Álarcos lovag századunk színpadán - beszélgetés Szabó P. Szilveszterrel
- Mire gondolsz pontosan?- A mostani rajongók által belőtt színházi érték nem egyezik meg a valódi értékkel. Nem a darabot látják, hanem magát az embert és elvesznek a külsőségekben. A színész, mint foglalkozás, teljesen át lett értelmezve. Pedig ez egy mesterség, amire mi annak idején az életünket tettük fel. Talán, mert könnyebb utánozni, manapság egyre többen hangoztatják, hogy musicalénekesek szeretnének lenni. Majd miután egyik napról a másikra odakerülnek, elvéreznek, vagy egy olyan tévúton haladnak tovább, amiről azt hiszik, hogy az a musical színház. A musicalszínészetnek ennél azért egy picit többnek kellene lennie. Ahhoz, hogy valaki jó színész legyen, elengedhetetlen a pálya iránti elkötelezettség és nem lehet átlépni a tanulás időszakán sem. Fontos, hogy remekül beszélj, a próza a helyén legyen és erre rásegítve, ahol már nincs szó, ott jön a dal. Én efelé törekszem, és ha tudok olyat alkotni, amivel egy hangyányit hatással lehetek az emberekre, nekem az elég. Viszont, hogy ezzel mesterségesen visszaéljek, abban nem hiszek. Az előadás számomra a tapsrendnél befejeződik, az ezt követő dedikálós rész nekem már nem megy.
- Viszont ha elzárkózol, még inkább fölkelted az érdeklődést.- Az lehet, csak engem nagyon elszomorít, hogy van egy identitás- és egy fogalomzavar a rajongók körében, amit tisztázni kellene. A színész egy dolgos ember, aki megtanulja a szöveget, a táncot, majd előad valamit, amit a közönség „hazavihet”. De sajnos sokszor nem a munkája alapján minősítik.
- Gyakran mondják rád, hogy nem mosolyogsz. - Ahogy másról, rólam is keringenek tévhitek, belőnek egyfajta fiókba, mert sokszor negatív szerepeket kapok. Persze az is vitatott, hogy ezek valóban negatívak – e, hiszen a Halál sem rossz, hanem egy misztikus karakter, amibe nagyon sok mindent bele lehet magyarázni. Tulajdonképpen semmi mást nem lát a néző, mint egy hosszú kabátba öltözött, sejtelmesen közelítő, füstbe burkolt szerelmes embert. Egyáltalán nem gonosz, nem szór villámokat, és nem gyilkol meg senkit nyílt színen. Az pedig, hogy megöli Zsófiát és Rudolfot, egy metaforikus képbe van ágyazva. Ez a szerep is fontos alkotóeleme a darabnak és ugyanúgy megvan a bája és szerethetősége, csak az igazságát kell megkeresni.
- Vágysz-e kifejezetten pozitív vagy netalán a hős szerelmes szerepére?- Persze, abszolút. A főiskolán játszottam Antoniustól kezdve a hős szerelmesen át mindent, ami létezett. Csak miután az ember bekerül egy társulatba, sokkal reálisabb szempontok szerint történik a szereposztás. Én egy más fizimiska vagyok, ami nagyon nagy gát nekem.
- A komikus karakterek mennyire állnak közel hozzád?- Én egy humoros ember vagyok, tele gyerekes dolgokkal és ugyanúgy viccelődök, mint bárki más, csak a szerepeim alapján általában nem ezt szűrik le. Pontosan ezért született a Szélmalom sorozat, amit egy nagyon jó, hozzám hasonló gondolkodású alkotógárdával készítek. Szeretnénk megmutatni, mennyi minden van még a színpalettán, hogy a nézők ne csak egy típust lássanak. Persze mindezt gondosan szelektálva, apró morzsákat szórva a közönség elé – nem azért, mert sikk a titoktartás, csak van egy határ, ahonnan már a magánélet jön.
- Hogyan állt össze az alkotógárda és milyen koncepció alapján készül a Szélmalom sorozat?- Ez egy olyan team, aki együtt lélegzik, együtt gondolkodik és a színpadon is tökéletes összhangban játszik anélkül, hogy bármit megbeszélne előtte. Mindannyian ugyanúgy vélekedünk a körülöttünk zajló dolgokról, beszélgetéseink java részét pedig a világról, vagy bármely művészeti ágról, háborúról, örömről, bánatról alkotott gondolataink teszik ki. Pontosan ez hozott minket ilyen közelségbe egymáshoz, s végül összeállt egy „összekacsintós nemzedék”, akik még meg akarják mutatni, ami őszintén bennük van. Az első pár évben Földes Tamás (Dzsoni), Siménfaly Ágota, Németh Attila és az én albumom elkészítésén dolgozunk, melyek közül Dzsoninak már megjelent egy kislemeze Negyvenedik Tél címmel. A négy évszak után a tizenkét hónap nevével ellátott korongok következnek zeneszerzőink önálló alkotásaival - például egy tangólemez Reményi József szerzeményeivel. Én azt szeretném, ha ebben a rendszerben maradva a Szélmalom sorozat további, a környezetünkből ismert és a team által elismert alkotóknak adjon teret, és a későbbiek során egy hétnapos periódus is megszülessen majd.
- Mi motiválja a közös vállalkozást? - A Szélmalom apropójaként két éve létrehoztam egy kiadót, és önerőből kezdtünk hozzá a színészlemezek elkészítéséhez. Az albumok mindegyike egy-egy színfolt. Dzsoni például kedvenc verseiből merített ihletet és komponálta meg saját szerzeményeit, majd ezeket Pálfalvy Attila meghangszerelte és végül összeállt az első lemez. A megjelenés azért fontos, mert így jutnak el a gondolataink az emberekhez, és olyan, számunkra értékes dolgokat tárhatunk a publikum elé, amikhez nem férhetnek hozzá a színpadon keresztül. Hogy ebből lesz-e bevételünk, csak sokadlagos, hiszen nem a gyors meggazdagodás vezérel.
