Szvinges-popos lemez a Csillagokról - Meghallgattuk Lakatos Krisztián új albumát

Nem mindennapi ínyencséggel rukkolt elő Lakatos Krisztián, a Megasztár-ból jól ismert „szvinges” fiú. Lehetne akár sablonlemez is, hiszen első szólóalbumán olyan hírességek dalait dolgozta fel, akiket ő maga is nagyra értékel.

Ám a műfaj, amit a fiatal énekes magáénak vall, Magyarországon még nem igazán ismert. Mint nagyon sok minden más, a szving is Amerikából indult hódító útjára, elsősorban az 1920-as és ’30-as évek irányzata volt.
 
Egyik legnevesebb képviselője Frank Sinatra, akihez az ifjú tehetséget is gyakran hasonlítják. Ám ettől Krisztiánnak nem szállt fejébe a dicsőség, sőt saját bevallása szerint neki saját stílusa van, és célja, hogy megismertesse és megszerettesse a szvinget a magyar közönséggel. Szóval a lehetőség és a feladat adott!

A megasztáros kiadványt nem számítva első önálló lemeze talán nem megszokottnak mondható a hazai lemezpiacon. Bár sokan készítenek feldolgozásokat (vannak, akik poénosra veszik, vannak akik rockosra), ám a szving igen csak furcsán hangzik az olyan daloknál, amik eredeti formájukban mindenkinek a fülében csengenek.

Aki járt már valaha Lakatos Krisztiánnak fellépésén tudja jól, hogy mire számíthat. Egy ízig vérig szvinges férfihangra, ami akár a harmincas évek Chicagójában is megállná a helyét, és felcsendülhetne valamelyik pénzmosóként is üzemelő kocsmában két maffia leszámolás között.

Egy szivarfüstös bárban, amit áthat a földre kiömlött whiskey szaga, ahol a konyhából olasz káromkodások szűrődnek ki, s aminek pultjánál három örömlány csak arra vár, hogy valamelyik digó karon ragadja, és elcipelje a szomszédos motelbe.
 
És igen, valahová ide képzelhetjük el Krisztiánt is, hogy a gengszterkrónikába illő kép és jelenetek között a helyi rádióból az ő dalai ordítanak, az akkori szokásoknak megfelelően: élőben.

A szvingnek is vannak határai

Tény, hogy nyitottság, magas ingerküszöb és nagy befogadóképesség kell hozzá, hogy régi kedvenceinket ebben az eddig ismeretlen, új stílusban elfogadjuk. De Krisztián bársonyos hangja, hibátlan és tiszta éneke hamar megkedvelteti a Piramis, Presser Gábor vagy épp Demjén Ferenc régi-új dalait.
 
Itt érdemes megjegyezni, hogy az a Lerch István, aki annak idején a Nézz az ég felé című slágert írta Horváth Charlie-nak, külön az előadó kedvéért hangszerelte át ezt a nótát. Negatívum, de az én ízlésemnek picit sántít a Máté Péter-feldolgozás. Az Elmegyek című dalt nem nagyon tudtam elképzelni „megszvingesítve”. Meghallgattam, de képtelen voltam megemészteni. Ettől eltekintve nem csalódtam, sőt kifejezetten tetszik Lakatos Krisztián albuma.

Dorozsmai Péter irányítása alatt

Nagy és fontos szerepe van a Budapest Jazz Orchestra és a Starhill Szimfonikus Zenekaroknak is, hiszen háttér nélkül ez a műfaj nem létezhet. A felvételeken a hetventagú szinfonikus zenekar és a big band egyszerre szólal meg, ettől lesz nagyszabású, lüktető és „élő” a muzsika. Említésre méltó, hogy a korongon Dorozsmai Péter (Korál) felel az ütős szekcióért, aki egyben „bábáskodott” is a rögzítésnél, hiszen ő az album producere.

Érdemes meghallgatni a lemezt!

Végre egy olyan album, ami a rengeteg feldolgozás-lemez között valami újat, valami igazit ad a hallgatónak. Zene a javából, és egy hang, amitől libabőrös lesz az ember háta.

Olvass tovább: Lakatos Krisztián: "Vérből jön, nem tudom, hogy lehet"

-kiko-

[2009.10.13.]