Egy album elkészítése néha élet-halál kérdése, különösen egy olyan kreatív zenekar számára, mint a brit metalcore-legenda Architects. De ezúttal az alkotási folyamat szükségessé tette, hogy igazi újjászületésen menjenek keresztül. „Nem csak arról szólt, hogy adjunk ki egy újabb Architects-anyagot. Ennek a lemeznek kellett lennie a lemeznek, amiről az emberek beszélnek, amikor a zenekarunkról van szó" - mondja Sam Carter frontember. Bandatársa, Dan Searle is ugyanezt vallja új munkájukról, a The Sky, The Earth & All Betweenről: „Amit mondani próbálunk, az az, hogy meg kellett csinálnunk az Architects kvintesszenciális albumát, amiben a legjobb tulajdonságaink és minden, amiben jeleskedünk, egyesül”.

Kevés zenekar jut el a 11. albumáig, és kevés zenekar hozza a legjobbját ilyenkor, de az Architects pontosan ezt tette. Az, hogy két évig a Metallicával turnéztak stadionokban, világossá tette számukra: mindörökké koncertezhetnek, noha amikor még szedett-vedett tinédzserként elkezdték a zenekart, ezt nem érezték lehetségesnek. Most viszont rájöttek, hogy még csak a karrierjük felénél tartanak, feltéve, ha megmarad a szenvedély és megőrzik a kreativitásukat. „Lehet, hogy még nem vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy érdektelenek lehessünk” – viccelődik Searle –, „de mindig ott van az a félelem, hogy albumról albumra erőtlenebbnek látnak. Azt hiszem, néhányan így érezhettek az utolsó pár lemezünk után, mert kísérleteztünk az identitásunkkal. De olyan módon fejlődünk, ami egyedülálló – és ilyet nem gyakran látni.”

A zenekar legutóbbi albumai, a For Those That Wish to Exist és a The Classic Symtopms of a Broken Spirit az új dolgok kipróbálásáról szóltak. Amikor ezek a lemezek kritikailag és kereskedelmileg is jól teljesítettek, zöld utat jelentett számukra, hogy azt csináljanak, amit csak akarnak. Így hát elhatározták, hogy az újításokból levont tanulságokat valami olyasvalami elkészítésébe csatornázzák, amit annak a kicsúcsosodásának éreznek, amely felé az Architects már régóta tart.

A zenekar egyik legkedveltebb dala, a Doomsday a 2016-ban elhunyt Tom Searle, Dan bátyja és Architects-tagtársa előtt tisztelgett. A Bring Me The Horizon-os Jordan Fish-sel közösen írt dal kíváncsivá tette őket, hogy vajon fognak-e valaha is újra együtt dolgozni. Amikor Fish 2023-ban elhagyta a Bring Me-t, az Architects volt az első előadó, aki őt hívta el producernek, így Dan Searle felszabadult a szokásos produceri feladatok alól, hogy teljes mértékben a kreativitásra koncentrálhasson. Fish bevonása friss energiát hozott. „Érdemes volt vele akkor dolgozni, amikor rendkívül éhes volt, és volt mit bizonyítania” - mondja Searle.

A háromhetes munka egy privát brightoni stúdióban kezdődött. A nyomás nagy volt, de a folyamat – eltekintve attól, hogy mennyire komolyan vették a dolgot – szórakoztatóbb volt, mint a korábbi években bármikor. A közös brit humorérzék feldobta a hangulatot, ami vicces pillanatokhoz és hangmintákhoz vezetett az eddigi legsúlyosabb zenéik felvétele között. „Ha csináltunk valamit, amin mindhárman nevettünk, az szinte kivétel nélkül rajta maradt a lemezen. Azt hiszem, gyakran kaptuk azon magunkat, hogy az ízléstelent ízlésessé tettük, ami nagyon szórakoztató volt” – mondja Searle.

Az így létrejött The Sky, The Earth & All Between egy mesteri rockalbum, amely folyamatosan váltogatja az agresszív, dallamos és kísérleti hangzásokat, miközben megőrzi az egységes látásmódot. A cím grandiózussága tükrözi az ambíciót, de a zene mégis könnyednek tűnik – elementáris összegzése mindannak, ami az Architects volt és amivé válhat. A vad Blackhole című daluktól az Everything Ends pop-metálos zsenialitásáig minden szám ösztönös ügyességről tanúskodik a hangok keverésében.