Komoly értéket képviselnek az Orlai Produkció darabjai

Honlapunkon nemcsak zenéről, hanem színházról is szoktunk írni olvasóinknak, s a visszajelzések alapján komoly igény van erre. Ebben semmi meglepő nincs hiszen főleg a téli időszakban Budapesten és a vidéki városokban gyakorlatilag nem lehet jegyet kapni az előadásokra, s ez bizony nagy dolog ismerve az ország gazdasági helyzetét... Honlapunk "színház-őrült" munkatársa Simonyi András az Orlai Produkciós iroda darabjairól írt markáns véleményt.

Orlai Tibor orvosi műszerekkel kereskedett, sikeres üzletembernek számított, amikor egy barátja révén 1997-ben megismerkedett Eszenyi Enikővel, akinek segített lemeze kiadásában, s ez volt az első lépcsőfoka a színház felé vezető úton. A szakmában kezdetben úgy lett elkönyvelve mint a kitűnő művésznő menedzsere, de sokáig nem adta fel polgári foglalkozását sem, így egyszerre űzte mindkét tevékenységét. Enikő révén megismerte a színház világát, teljesen megfertőződött vele, s végül 2006-tól kezdve beszélhetünk Orlai darabokról, amely mára fogalom lett a színházba járók körében. Jelenleg 28 darabnyi repertoárral rendelkezik Tibor, a Belvárosi színházban fut ebből a legtöbb, de a Jurányi Inkubárházban, az Örkény, a Spinoza, a Thália, a Katona, s Győrben a Vaskakas Bábszínház is rendszeres játékhelynek számít. A vidéki vendégjátékok is azt bizonyítják, hogy nemcsak Budapesten van respektje az Orlai Produkcióknak.

A Producer a jegybevételből és a TAO-ból tartja fenn és bővíti a repertoárt, s nincs könnyű dolga, hiszen szinte naponta meg kell tölteni a 600 fős nézőteret. Egy kiemelt darab nagyjából egy év után termel nyereséget - folyamatos telt ház esetén-, így teljesen természetes, hogy aki saját pénzét kockáztatja annak kiemelt jelentőségű a darab, a színészek, a rendezők és persze a háttéremberek kiválasztása. 10 év után ki lehet jelenteni Orlai Tibornak a kiválasztáshoz különleges érzéke, tehetsége, szeme van. Tudja mit akar és azt is, hogy kikkel akarja ezt elérni.

A Belvárosit néhány ál-szakmabeli megpróbálta bulvárszínháznak beállítani, amivel én nem értek egyet. Végig nézve a teljes repertoárt felelősségem teljes tudatában kijelenthetem, hogy egyetlen egy előadásnál nem éreztem azt, hogy ne lett volna komoly mondanivalója, s azt, hogy az olcsó szórakoztatás lett volna a cél, ami a bulvárra jellemző.  S ez nagyon fontos, hiszen sok színház esik abba a hibába, hogy eladhatóság érdekében a művészi értékek háttérbe szorulnak. Az öregedés, a betegség, az elmúlás, a másság,  a mai fiatalok gondolkodásmódja, a család fontossága több darabnak is a fő mozgatórugója, s valljuk be a bulvár ilyen mélységben nem foglalkozik ha foglalkozik egyáltalán ezekkel a témákkal.

A színészek tekintetében Orlai úr éppúgy szerződtet befutott sztárokat (Gálvölgyi János, Hernádi Judit, Szabó Kimmel Tamás, Kern András, Kovács Patrícia, Mészáros Máté,Kulka János, Vári Éva,  Udvaros Dorottya és a sort még lehetne folytatni), mint fiatal tehetségeket (Rába Roland, Nagy Dániel Viktor, Lovas Rozi, Radnay Csilla stb). A helyzet az, hogy a színészek szeretnek vele dolgozni mert egyrészt pontosan és időben fizet nekik, s minden tekintetben megbecsüli őket. Nem véletlen, hogy botrányokról én a 10 év alatt egyszer sem hallottam a producerrel kapcsolatban, ami nagy dolog a mai magyar színházi életben.

A rendezők kiválasztása is telitalálat, Pelsőczy Réka, Göttinger Pál, Fehér Balázs Benő, Verebes István, Bodó Viktor, Znamenák István, hogy csak néhány nevet felsoroljak akik bizonyították, hogy mesterei szakmájuknak.

A háttéremberek tekintetében kiemelném a szervezési osztály munkatársait, akik rendkívül udvariasak, kedvesek, felkészültek és segítőkészek. Mindenben igyekszenek segíteni a nézőknek és igazi profik.

Orlai Tibor javára írom azt is, hogy szinte az összes előadás előtt beszélget a nézőkkel, s szinte keresi velük a párbeszédet. Ez szerintem a tisztelet mellett azt is mutatja, hogy fontos számára a jegyvásárlók véleménye, a velük való kapcsolattartás. Gondol azokra is akiknek kevesebb pénzük van a kultúrára, a hagyományosnak mondható év végi Mikulás napi vásáron 50 százalékos kedvezménnyel lehetett jegyet venni valamennyi előadásra és egész évben lehetőség van Páros bérlet megvásárlásra is. amivel szintén rengeteg pénzt meg lehet spórolni.

A 10 év alatt talán csak a Hippolyt, a Hair és az Apa volt az amelyik nem volt sikeres, s amiben meggyőződésem, hogy sokkal több volt mint amit kihoztak belőle. De szerintem nincs még egy olyan színház ahol ilyen hosszú idő alatt mindössze három előadás bukott volna meg..

A főszerkesztő külön kérése volt, hogy a 28 repertoáron lévő előadásból néhányat külön is kiemeljek, amit megnézésre javaslok. Nem könnyű feladat ez, hiszen mindegyik elnyerte tetszésemet de nem futamodhatok meg a feladattól. A nagyszínpadon játszott darabok közül az öregedéssel és a család fontosságáról szóló Aranytó (a zseniális Vári Évával és Benedek Miklóssal), a generációs különbségeket taglaló Folyón túl Itália és a klasszikus mozifilm színpadi változata a Mindent Éváról ( Hernádi Judit és Kovács Patrícia ) a kedvencem, de különösen a fiatalabb korosztálynak külön figyelmébe ajánlom a Bocs, félrement című darabot is.

A Jurányiban a Csemegepultos naplója, az Egyasszony, s az Egy őrült naplója hatalmas siker, szinte percek alatt elkapkodják a jegyeket, ezen kívül megunhatatlan az Őszi Szonáta is, amely szintén elnyerte tetszésemet.

Márciusban Gálvölgyi Jánossal a főszerepben jön a Hullaégető, amely kiemelkedő fogadtatásra számíthat, csakúgy mint a Jurányiban bemutatásra kerülő Leszámolás velem. S még nyári zárás elött jön egy újabb szuperprodukció amelynek címét egyelőre hétpecsétes titoknak számít, de nincs kétségem afelől, hogy nagy durranás lesz az is.

– Simonyi András –

[2017.02.06.]