Sándor Dávid vallomásai, tabuk nélkül
Mélység: A nagy kékség című film jut eszembe most. Imádom a tengert, a delfineket, és ők ott élnek lent. Engem nagyon vonz a tenger mélysége, minél lejjebb... De nem csak a vízzel vagyok így, hanem a múltkor a Tátrában, miután megmásztuk, folyamatosan olyan érzésem volt, hogy most ugranék. Úgy kellett visszafognom magamat.
Harc: A klasszikus értelemben vett harcot nem szeretem, de ettől függetlenül harcos típus vagyok. Eldöntök dolgokat, és akkor addig küzdök értük, amíg el nem érem a célt. Illetve a párkapcsolat is akkor jó szerintem, ha úgymond küzdünk egymással és egymásért is. Kellenek a viták – nem veszekedések, hanem viták, hogy megküzdjünk egymással, illetve ha kell, akkor megküzdeni azért, hogy működjön a dolog.
Idő: Az emberek, ebben a kultúrkörben, nem hagynak egymásnak és maguk számára sem időt. A keleti kultúrkörben sokkal több időt fordítanak arra, hogy beérjenek a dolgok. Mi most egy gyorsuló korban élünk, de eközben elfelejtjük, hogy az életnek van egyfajta törtvényszerűsége, és ezt nem tudjuk megkerülni. Meg lehet próbálni, de felesleges, mert rossz vége lesz. Nagyon hiszek az időben.
Távolság: Egyre kisebb. Bizonyos dolgok, pl. az internetnek hála, közelebb kerülnek egymáshoz. Viszont rettenetesen eltávolítja az embereket. Szakadékokat váj közénk, nem megy a szemtől-szembe kommunikáció. Szerintem a jövőnek két nagy problémával kell majd megküzdenie. Az egyik az internet, a másik a hulladék! Persze, én is használom az internetet, tömegvonzás. Kénytelen vagyok, ahogy kénytelen vagyok sok minden másban is alkalmazkodni.
Vég: Az a baj, hogy nem tudunk mit kezdeni a véggel, akárcsak a végtelennel. Ezért kitaláltuk a mennyországot meg a poklot. Pedig szerintem csak el kéne fogadni, hogy van és kész. Nem tudjuk elképzelni, mert a halál után a végtelen jön, amit szintén nem tudunk felfogni és elfogadni. Feleslegesnek tartom, hogy ilyeneken agyaljunk.
Vágy: A vágyainkkal sem tudunk mit kezdeni. Jönnek, és vagy engedünk nekik, vagy nem. Az, hogy én most feleségül veszem a kedvesemet, nem jelenti azt, hogy nem fogok más nőkre vágyakozni, mert fogok. Persze, nem azt mondom, hogy minden vágyunknak engedelmeskedni kell, de az se jó, ha mindet elfojtjuk, mert abból komoly problémák származhatnak. Találni kell egy arany középutat.
Sors: Nem gondolom, hogy meg van írva a sorsunk, nem gondolom, hogy meg van írva a nagy Ő. Ha ebben hiszünk, akkor akaratlanul is rágörcsölünk a dolgokra. Nem látok sorsszerűséget abban, hogy velem megtörténtek azok a dolgok, amiken átmentem. A baleseteim, például. Egyszerűen hülyén csináltam a dolgaimat és kész.
Hűség: Hiszek a hűségben, csak nem úgy, ahogy az emberek azt gondolják. Hűségesnek kell lennie az embernek a választott feleségéhez, de igenis előfordulhat, hogy félrelépünk. Az igazi hűség arról szól, hogy ha ő mondjuk megcsal, akkor is kitartok mellette. Férfiaknál például előfordul, hogy félrelépnek. Megtörténik és kész, de nem jelentett semmit. És ha én ezt elmondom csak azért, hogy könnyítsek a lelkiismeretemen, és ezzel feleslegesen megbántom a másikat, akkor gyökér vagyok. Viszont ha jelentett valamit, akkor kötelességem elmondani. Nem szoktam népszerű lenni ezzel a nézetemmel, de így gondolom.
Energia: Energiabomba vagyok a színpadon. Elképesztő energiamennyiség szabadul fel belőlem, amikor ott vagyok. Viszont utána meg nagyon el tudok lazulni, és le tudok ereszteni. Szerintem ezt a táncból hoztam magammal, hogy mindig odafigyelek, mekkora energiákat mozgósítok magamban, ez nálam igény. Mindig egy bizonyos szinten belül mozgok, van egy minimum, ami alá nem megyek soha.
Kudarc: Nagy szükség van kudarcokra. Nem jó, ha egy fiatal színész úgy kap meg szerepeket, hogy nem volt előtte kudarcélménye, mert különben sok mindent nem úgy él meg, ahogy kéne. Kimaradnak a tapasztalatok ezen a téren, holott ezek építő jellegűek, rengeteget lehet tanulni belőlük.
Szerelem: Nagyon fontos, hogy fiatalon sokszor legyünk szerelmesek, hogy megtapasztaljuk ezt is. De amikor párt választunk, ne az legyen az elsődleges, mert az elmúlik. Kell egy bizonyos kapocs, lelki és szellemi közösség. Barátság. Mert ha egy házasság csak a szerelmen alapul, akkor annak törvényszerűen válás lesz a vége.
Hazugság: Nehéz. Sokszor hazudunk. Aki azt mondja, hogy nem hazudik, az hazudik. Még saját magunknak is hazudunk, és szerintem ez a legveszélyesebb. Az emberek egyébként túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek. Egyszer-egyszer hazudunk, mert kell, mert emberek vagyunk, mert hibázunk. De hozzánk tartozik, és ezt el kéne fogadni, hogy így van. A baj abból van, hogy ezt nem tudjuk elfogadni. Ahogy azt sem vagyunk hajlandóak sokszor beismerni, hogy szükség van rá, hogy hazudjunk. Mert ha mindig mindenki megmondaná az igazat a másikról, akkor csúnya világban élnénk. Túl komolyan vesszük magunkat, és ez is nagy hiba. Egyébként ezzel a nézetemmel se szoktam túl népszerű lenni (mosoly).
Hit: Napokat tudnék beszélni róla, mert engem nagyon foglalkoztat ez a téma, és rengeteget gondolkodom rajta. Bár általában meg szoktam botránkoztatni az embereket a nézetemmel. Van hitem, kell is, hogy legyen hite az embernek. De az én hitemnek semmi köze a keresztény egyházhoz, ahogy szerintem Jézusnak sincs köze a keresztény egyházhoz. Rabszolgaistenünk van, akit akkor cibálunk elő, amikor éppen szükségünk van rá. Szerintem Isten nem beszélget velünk, nem kommunikálunk vele, van és kész. Ezt az emberi agy azonban nem tudja felfogni. Az enyém sem, de elfogadom, hogy ez van. Isten egyenlő az Igazsággal és a Szeretettel. Az Igazság keresése maga a Szeretet. Én, amikor az Igazságot keresem, akkor azzal Szeretem azt a dolgot. Hát ez az én hitem.
Olvass tovább: Nehezen indult Sándor Dávid pályájaSík Bernadett
[2008.08.25.]