Lehár Ferenc

A zeneszerző, 1870. április 30-án született Komáromban. Édesapja katonazenekar-vezető volt, s nem máshol, mint a Theater an der Wien kürtöseként szerepelt a zenekarban. Számos táncot, keringőt komponált. Fia a prágai Konzervatóriumban tanult hegedülni, ám nem érte be ennyivel, hanem magánúton zeneszerzés-órákat is vett.

Előadói pályafutását színházi hegedűsként kezdte. Emellett egy katonazenekarban is játszott, egészen 1899-ig állt helyt ezen a kettős poszton. Ám a zeneszerzői pűlyán először a kudarcokkal kellett szembesülnie, ezért átvette édesapja karmesteri posztját, amelyet egészen 1902-ig tartott. Ekkor telepedett le Bécsben, s itt a Theater an der Wien dirigense lett.

A sikerekre sem kellett sokat várni, ugyanis két operettjét is – Wiener Frauen, Der Rastlebinder – bemutatták Bécsben. Az igazi elismerést azonban a Víg özvegy hozta el számára, amelyet szintén Bécsben játszottak először, majd ezt követte a Luxemburg grófja és a Cigányszerelem is, amelynek premierjére 1910-ben került sor. Az első világháború alatt nemzetközi karrierje megtört, de a béke beköszöntével ismét elhangzottak művei a német területeken kívül is, főleg Angliában és Amerikában.

A mosoly országa című operettje újabb állomás lett az operett történetében, amely 1929-ben került a közönség elé. Utolsó műve a Giuditta című daljáték volt 1933-ban, ám ezt követően felhagyott a zeneszerzéssel. A második világháború alatt rendkívül nehéz helyzetbe került felesége zsidó származása miatt; gyakorlatilag visszavonult a zenei közélettől. Ám hogy a művészet sokszor még a politikát is megenyhíti: A Víg özvegyet műsoron tartották szerte Németországban, mivel Hitler egyik kedvenc műve volt.

Az 1946-os esztendőben Lehár és családja Svájcba költözött. Felesége halála után egy évre, 1948-ban a zeneszerző is örökre megpihent, egészen pontosan 1948. október 24-én Bad Ischlben, amely Ausztriában található.

[2008.04.30.]