Pinchas Zukerman

1948-ban, Tel-Avivban született.

Zenei nevelését az apja kezdte, először furulyán, majd klarinéton és végül hegedűn játszott. Nyolcéves korában kezdte tanulmányait Fehér Ilonával az Izraeli Konzervatóriumban, a Tel-Avivi Zeneakadémián, majd Isaac Stern és Pablo Casals irányításával tökéletesítette tudását

1962-ben elnyerte az Amerikai–Izraeli Kulturális Alapítvány, a Julliard School és a Helena Rubinstein Alapítvány ösztöndíját, így lehetővé vált, hogy Ivan Galamian irányításával tökéletesítse tudását.

1967-ben Zukerman diadalmaskodott a 25. Leventritt Nemzetközi Versenyen, amellyel megalapozta szólista karrierjét.
Ebben az évben kezdődött el a kapcsolata a Kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarával, akikkel 1990-ben nagyszabású európai turnén vett részt. Később a BMG Classicsnál három Haydn műből készítettek lemezfelvételt, amelyet zeneigazgatóvá való kinevezése alkalmából 1998-ban ismét kiadtak.

1998 áprilisa óta a Kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarának igazgatója.

1999-ben és 2000-ben a Kanadában rendezett Nagy Zeneszerzők Fesztiválja része volt az általa kitalált Fiatal Művészek Programjának. Számos tehetséges fiatal muzsikus vett részt Kanadából és külföldről a mesterkurzusokon, kamarazenei esteken és koncerteken.

2000–2001-ben a Chicagói Szimfonikusok gáláján olyan világnagyságokkal koncertezett, mint Daniel Barenboim, Yo-Yo Ma, Itzhak Perlman és Maxim Vengerov. A programot Chicagóban és a New York-i Carnegie Hall-ban is előadták. Még ekkor, a Turné 2000 nevű műsorával vendégszerepelt Európában és a Közel-Keleten. 

A Kanadai Nemzeti Művészeti Központ Zenekarával gyakran készít lemezfelvételeket. A CBS Recordsnál első közös lemezükön Vivaldi Négy évszak és Haydn 49. „La passione” szimfóniáját rögzítették, amelyen Zuckerman karmesterként és hegedűművészként is szerepelt.

A zeneirodalom hegedűre és brácsára írt műveiből több mint száz lemezfelvételt készített. A Deutsche Gramophone, a Philips és az RCA kiadóknál megjelent felvételeit összesen 21 alkalommal jelölték Grammy-díjra. A díjat két alkalommal, 1980-ban a legjobb kamarazenei előadásért, 1981-ben pedig a legjobb szólistaként nyerte el.

Zenei géniusza és bámulatos technikája hosszú évek óta csodálattal tölti el a kritikusokat és a közönséget. Hegedű- és brácsaművészként, karmesterként, kamarazenészként és tanárként egyaránt tisztelik. Minden évben nyolchetes turnén vesz részt zenekarával.
A karmesteri és előadói karrierje mellett elhivatott művésztanár.

Karmesterként és hegedűművészként rendszeresen szerepel a világ legjobb zenekaraival: a Berlini Filharmonikusokkal, a Bostoni Szimfonikusokkal, a Chicagói Szimfonikusokkal, az Angol Kamarazenekarral, az Izraeli Filharmonikusokkal, a Londoni Szimfonikusokkal, a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, a Montreali Szimfonikusokkal, a New York-i Filharmonikusokkal és a Philadelphiai Zenekarral.

Gyakori kamarazenei előadóként, világszerte fellépett barátokkal és kollégákkal, a zenei világ hírességeivel: Daniel Barenboim, Vladimir Askenazy, Jichak Perlman, Ralph Kirshbaum, a The Tokyo String Quartet, a The Kalichstein-Laredo-Robinson Trio, Marc Neikrug and the late Jacqueline du Pré.

[2007.08.31.]