Manu Chao: "A őszinteség létfontosságú, nyugodtan alszik tőle az ember"

Miután a Mano Negra feloszlott (1995), Manu Chao felfedezte magának Latin-Amerikát, körbeutazta, és a Clandestino című, világsiker albummal tért vissza. Új családja a Radio Bemba Sound System lett, kiadtak két albumot (Proxima Estacion…Esperanza és La Radiolina), egy könyv-lemezt (Sibérie M’Etait Contéee), egy élő felvételt és egy DVD-t. Az épp aktuális turné (Tombolatour) vége felé Marc Legras készített vele interjút.

- Hogyan döntöd el, hogy franciául, spanyolul, vagy angolul fogod-e írni a számaidat?
- Soha nem tudom előre, hogy mikor „jön” egy szám. Lehetünk épp Menilmontant parkjában, amikor valaki tesz egy vicces megjegyzést, erről eszembe jut valami, és leírom franciául. A dalok nemcsak belülről fakadnak, körülöttem is vannak. Nem döntöm el, hogy egy bizonyos nyelven írjak, 95%-ban a hangulaton, a pillanaton múlik az ihletem.

- Gyakran használod a „portunyol”-t, ami a portugál és a spanyol keveréke.
- Galíciait beszéltem, mielőtt 1995-96-ban Rióban éltem volna, ahol meg kellett tanulnom portugálul. Odaát a haverok elég keményen ugratják egymást, ha nem tudsz portugálul, neked annyi! Azt hiszem, ezt a nyelvet tanultam meg a leggyorsabban. Imádom az ottani bárok „csevegős részét”, mint valami kávézó-rap, sok kegyetlen, de mindig vicces poénnal. A „portunyol” nyelv abszolút szabálymentes, nincs nyelvtan, nincs mondattan, nincs szótár. Azt írsz le, amit akarsz, a fontos az, hogy megértsenek. Egész életemben ezt csináltam. Még a Mano Negra idején, amikor spanyolul írtam, apám – aki újságíró, és nagyon kényes a nyelvre, tiszta Cervantés – idegbajt kapott, amikor elolvasta a szövegeimet! Folyamatosan javította a hibákat. Próbáltam mindent kijavítani, de végül azt mondtam neki: „Nézd, így már nem ugyanúgy hangzik. Vállalom a felelősséget a borzalmas helyesírásért és nyelvtani hibákért, mert csak így működik.” Megértette, és hozzászokott. Nyilván nem kéne ezt gyerekek előtt mondanom, de amikor franciául írok, nem izgat a nyelvtan. Nem érzem, hogy be kéne tartanom a szabályokat…(kuncog) már csak azért se, mivel a legtöbbet el is felejtettem!

- Sokszor vagy szószóló…
- A radikálisok időnként megkérdezik, hogy mit gondolok, ki a fene vagyok én, de még senki nem mondta nekem az utcán, hogy én lennék az antiglobalizációs mozgalom ikonja, ahogy az újságok írták a 2001. júliusi Genovai Fórum után. Mit mondhatnék erre az elnevezésre? Mindig lehet tanulni a pletykákból. Először is, szerénynek kell maradni mind a dicsérettel, mind a kritikával szemben. Az embernek meg kell óvnia magát. Én elfogadom a hírnévnek ezt az árát.

- A nagyapám, az apám és a családom azt tanította nekem, hogy az őszinteség létfontosságú, nyugodtan alszik tőle az ember. Mindennap próbálok őszinte lenni. Ha a nap végén van valami, amire nem vagyok büszke, kellemetlenül érzem magam. Hogy újra megtaláljam a békémet, másnap rendbe kell hoznom. Hosszú időbe telt elfogadnom, amilyen fiatalon voltam. Húszévesen nem azt az embert láttam a tükörben, aki lenni akartam. Ez az önimádó szakasz. De ahogy teltek az évek, megtanultam elfogadni az erősségeimet és a gyengéimet, megtanultam együtt élni önmagammal. És ha sikerül nap mint nap egy őszinte ösvényt követnem, rendben leszek.

- A La Radiolina 2007 őszén jelent meg. Tervbe van véve új lemez? Egy élő album a Tombolatourról?
- Mostanában lemezszerződést egy albumra kötök. A Tombolatourral lezárul egy kör (a Baionarena egy dupla CD és egy DVD, a Bayonne-ban felvett koncertről, szeptember 14-én jött ki). Ez egy apró győzelem: végre sikerült csak rövidtávú elkötelezettségeket vállalnom. Ez jót tesz a lelki egészségemnek, szabadnak érzem magam. (…) A számaim felvételre várnak, én pedig kész vagyok egy brazil és „portunyol” nyelvű albumot rögzíteni.

-Fejes Anna -  www.laredactiondechorus.fr alapján-

[2009.11.06.]