Puskás Peti féltett titkai: "És azt hinnéd, hogy tanulsz a hibáidból, pedig nem"

Sötétség: Kiszolgáltatottság. Amikor olyan helyzetbe kerülsz, amiből nem tudsz kikeveredni, nem tudsz vele mit kezdeni. Belesodródsz, és nem tehetsz ellene semmit. Például, többször is belegondoltam már, hogy milyen lehetett, amikor fegyveres katonák berontottak, és elhurcolták az egész családodat. Ez ellen mit lehet tenni? Semmit. Elképesztően durva gondolatnak is, hát még valóságnak. Számomra ez jelenti többek között a sötétséget. Egy olyan élethelyzet, ami ellen nem tudsz mit tenni, és a végén vagy túléled, vagy nem.

Költészet: Bonyolult. Katarzis. Szerintem például egy ilyen előadás is, mint a József, költészet. Mert katarzis okoz. De ebből a szempontból a Csillagok háborúja is az. A végén, mikor megszületik Luke, és felcsendül az a híres dallam… Nekem ez is katarzis, holott a Csillagok háborúja a világ legegyszerűbb népmesei története, csak modern köntösbe bújtatták. A Józsefben például a Börtön-dal a legcsodálatosabb. Az, amikor József feláll a börtönben és kiénekli, hogy „Izrael gyermeke sosincs egyedül…”

És most teljesen mindegy, hogy mi a szöveg, Németország, Magyarország, bármi, a lényeg az, hogy soha nem vagy egyedül, és csak remélem, hogy mikor ezt éneklem, ezt átérzi az a 800 néző is, akik beférnek a Madáchba, és nézik az előadást. Én minden egyes alkalommal átélem ezt. Imádom a dalt, felemelő és borzongató. Ugye, pont az előbb beszélgettünk a sötétségről, a kiszolgáltatottságról. Itt ez a srác, a József, börtönbe zárják, egyedül van, semmi reménye, de ő mégis feláll, és kimondja, hogy Ő soha nincs egyedül, mert Isten vele van, és ő hiszi, hogy jobbra fordul még a sorsa. Szerintem a költészetet, ha elég nyitott vagy a világra, bármiben meg találod. Éppúgy egy szép versben, mint egy modern regényben vagy filmben.

Sokat változunk az évek során

Hűség: Sokrétű dolog. Fontosnak tartom, hogy hűséges legyek a családomhoz, a barátaimhoz, a szerelmemhez, valamint olyan emberekhez is, akik sokat tettek értem, és segítettek a pályámon, vagy az életben, függetlenül attól, hogy alapvetően milyen embereknek is tartom őket. Önmagamhoz hűségesnek lenni, nem tudom mit jelent.

Szerintem túl sokat változunk életünk során ahhoz, hogy ilyen kijelentést tehessünk. Változunk, felnövünk, öregszünk, változnak az elveink is. Vannak emberek, akik azt hiszik, illetve állítják, hogy ők tudják, miről szól ez az egész, aztán kiderül róluk, hogy teljesen másképpen élnek, mint amiről beszélnek, vagy csak egyszerűen belecsöppennek egy olyan helyzetbe, ami rádöbbenti őket arra, hogy amit hittek, az egy nagy átverés.

Persze, a hűségben hiszek, de abban nem, hogy valaki egyazon elvekkel és felfogással leélheti az életét. Természetesen ezek a változások nem percek alatt következnek be. Illetve szerintem a hűség egyfajta kontroll is. Ha van, akihez hűséges lehetsz, és aki ezt a hűséget viszonozza, az hatalmas erőt ad, és ez egyfajta külső-belső kontroll. És ez igenis segít abban, hogy minél inkább megőrizd önmagadat, és hogy a változások, amiken keresztülmész, ne fordítsanak ki önmagadból.

Higgyünk magunkban!

