Velünk lehetnek a U2-s fiúk

Vannak olyan zenekarok, amelyekre egyszerűen nem lehet megfelelő jelzőt találni. Ha azt mondjuk rájuk, legendák, akkor csak rész igazságot közlünk, csak egy kis szeletnyit abból a fantasztikus tortából, amelyet pályafutásuk alatt „sütögettek”. A U2 történetét egy könyvbe sűrítették, s jelen esetben nem túlzások a jelzők. Aki megveszi, egy kicsit megkapja a fiúkat is.

Leszögezem: még mindig nem ismerem elejétől a végéig a U2 zenekar történetét, nem fújom kívülről a számaikat, de mikor belemélyedtem a U2 BY U2 című albumba, megtudhattam mindazt, amit úgy gondolom érdemes és ha valakinek megvan ez a könyv, akkor véleményem szerint semmilyen más forrást nem kell igénybe vennie, ha el akarja sajátítani az „ír - leckét”. Mindent feleleveníteni nehéz lenne, sokkal több az ismeretanyag és információ benne, mint amelyet valaha is be tudnék itt mutatni.

Valamin nagyon tanácskoznak

Nem a hivalkodással válsz feltűnővé. Ez jutott eszembe akkor, amikor megláttam a könyv borítóját. Ugyanis semmi fölösleges cicoma, semmi fölösleges giccs nincs rajta, olyan, amilyennek lennie kell: látható rajta a négy tag fiatalkori fekete-fehér fotója. A cím pedig önmagáért beszél: U2 BY U2. Rövid, angol, s mégis minden benne van. A hátsó lapon ismét a tagok tűnnek fel, igaz most már nem szemtől szembe, hanem úgy tűnik, mintha valamin nagyon tanácskoznának. Egy-egy idézetet emeltek ki, amely már egy kis bepillantást enged a könyv várható hangulatába. A külső borító két „fülén” ismertetik, hogy a kiadvány nem más, mint a zenekar története a saját szavaikkal elmesélve, majd ismét idézetek találhatóak.

Első lapozásra már látszott: feltűnően igényes kiadvánnyal van dolgom, amelynek már az illata is jelezte: kiváló minőségű papírra nyomtatták. Bár nem vagyok híve a fényes papírnak, ám ennek egyszerű az oka: a napfény, vagy a lámpafény sokszor „belecsillan” s ez néha zavaró. Ám elismerem: egy ilyen monumentális kiadvány röhejes lenne vékony papíron.

A képekkel kezdtem

Ha nem ismerek egy sajtóterméket, akkor a képeknél kezdem. Most sem tettem másként, szépen sorban „átnyálaztam” a könyvet, hogy a fotók segítségével kicsit belepillanthassak a zenekar történetében. Nos, ez két és fél órát vett igénybe. Ami nem is csoda, hiszen annyi és olyan minőségű fotográfiákat válogattak össze a szerkesztők, hogy szöveg nélkül is megállná a helyét. Személyes felvételek, gyerekkori, szülői, civil, szakmai, bohókás, komoly és még ki tudja hány féle stílus képviselteti magát a több, mint 300 oldalon?! Amúgy is: a régi képekből sok mindent észlelhet az ember: megismerheti a kor divatját, a kor technikai berendezéseit, s egy kicsit talán el is képzelheti magát, akár még Bono osztálytársaként is.

Oldalról oldalra elevenedik meg a U2 fejlődésének vonala. Szimpatikus megoldás, hogy minden a megfelelő nagyságban jelenik meg, elmosódott vagy homályosabbnak ható kép is csak a kora miatt található. Nem spóroltak velük, számos illusztráció betölt egy teljes lapot, sőt olyan is található, amely mind a két oldalt elfoglalja. Remekül szerkesztett, ugyanis úgy tördelték a szöveget, hogy a képek mindig a megfelelő helyre kerültek, ezzel „lazítva” kicsit a betűrengetegen. Tehát az album képei csodálatosak. Olyan elkapott pillanatok elevenednek meg általuk, amelyek néha már-már azt az illúziót keltetik, hogy egy családi fényképgyűjteményt nézegetek. S még el sem kezdtem az olvasást…

Minden benne van

A könyv szöveganyaga annyira bő és olyan tömör, hogy annak, aki nem kifejezetten U2 rajongó, kicsit soknak tűnhet. Kiderült, hogyan is éltek kisgyermekkorukban a tagok, hogyan találkoztak egymással és hogyan „fertőzte” meg őket a zene, amelyet azután átadtak az egész világnak. Őszintén és minden álszentségtől mentesen beszélnek a fiúk, ahogy felelevenítik az elmúlt évtizedeket. Megtudhatjuk például, hogy Edge-t csak hivatalos alkalmakkor hívják David Evansnak, vagy éppen azt, hogy Bono első iskolai napján egy vaskorlátba verte egy srác fejét, aki megharapta a legjobb barátja fülét.

Beavatják az olvasót az első próbálkozásokba, amikor is megérlelődött bennük, hogy zenekart kellene alapítani, átélhetjük a dalszerzés különböző fázisait is. Amikor a srácok mesélnek, sokszor szinte olyan érzés fogott el, hogy ott ülök a régi sufniban és hallgatom az alakuló U2-t… Ki tudta volna akkor megjósolni, hogy mekkora karriert futnak be ők négyen?!

Őket is többször visszautasították

Érdekes lehet, amikor Adam arról beszél, hogy minden lemezkiadó legalább kétszer visszautasította őket, s hogy ezt ők mennyire nem értették. Talán a sikertörténetük példa lehet a napjainkban szárnyukat bontogató zenekaroknak.

Az egyik oldalon még színpadi balhé is megelevenedik, történt ugyanis, hogy egy technikai probléma miatt Larry, a dobos nem tudott bekapcsolódni a nótába, Bono pedig azt hitte, csak őt akarja bosszantani az ütős. A történet vége aztán tényleg ütős lett, ugyanis a túlpörgött énekes verekedésbe bonyolódott szinte az egész zenekarral. Ilyen is volt U2-éknál, ki gondolta volna…

Szinte soha nem lehet a végére érni

Képtelenség kitérni minden olyan dologra, amely megfogott ebben a könyvben, hiszen oly’ részletes és oly’ sok mindenre pontos leírást adó. Akit érdekel a U2, annak mindenképp szívből ajánlom: soha nem követtem kiemelt figyelemmel a zenekar pályáját, de most, hogy olvastam a kiadványt, valahogy közelebb érzem magamhoz a bandát, s ez által minden egyes tagját. Olyan könyv, amelyet szinte nem lehet befejezni, ugyanis garantáltan lehet még benne olyan részeket felfedezni, amiket nem vettünk észre. A szövegre és a képekre is vonatkozik ez a megállapítás.

Az ára egy kicsit borsos, ez igaz. Ám megszokhattuk már: ami minőség, azt meg kell fizetni. S úgy gondolom, ez az album mindenképp jó befektetés, s a megszerzett ismeretanyag és a lapozgatása közben átélt élmény többszörösen visszahozza az érte kiadott forintokat. A U2 BY U2 című könyv segítségével megismerhettem a tagokat, a bandát és belecsöppenhettem egy olyan világba, amelybe máshogy nem lett volna lehetőségem. Meghatározó élmény volt kézbe venni.

Egy tanácsot azonban jó, ha mindenki megfogad: nem egyestés olvasmányról van szó, s nem csak a vastagsága miatt. A minőséghez ugyanis idő kell. S ez az album minden tekintetében minőségi.

– Havassy Anna Katalin –

[2007.10.18.]