Lakatos Krisztián: "Vérből jön, nem tudom, hogy lehet"

– Nem ismertelek korábban, de nagyon úgy tűnik, hogy a siker nem nagyon zavart meg. A szerénység a véredben van, vagy mondja valaki, hogy ne szállj el és maradj szerény?
– Miért legyek beképzelt? Megtanultam az életben. Nagyon sok negatív kritika ért, nagyon sok rosszindulatú emberrel találkoztam már. Azt mondhat mindenki, amit akar. Én nem playback-elek, én felállok a színpadra és énekelek élőben. Ott tudok egyedül bizonyítani a közönségemnek. Onnantól kezdve mindenki döntse el, neki melyik és mi tetszik jobban.

– Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?
– Szeretnék majd egy nagy lemezbemutatót szervezni, cilinderes táncos lányokkal igazi 20-as 30-as évek beli hangulatot varázsolni a színpadon. Bár én nem tudok táncolni.

– A lemezbemutató koncert mikor lesz és hogy álltok a munkával?
– Megmondanám, ha tudnám, de sajnos még nem tudom, de mindenképpen szólni fogok, tudni fogtok róla.

Hobbi: az autó

– Olvastam, hogy hobbid a számítógépezés. Ez mit jelent?
– Nem a hobbim, de szeretek előtte ülni. Elég sokat szoktam laptopozni, így szoktam lazítani. Amúgy egész nap gyakorolok. Hobbim az autóvezetés. Imádom az autókat, rajongok az autókért. Volt már olyan, hogy mentem az utcán és megláttam egy komát, akit szerencsére látásból ismertem. Kiszállt egy sport Mercedes-ből és mondtam neki, hogy ki szeretném próbálni. Teljesen autóbolond vagyok.

– Milyen autód van, és mi jellemzi a vezetési stílusodat?
– Már 12 éves korom óta vezetek. Magamtól tanultam meg vezetni. Szeretnék venni egy Audi-t, de a Mercedeseket is szeretem. A kedvenc autóim a Mercedes és a Jaguar. Nagyon szeretem a nagy, elegáns autókat. Nem kapkodok, nem hajtom szét az autókat, szeretek nyugodtan kényelmesen menni. Szeretek vigyázni az autókra, mert ő van értem.

– Akkor sokat foglalkozol az autókkal, amiket megveszel.
– Igen, szeretem takarítgatni, egy egész délutánt rá tudok szánni.

– Úgy tűnik, hogy már 19 éves korodban rendben van az életed. Elégedettnek tűnsz.
– Büszkén elmondhatom, hogy bejártam fél Európát, voltam Dél-Franciaországban, Finnországban, Bécsben, Németországban. Dolgoztam olyan első osztályú helyeken a zenekarommal, ami nekem épp elég boldogság volt. Olyan embereket ismertem meg, mint például Horvátországban a volt amerikai külügyminisztert, akinek énekelhettem. Hatalmas emberek között lehettem és nőhettem fel. Édesapám mellett cseperedtem fel, aki zenész. 11 éves korom óta szalonzenekarban voltam. Eredetileg én nem énekes vagyok, ezt elmondom most, mert senki nem tudja, hanem ütős vagyok, latin jazzdobos vagyok. 9 évesen kezdtem el énekelni, de aktívan 12 éves korom óta énekelek.

Mindene a zene

– Akkor lehet, hogy valaha ütősnek fogsz állni?
– Eredetileg ütős vagyok a mai napig és keresni akarok egy zenekart, aki végre bevenne és dobolhatnék, mert életem a dobolás és a kongázás.

– Hogy lehet kettő dologra is odafigyelni, az énekelésre és a dobolásra is? Megfér egymás mellett a kettő?
– Vérből jön, nem tudom, hogy lehet.

– S azt el tudnád képzelni, hogy a zenén kívül mással foglalkozz?
– Nem tudnám elképzelni. Gondolkoztam ezen már, de nem tudom. Sorrendbe raktam, ha történne valami a hangommal, akkor dobolnék. De nem tudom.

– Mennyire vagy takarékos ember?
– Nagyon.

– Az, hogy megbecsülöd a forintot, azt otthonról hoztad, vagy magadtól jön?
– Alapból nem szeretek fecsérelni. Nem szeretem szórni a pénzt. Nem vagyok az a „meglátom és megveszem” típus. Vannak dolgok, amikre félreteszek. Bulizós sem vagyok. Nagyon ritkán a bátyám rávesz, hogy lemenjünk, de nem vagyok egy dőzsölős típus.

– Bíró –

[2009.09.26.]

« előző oldal

(2. oldal)