Fényes Szabolcs

1912. április 30-án született Nagyváradon.

1927 és 1931 között magánúton végezte tanulmányait Budapesten, Siklós Albertnél.

A művész a színház és az operett szerelmese volt - már igen fiatalon, 18 éves korában nagy sikert aratott Maya című művével, pályája során pedig összesen mintegy 45 színdarabot alkotott. Az operetteken kívül több zenés játék és musical köthető nevéhez, továbbá olyan népszerű dalok, mint például az "Odavagyok magáért, a fekete hajáért...", a "Kétszer kettő néha öt…", a "Nem csak a húszéveseké a világ...", vagy a Zorán által énekelt "Fehér sziklák".

A kiváló zeneszerző a harmincas években Fényes Péter néven a berlini UFA filmgyárnak dolgozott.

1942-ben az Operettszínház igazgatója lett.

1949 és 1957 között a Vidám Színpad vezetőjeként tevékenykedett, ezt követően végül visszaült az igazgatói székbe.

A magyar színházi élet rendkívül sokoldalú egyénisége. Nemcsak színpadi művek, hanem körülbelül 150 film, illetve számos rádió- és tévéjáték zenéjét szerezte, alkotásai közül pedig mintegy 700 nyomtatásban is megjelent. A magyar könnyűzene egyik legelismertebb művelője volt, akivel mindig szívesen dolgoztak együtt a szakmabeliek. Lírai szépségekben gazdag, áradó muzsikái megérintették a közönség lelkét, talán ezért is voltak olyan sikeresek - nemcsak hazánkban, külföldön is.

1964-ben Erkel-díjjal ismerték el munkáját, majd 1972-ben érdemes művész lett, amelyet 1980-ban egy kiváló művész cím is követett.

Színpadi művei közül a Maya (1931); Manolita (1932); Csipetke (1933); Mimi (1935); Sok hűhó Emmiért (1936); Pusztai szerenád (1939); Az ördög nem alszik (1940); A királynő csókja (1943); Rigó Jancsi (1947); Vén diófa (1947); Két szerelem; Szombat délután; Csintalan csillagok; Duna parti randevú; Majd a papa; Szerencsés flótás; A kutya, akit Bozzi úrnak hívnak, filmzenéi közül pedig az Emmy (1934); Ida regénye (1934); Halló Budapest (1935); A címzett ismeretlen (1935); Mária nővér; 2x2 néha 5. (1954); Mici néni két élete (1962); Esős vasárnap (1962); Butaságom története (1965); Nyár a hegyen (1967); Utószezon (1967) a legismertebbek.

1986. október 12-én hunyt el.

1992. január 1-jén a Magyar Televízió emlékműsort sugárzott róla, nevéhez halála óta könnyűzenei alkotótevékenységért járó díj kötődik („Fényes Szabolcs-díj”).(forrás:mek.oszk.hu/ sulinet.hu)

[2007.10.11.]