Nehezen indult Sándor Dávid pályája

A ma 36 éves színész Budapesten született. Iskoláit is itt végezte el: tanulmányait az akkori Münnich Ferenc Utcai Általános Iskolában (most Nádor Utcai Általános Iskola) kezdte, ezután a Balettintézetbe felvételizett, és miután elvégezte, a Színművészeti Egyetemre jelentkezett.

„Rögtön a főiskola után nagyon nehéz volt számomra az indulás.. Ausztriában egy biciklitúrán balesetet szenvedtem, a könyökömet többször is meg kellett műteni, és ráadásnak kaptam egy kórházi fertőzést. Kemény időszak volt, öt hónapig kellett még kötözgetni a könyökömet, ebből kettőt kórházban töltöttem. Akkoriban próbáltuk Eszenyi Enikővel a Ping Szvinget, és Enci, akkor azt mondta nekem, hogy nem érdekli, velem fogja megcsinálni, majd kitalálunk valamit. Ez hatalmas erőt adott a gyógyuláshoz. Az orvosok ugyanis épp azon tanakodtak a fejem fölött, hogy lemerevítsék-e a karomat egy életre, vagy le kell-e vágni. Mindig a mozgásról szólt az életem, el lehet képzelni, mit éreztem. De azóta, hála Istennek, szépen elindultak a dolgok, remélem, így is marad.”  - mesélte Dávid.

Szerencsés felépülését követően egymás után érték a szerepajánlatok, volt, hogy egy évadban hét darabban is játszott egyszerre, s ezek között volt nem egy gyermekkori álomszerep is.

„Hála istennek, egymás után jönnek be a nagy vágyaim. Még gyerekkoromban láttam az István a királyt, a Királydombon, sőt, még egy próbát is sikerült megnéznem. Pont Nagy Feró énekelte a Nem kell című számot. Akkor úgy voltam vele, hogy EZT el akarom majd énekelni egyszer, és megtörtént. Eljátszhattam az István a királyban Laborc szerepét! Hasonló dolog történt a Macskákkal is. Imádom belőle az Elvis Train számát, és azt is elénekelhettem. Mindkettő óriási mázli. Ahogyan az is, hogy a Producerekben most megkaptam a főszerepet, és hogy megcsinálhatom azt az átfordulást sztepp közben. Az is nagy vágyam volt, a Singing in the Rain-en nőttem fel!”

A Madách színház művészeként több darabban is bemutatkozott már, ilyenek pl. a Chicago, a Macskák, valamint a Volt egyszer egy csapat, amiben Daniel Gillen-t alakítja, nagy sikerrel. Ám a kiugrás lehetősége 2006-ig váratott magára. Ekkor kapta meg a Producerekben az egyik főszerepet: Leo Bloom-ot, a fiatal könyvelőt játssza a darabban.

„Majdnem visszaadtam a szerepet, mert eleinte nagyon nehezen birkóztam meg vele. Helyenként mélyek a dalok, ráadásul fizikailag is megterhelő. De inkább vettem egy nagy levegőt és folytattam. Ilyen lehetőséget nem szabad veszni hagyni. Nagyon szeretem a darab zenei világát, és nagyon jó csapattal dolgozom együtt. Szeretem ezt a karaktert is, szerintem sikerült belőle kihoznom valami egész jót. Ráadásul az, hogy Gálvölgyi Jánossal dolgozhatok együtt, nem kis megtiszteltetés. Eleinte tartottam tőle, elvégre neki nagy neve van a szakmában, de aztán kiderült, hogy ő is ugyanolyan ember, mint mi. Imádok vele játszani, mert mindig érzem, hogy nagyon odafigyel rám és a többiekre is. A próbafolyamatok alatt összebarátkoztunk, gyakran beszélgetünk, és sokat tanulok tőle.”

[2008.08.26.]