Emberi mivoltunk mindennapi drámája, hogy személyiségünk sérülékeny, mi meg rejteni próbáljuk azt, mindenek árán. Ahogyan történik ez Móricz Zsigmond igazán életteli karaktereivel is, Pólikával és Balázzsal, akik nyilvánvaló szerelmük ellenére egymásnak feszülnek, pattanásig nyújtják a húrt, míg az lágy megadással vissza nem simul kapcsolatuk szeretetteljes mindennapiságába. Balázs, aki nyírségi birtokos, már három napja és három éjjele ünnepelteti magát névnapja alkalmából, amit felesége, Pólika, már nem tud elviselni. Elmenekül tőle, a gőgős Zsani nénihez. Kettejük boldogságából egy bocsánatkérés hiányzik, ám a burok alatt tartott identitástudat nem engedi megtenni ezt a lépést: inkább költözik Balázs a szemközt levő kocsmába és húzatja a nótáját kifulladásig, inkább él zsörtös nénikéjével Pólika, csakhogy igazuk ne sérüljön. A bőrük alatt izzó vonzalom azonban nem nyugszik, valakinek mégis lépni kell… De ki lesz az, aki áttöri a burkot és felvállalja lelkének érzékenységét?