- A „Szélmalom”-ról elsőként Cervantes regénye jutott eszembe, illetve a világ és az élet körforgása, ami az évszakok ismétlődésében is megfigyelhető. Tulajdonképpen mit takar az elnevezés?- Nem véletlenül lett Szélmalom a kiadványsorozat címe, ugyanezzel az elnevezéssel rendeztem már egy francia sanzonestet is. Többszörösen jelképes, de bármit bele lehet magyarázni. Azt is, hogyha a lapátokba belekap a szél, akkor az őröl, vagy mozgat, tehát produktív dolgokra képes. Valóban van egy Don Quijote része is, hiszen a szélmalomharc, a „donquijotizmus” - pozitív értelemben – minden nap jelen van. Sokszor csak úgy lehet továbbhaladni az úton, hogy széppé hazudjuk a dolgokat. Ha elrugaszkodunk a valóságtól, azzal megszínesítjük picit a világot. Fontos, hogy ne csak azt nézd, ami előtted áll, hanem hogy abból mi lehetne. Én nem tudok csak azért bejönni a színházba, hogy végigjátsszak egy előadást, majd utána hazamenjek, mert a darab végén mindig születik valami, amiről aztán különböző emberekkel beszélgetünk, és esetleg ismét belefogunk egy új dologba. Nekem mindig vannak vágyaim, amiket meg akarok valósítani. A kiadvány borítóján szereplő írás is erre utal „vannak még színészek, kiknek vannak álmai… ha másolsz, álmokat lopsz”. Ezek a lemezek az álmainkba engednek betekintést.
- A te albumod, az Ősz mit fog megmutatni?- Nagyon sok mindent. Például, hogy hogyan viszonyulok a szerelemhez, az érzésekhez, a gyermekemhez - hogy mit váltott ki belőlem -, a férfi-nő kapcsolathoz vagy a múlt és a jelen kapcsolatához.
- Ehhez is lesz novelláskötet?- Igen. Negyvenhét darab novellám van. A Billegő ballagó kötet írásai iszonyatosan pesszimisták. A fiatal titán tiltakozásairól szólnak, aki központi vizsgát tett mindenből, hogy a szülei tanácsára orvos legyen, majd nem ment el felvételizni, hanem eljött a Színművészetire. A mostani novelláim teljesen mások, de ugyanúgy játszom a szavakkal és összességében mind dadaisták. Nem tudom a gondolataimat megszépíteni, egyszerűen papírra vetem és olyan, amilyen.
- Az írás mellett gyermekkorod óta a fotózás és a faragás is ugyanúgy része a mindennapjaidnak. - A fotó tökéletesen alkalmas arra, hogy megörökítsek valamit úgy, ahogy az adott pillanatban láttam. Utólag nem korrigálok rajta, még ha semmiről sem szól, mert az úgy jó, ahogy van. A fában pedig benne van a szobor, csak le kell fejteni a felesleget róla. Mivel a bicskám folyton nálam van, így sosem határozom el előre, hogy faragni fogok. A szobrokat mindig elajándékozom, mert akik megérintenek, azoknak úgy érzem, adnom kell valamit magamból – és a szobor, az én vagyok.
- Visszatérve a Szélmalomhoz. A kiadód emblémája, a csillagjegyedet szimbolizálja. Ennek van valami jelentősége?- A bak jel rémesen egyszerű. A legjobb barátom és egyben társszerzőm Hajtó László Aurél. Elválaszthatatlanok vagyunk az első találkozásunk óta, többek közt a Szélmalom című darabot is együtt írtuk meg. Kilenc évvel idősebb nálam, mégis tökéletesen megértjük egymást és mivel mindketten bakok vagyunk, így erre fűztünk fel mindent. Az asztrológia igazából nem nagyon érdekel, mert rendkívül erős az éntudatom. Ha ezt a környezetem nem tudja megszokni, nagyon sokat veszítek. Több precedens volt már rá, hogy elvéreztem barátságokat, mert nem értettünk egyet valamiben.
- Haragtartó vagy?- Igen, én egyesélyes vagyok. Nálam csak egyszer lehet hibázni. Viszont sokszor kellemesen csalódok olyanokban, akiket már eleve kizártam, még mielőtt megközelíthettek volna. Őket olykor bentebb engedem a kelleténél.
- Melyik album a soron következő, illetve terveztek-e lemezbemutató koncertet?- A legközelebbi Földes Tamás nagylemeze, tavasszal fog megjelenni. Lesznek rajta új dalok, köztük duettek is, Németh Attilával, Janza Katával és velem. Koncertet is szervezünk, de erről egyelőre még nem árulnék el konkrétumokat. A Tél után az én lemezem a soron következő – egyéb elfoglaltságaink függvénye, hogy mikor jelenik meg.
A számtalan tréfával tűzdelt társalgás közben olykor elgondolkodva figyeltem, miként tárul fel a színész valódi arca, lerombolva a köztudatban élő hamis feltételezéseket. Szabó P. Szilveszter szilárd elvek szerint felépített birodalmában tökéletes összhang uralkodik, s bár élete jórészt a nyilvánosság előtt zajlik, képes megvédeni a magánszféráját. Közben kitartóan vívja szélmalomharcát, s hogy önmagát megvalósítsa, mindig új értékeket teremt.
- Pogonyi Nóra -
(fotók: Mészáros Zoltán, Modla Krisztina, Feichtinger Mónika)[2008.02.07.]
Hírek