Hit: Fontos. Én itt most nem csak a vallásra gondolok, az mindenkinek a saját, belső kis dolga. Hanem arra, hogy például egyáltalán nem tartom magamat nagyképűnek, amiért kijelentem néha, hogy márpedig nekem ez vagy az sikerülni fog. Mert hiszek magamban. Többször kinevettek már emiatt, de most mégis itt vagyok. Szorgalom és kitartás nélkül persze hihetsz bármiben, de nagyon fontos ez is. Ez azonban oktatás és nevelés kérdése is. Szerintem az oktatási rendszer például ilyen szempontból szintén gáz.

Tizenkét éven keresztül tanulsz, magolsz felesleges dolgokat, holott arra kéne koncentrálni, hogy miben vagy tehetséges, és mi az, amit szeretsz. Nem véletlenül kering a világban ilyen sok ember, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal. Mert elvégzik ezt a sulit, aztán azt a sulit, aztán egyetemre mennek, mert az úgy szokás – én is ezért mentem egyetemre – és közben fogalmuk sincs, hogy milyen értékeik vannak, hogy miben jók, vagy mennyire jók. És ahhoz, hogy hinni tudj magadban, először tisztába kell jönnöd a képességeiddel és önmagaddal - különben nagyokat fogsz koppanni.

Harc: Szerintem túlzottan drámai lenne kijelenteni, hogy az élet egy harc. Ez nem így van, ez szerintem egy nagyon keserű gondolat. De hozzá tartozik a hithez, hogy megküzdesz önmagadért és az álmaidért. Néha lehetsz gyenge, sírhatsz, de aztán a lényeg, hogy újra felállj. Inkább azt mondanám, hogy a hited, az álmaid és a vágyaid vezetnek tovább, és visznek előrébb. Legalábbis engem mindenképpen. Igen, van ebben harc is, de nem az irányít.

Azzal törődni, ami igazán számít

Árulás: Erről most az ugrott be, hogy sokan jönnek ilyenekkel, amikor beszélek, illetve vélemény formálok valakiről, hogy na, ezt a szemébe is el mernéd mondani? Miért kéne a szemébe mondanom mindenkinek mindent? Szerintem ezt nem lehet, és nem is kell. Vannak olyan emberek az életedben, akiknek az a „dolguk” hogy megmondják az igazat, de egyébként milyen világ lenne itt, ha mindig mindenki a másik szemébe mondaná, hogy mit gondol róla? Szerintem elég durva lenne, lássuk be.

Ezt én nem nevezem hazugságnak, csak akkor válik azzá, ha a szemébe mást mondok, mint amit a háta mögött. Az tényleg árulás. Persze ilyenre is van példa sajnos bőven, és tudom, hogy velem is eljátsszák ezt emberek. De én az ilyesmivel inkább nem foglalkozom, szerintem felesleges energia- és időpocsékolás. Próbálok csak azzal törődni, ami valóban számít.

Mese: Számomra nagyon erősen összefonódik a költészettel. A mese egy hatalmas allegóriája az életnek. A mese és a nyitottság, szerintem elválaszthatatlanok egymástól. Hozzá tartoznak az életünkhöz, és engem a mai napig elbűvölnek. Filmen, könyvben, bárhogy, és ezt egyáltalán nem szégyellem - ahogyan azt sem, hogy ha úgy van, igenis elsírom magamat egy-egy filmnek vagy történetnek a végén.

Az emlékek ráérnek

Emlék: Nagyon rossz emlékezőtehetségem van (mosoly). De nem is igazán törődöm jelenleg emlékekkel, nem vagyok szentimentális típus. Az emlékek majd jók lesznek idős koromban, de most nem foglalkoztatnak, hiszen annyi minden történik velem és körülöttem. Momentán azt tartom fontosnak, hogy éljek a jelenben és megéljem az életemet, most, amíg fiatal vagyok, amíg úgymond magamnak, a magam kedvéért élhetek. Az emlékek meg ráérnek. Szerintem nekem momentán ennyi a dolgom.

Olvass tovább: Puskás Peti gyerekként focistának készült

-Sík Bernadett-

[2008.07.11.]

« előző oldal

(2. oldal)