Israel Vibration

Az Israel Vibration nevének említése reggae körökben az elismerés és a megbecsülés reakcióját váltja ki mindazok részéről, akik látták vagy hallották ezt az egészen különleges együttest. Zenéjük immár több mint két évtizede árasztja a pozitív hullámokat. Olyan harmonikus zenei világot közvetít, amelyben a hagyományos reggae gyökerei ötvöződnek hipnotikus hangzással és mélyen spirituális üzenettel, és amely rabul ejti a közönséget, a kritikusokat és DJ-ket egyaránt.

Az Israel Vibration tagjai, Cecil Spence (Skelly) és Lascalle Bulgin (Wiss) Jamaicában születtek. Mindketten gyermekparalízisben szenvedtek. Még kisgyermekként találkoztak a monai Rehabilitációs Központban, ahová a speciális orvosi ellátás miatt kerültek, amit azonban – korlátozott anyagiakkal rendelkező családjaik – más módon nem tudtak volna biztosítani. Kiváló túlélőképességekre tettek szert és habár a gyermekbénulás kétségtelenül egy komoly betegség, a fiúk soha nem hagyták, hogy a fizikai nehézségek felülkerekedjenek akaraterejükön és kreativitásukon.

A spiritualitásukból és a rehabilitációs központtal kapcsolatos kifogásaikból fakadó viselkedésük miatt elküldték őket a monai intézményből. Nem rettentek meg azonban, vigaszt és lelki táplálékot találtak a zenében, kiváltva ezzel a környezetük elismerését és biztatását zenei karrierjük elkezdéséhez. 1976-ban készítették első lemezfelvételüket a Same Song című slágerrel. A nemzetközi figyelmet keltő lemezt az EMI jegyezte. Az ígéretes kezdést azonban – mint sok más jamaicai művész esetében – visszavetette a helyi zenei ipar kétes könyvelési gyakorlatai, a zenei kalózkodás és a turnék támogatásának hiánya.

1983-ban feloszlott a csapat, a tagok Amerikába utaztak, hogy ott jobb orvosi ellátást kapjanak és hogy szólókarriert kezdjenek. 1988-ban mindkét tag Doctor Dread-hez, a RAS Lemezkiadó alapítójához-elnökéhez fordult szólókarrier ötletével. Dr. Dread – aki annak idején nagy rajongója volt az Israel Vibrations egyedi és vibráló hangzásának – megszívlelvén Marcus Garvey egységre buzdító szavait, azt tanácsolta nekik, hogy újra álljanak össze. Skelly és Wiss megfogadták a tanácsot, így csodálatos kapcsolatuk tovább folytatódott a Strength of My Life című számmal, majd olyanokkal, mint a Praises, Forever, Vibes Alive, IV, On The Rock, Free to Move, és néhány dub albummal. Az On the Rock és az azt követő Free to Move című slágerekkel feljutottak a CMJ New World slágerlistájának legtetejére. 1999-ben jelent meg a Pay the Piper című lemez, ennek anyaga jól megmutatja Skelly és Wiss erősségét; az album Hard Road című dalához készült videót pedig 3900 Blockbuster videoüzletben tekintették meg csak 2000 januárjában.

A 2000. május 16-án kiadott Jericho című albumuk kétségtelenül az utóbbi évek legerősebb anyagát tartalmazza, és Jamaica legjobb zenészeit vonultatja fel. Skelly és Wiss mindent beleadtak, dalszövegeik szívből szólnak és az univerzum valódi szellemét közvetítik. A csapat azóta is folyamatosan turnézik Európában, az USA-ban és Ázsiában egyaránt.

A Roots Radics-szal ismét összeállva és Sly Dunbar-ral kiegészülve, az Israel Vibration majd öt év szünet után 2007-ben rukkolt elő egy újabb gyöngyszemmel, a Stamine 2007 című albummal. Mint mindig, az öntudatosság ezen az albumon is jellemző szövegeikre, amelyek tökéletesen illeszkednek a Radics ritmus alapjaihoz és a Burning Spear által a 90-es években használt női kórus hangzásához.

[2011.07.08.]