Zorán: Mindenen rajta kell tartanom a szemem

Az idei, magyar és erdélyi helyszíneket bejáró tavaszi koncertsorozatról kérdeztük a művészt.

- Zajlik az idei Zorán turné. Mondhatjuk, hogy ez már “hagyományos” Zorán turné, vagy van valami apropója?
- Is-is. Egyrészt szokásos, mert valóban minden évben – most már nem is tudom mióta – oszlik két részre az éves turné, a tavaszira és az őszire. Nincsenek nyári előadások, mert a műfaj, amit mi képviselünk, inkább zárt körben/térben működik. Szabadtérre inkább a kicsit látványosabb, banzájosabb bulik valók. Az apropót most még az is adja, hogy a múlt év végén jelent meg a “Közös szavakból” című album. Ha nem lett volna album akkor is lenne turné :) - de ez most még könnyebbé teszi, hogy új dalokat tegyünk a műsorba és végig vigyük az országon.

Amelyek közül, egyébként, már a múlt év végén, az őszi turnén is bemutattunk néhányat – annak ellenére, hogy még készen sem voltunk a dalok végleges felvételével. Ilyen “merészség” még nem fordult elő a praxisomban. Olyan dalokat játszottunk a színpadon, amelyek még messze voltak a véglegestől. Tudom, hogy a közönség jobban szereti a már ismert dalokat hallani, ezért drukkoltam, hogy hogyan fogadják a soha nem hallott számokat. Hatot mertünk eljátszani brahiból, – majdnem a lemez felét! Kicsit azért rásegítettem a bevezető szövegekkel, hogy a közönség nagyjából tudja, mire számíthat. Azzal is tisztában voltam, hogy Dusán szövegei nem azok, amiket az ember első hallásra, csak úgy, magától értetődően fel tud fogni, hiszen még velem is előfordul, hogy évek multán is új, mögöttes gondolatokat fedezek fel egy-egy dalban.

Szóval, a végén, hál’ istennek, nagyon jól sült el ez az előzetes bemutató. Legalább olyan tapsokat kaptunk, mint a jól bevált régi dalokért. Ami, egyrészt, a későbbi lemezeladás szempontjából volt biztató, másrészt pedig a további koncertek miatt. Lényegében ugyanazt a műsor visszük tovább, mint tavaly, de, persze, más városokba. Általában másfél-két év múltán térünk vissza ugyanoda.

- Kialakult valamilyen slágerlista az új lemezről? Melyik volt sikeresebb/kevésbé sikeres a várttal szemben?
- Az egyik legjobban fogadott dal volt az egyik legkönnyebben befogadható, az általunk “tábortűz nótának” nevezett “Harminc” című szám, ami végül is azért született, hogy nagyon egyszerűen mondjunk néhány szót arról, hogy éppen 30 éve, 1977-ben jelent meg az első szólólemezem, amelyben először dolgoztunk így együtt hárman: Presser Gábor, Dusán és én. Az új lemez egyébként nem erről szól, nem „jubileumi” lemeznek készült, olyannyira, hogy erre a harminc évre menet közben jöttünk rá, miután már jóval túl voltunk a lemezmunkálatok felén. Végül is, a koncerteken mindegyik számot jól fogadták, nehéz egyet-kettőt kiemelni. Van egy gyors dal, amit nagyon szeretünk játszani és a közönség is vette a lapot, ez a “Hiába vársz”.

Aztán játszottuk még a “Közös szavakból” című dalt is, amely azért lett a lemez címadó dala, mert mindig igyekszünk megjeleníteni azt a kort, amelyben a dalok születnek, - de ugyan ez a szándékunk a koncertekkel is. Nem is lehet ez másképp, hiszen, a dalok rólunk, az életünkről szólnak, ezen belül - adott esetben - akár a magánéletünkről is. Emlékszem, amikor 96-ban elvesztettem a feleségemet, a lányom édesanyját, az „1997” című lemezemen több dal is szólt erről, habár nagyon áttételesen, mert mindig is óvakodtunk a direkt megfogalmazásoktól. Akkor úgy éreztem, a művészi hitelességem csorbult volna, ha ezt a magánéleti tragédiámat elhallgatom a közönség előtt. Persze könnyebb dolgunk van a nem magánéleti témákkal. A “Közös szavakból” c. dal pont jó példa erre: itt élünk ebben az országban, ugyanazt a nyelvet beszéljük és mégsem „ugyanazt a nyelvet beszéljük”! Úgy gondolom, hogy egy nem aktívan politizáló, de nyitott szemmel élő embernek – mint amilyennek magamat is tartom – ez egy olyan szemet szúró körülmény, ami mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

[2007.04.17.]