Energiabomba a Parkban: Manu Chao koncertje képekben

 Nagyon jó nyárzáró programnak ígérkezett Manu Chao koncertje a talán utolsó igazi nyári hétvégén. Az érdeklődés óriási volt, egy kicsit furcsállottam is a dolgot. Amikor 2002-ben az eddigi legjobb felállásban turnézott a Radio Bembá-val, akkor egy Pecsa szabadtért is alig tudott megtölteni. Mondjuk azóta eltelt 11 év, és akik akkor esetleg nem tudtak elmenni, mert még nem engedhették meg maguknak azok azóta már melóznak és keresnek.

Teltház, tömegnyomor

Nem tudom, hogy volt-e már teltházas koncert a Parkban a megnyitása óta, de ez most sikerült. Már előtte nap is láttam, hogy csak 300 db jegy maradt, de nem gondoltam volna, hogy ennyi ember befér ide. Hallottam egy 11 000 számot, ami elég brutális… Nem lettem volna azoknak a helyében, akiknek a keverőpult mögül kellett „végignéznie” a koncertet, illetve a keverő hátulját a koncert helyett… Hatalmas köszönet, hogy ezt az élményt a „lelátóról” élhettük át, ráadásul úgy, hogy 3 méterre mögöttünk volt egy sörcsap is, ahol nem kellett sorba se állni. Minden tiszteletem a közönségé, akik ekkora tömegben is ilyen hatalmas bulit csaptak. A Bohemian Betyárs volt az előzenekar, majd máskor elmélyülök benne, most nem igazán volt rá alkalmas a helyzet, de arra jó volt, hogy felpiszkálja az érdeklődésem.

It’s a long long night

A koncert nem sokkal 8 után kezdődött és fél 11 előtt lett vége. Ez a szám (Mama Call) pont nem volt – azt hiszem legalább is – de minden más igen. A számsorrendet ember legyen a talpán, aki fel tudta jegyezni, mert akkorát zúztak Manu-ék, hogy az valami embertelen volt. Kiálltak a színpadra és leszámítva a kb. 20 percenkénti pár másodperces szüneteteket és a visszatapsolások szüneteit egyfolytában ment a buli. Olyan fél 10 felé, amikor először elköszöntek, megemlítettem, hogy na, ez egy kicsit Pince-es lesz így, és igazam is lett (Prince csinálta így, hogy óránként egyszer elköszönt, de utána még nyomott mindig egy órát minimum). Még kétszer tapsoltuk vissza, az utolsónál már azt hitte tényleg mindenki, hogy vége, de nem! Még elnyomott egy számot és csak utána hagyták abba, ekkor is egyszerűen csak azért, mert abba kellett hagyni a csendrendelet miatt…

További képekért kattints!

La Ventura

Ez a mostani formációjának, együttesének a neve, ami annyit takar, hogy egy kicsit lebutította a Radio Bembát. Négyen vannak a színpadon, a basszer, aki ezer éve vele van, a gitáros, aki szintén, a dobos, és Manu. Zenészekkel beszélgetve a koncert alatt páran nemtetszésüket fejezték ki amiatt, hogy ez egy amolyan lebutított Radio Bemba, meg hogy ez már csak a pénzkeresetről szól. Én nem osztom ezt a véleményt. Az igaz, hogy a maga a zenekar nyilván komplexebb volt a billentyűvel, a fúvósokkal, meg a vokálokkal, meg plus perkással, de ezt most úgy érzem kárpótolta, helyettesítette az energia és a lendület. Minden számot gyorsabban, pánkosabban adtak elő, mint eddig. Még a lassabb számai is fel voltak pörgetve, nehogy valaki is unatkozzon. Külön köszi a Mano Negra számokért, kimondottan jó volt a King Kong Five, ami az egyik nagy kedvencem. Volt a Rumba de Barcelona, ami szintén zseniális volt. És akkor még nem beszéltünk a kihagyhatatlanokról: Clandestino, Bienvenida a Tijuana, a Que Paso Que Paso. A legviccesebb a koncerten a röpke francia nyelvlecke volt: megkérdezte, hogy tudunk-e franciául. Ha nem akkor majd ő most megtanít bennünket: elkezdte énekelni, hogy: lolo, lolo, lolololololo… Mire természetesen mindenki utána énekelte, erre kijelentette, lám mindenki milyen jól beszél franciául!

Az év koncertje

Ha esetleg a beszámolóból nem jött le: lehet fanyalogni, lehet kritizálni, de nekem ez volt eddig az év koncertje. (Már hallom is, hogy de vacakul állunk, ha egy Manu Chao az év koncertje…) Annyira magával ragadó volt az egész, annyi energia jött le a színpadról, és annyi impulzus is érte a zenészeket, hogy abból rendesen vissza is tudtak adni. 10 000 ember tapsolását, a mikrofonnal szívritmus utánzást és ennek a visszatapsolását… Erre a két és fél órára legalább kiléptünk a hétköznapok problémáiból, elfelejtettük a gondjainkat és kitomboltuk magunkat.
Köszönjük Manu Chao, köszönjük Park!

- Aretuska -

[2013.09.11.]