Véget ért az Utcazene Fesztivál

Veszprémben július 12. és 16. között utcazenészek és zenekedvelők tömege foglalta el a belváros utcáit. A hatodik Utcazene Fesztivál sem különbözött sokban az eddigiektől: jó hangulatban, nagyszerű zenészektől hangosan telt a sokak által türelmetlenül várt öt nap.

Az időjárás viszont - példátlanul, az eddigi évektől eltérően - a hét elején nem tűnt kedvezni az utcazenészeknek. A bátrabbak és elszántabbak - például a bluesos My Brother Jake Band és a latin dallamokat megszólaltató Perro Negro - a zuhogó esőben is kiálltak zenélni. Természetesen minden színpad fedett volt, így a hangszerek és az előadók nem áztak meg, sőt, a két nagyszínpad (T-Online és OTP Bank színpadok) sem maradt üresen, és ekkorra már az eső is elállt, így nem ázó közönség előtt kellett fellépniük az est neves vendégeinek: a Mystery Gang Rockabilly Triónak és a stílustárs Slim Jim Phantom bandájának, valamint a Tropical Transform Quintet és a Balázs Elemér Group jazzbandáknak. Az időjárás miatt aznap Jamie Winchester és Hrutka Róbert fellépése elmaradt, ám csütörtökön ezt is bepótolta a két zenész.

De ne szaladjunk ennyire előre: szerdán az esőnek nyoma sem volt, "felhőtlenül" élvezhettük a fesztivál nyújtotta színvonalas programokat. Este a Ghymes és a Boban Markovic Orkestar, valamint a jazz és a világzenei vonalon az Easylifenatural Band és az osztrák !DelaDap tömegeket vonzott a nagyszínpadokhoz, sokan voltak kíváncsiak Roy és Ádám akusztikus produkciójára, de az utcazenészek sem maradtak közönség nélkül: kiemelkedő sikert aratott például a Dalí, a Tea Culpa, az FM zer0, a Kövér Potkány, az Okleveles Uccakutya, a Club Era és a pécsi J.A.F.F.A. is.

Csütörtök délután az eső ismét visszalátogatott hozzánk pár órára, ám ez a kis incidens senkit nem tántorított el, és estére már fel is száradt a sokezrek által taposott Óváros téri macskakő, így a kevésbé táncos lábúak akár ülve is hallgathatták (volna) a Quimby koncertjét (ha lett volna hely leülni), majd az utánük következő Mardi Gras.bb-t, vagy a Tátrai-Szűcs latin duót és Pierrot-t. A kisszínpados fellépők ezen a napon is komoly konkurenciát jelentettek az előbb felsoroltaknak: elsöprő sikert aratott a Peter & Pan duó, Long Tall Sonny & The Wild Cows, és a Winchester-Hrutka páros.

Pénteken az esti attrakciókat többnyire a könnyebb vonalról válogatták a szervezők: az R-GO, Marót Viki és a Nova Kultúr zenekar, az Emil.Rulez!, valamint a "kakukktojás" Palermo Boogie Gang és Ripoff Raskolnikov voltak a nagyszínpadok vendégei. Nagy érdeklődést vonzott maga után a Kistehén Tánczenekar - a Szájbergyerek című slágerük refrénjét nem bírták elégszer megismételni: a közönség mindig többet akart.

Szombaton a csodálatos délutáni utcazenész-koncertek után az este a Ladánybene 27 Bob Marley emlékkoncertjével indult. A fesztiválra bizonyos szinten jellemző reggae érzést teljesen átadták a közönségnek, amely már alig várta az eredményhirdetést: a szakmai zsűri elismerését és az ezzel járó tekintélyes pénzdíjat elsőként az Okleveles Uccakutya - a korábbi fesztiválokról már ismerős Kónya Levente -, másodikként a szintén visszatérő Takáts Eszter Annamária és Lukács Sándor duója, a Tea Culpa vehette át. Ezután a Kispál és a Borz rajongói mulathattak hajnalig, míg a jazzkedvelők inkább Hubert Tubbst és a Soulblastert, valamint a Tino Gonzales Band-et választották, de volt, aki barátaival ült le az utca kövére, és egyre gyűlő, majd úgy éjjel háromtól inkább fogyó közönséggel örömzenélt a hajnali órákig.

A fesztiválban idén sem csalódtunk: a közönség most is azt kapta, amit várt, sőt, még többet is! Csodálatos hangulatú hét volt, és íme, végre itt egy rendezvény, amely bebizonyítja, hogy sokezer forintos belépők nélkül is lehet jó fesztivált szervezni. Lehet egymás mellett élni és zenélni békésen, anélkül, hogy belekötnénk abba, amit a másik csinál. Jövőre is csak ugyanígy!

gitároslány

[2005.07.18.]