Csak a legjobbak, Sarah Brightmantől
Hároméves korában már tánc- és balettórákra járt, kilencévesen klasszikus énekből vett leckéket. 1976-ban csatlakozott a Pan’s People nevű tánccsoporthoz. Két évvel később Arlene Philips táncegyütteséhez, a Hot Gossiphoz szerződött, velük készítette el debütáló dalát, az I Lost My Heart To A Starship Trooper címűt az akkoriban divatos spacedisco (űrdiszkó) jegyében, amelyet további felvételek követtek. 1979-ben feleségül ment a Tangerine Dream nevű együttes produceréhez, Andrew Graham-Stewarthoz. 1980-ban elment egy meghallgatásra, ahol Webber musicaljéhez, a Macskákhoz válogattak szereplőket.
Az 1981. május 11-én Londonban bemutatott darabban Jemima szerepét kapta meg. Ezzel kezdetét vette pályafutásának második korszaka, a fantasztikus musicalénekesi karrier, bár ehhez kétségkívül kellett a szerelem is. Sarah elvált az első férjétől, és 1984-ben házasságot kötött Webberrel. Mint utólag kiderült, ez sem volt örökéletű, 1990-ben váltak szét útjaik, de csak a magánéletben. Ezalatt az idő alatt az énekesnő számtalan musicalben játszott. Az egyik legnagyobb sikere az 1986-ban bemutatott Az operaház fantomja női főszerepe, Christine volt. Az angol riporterek egyike akkortájt megkérdezte Webbertől, hogy művének főszereplője, a riasztó külsejű zeneszerző, aki őrülten szerelmes egy gyönyörű, fiatal szopránba, mennyiben tekinthető önéletrajzi ihletésűnek…
Olimpián is résztvett
Az énekesnő 1992-ben José Carrerasszal énekelte el a barcelonai nyári olimpia himnuszát, az Amigos para siempre címűt, amelynek zenéjét Webber írta. Szólókarrierje a kilencvenes években kezdődött, miután találkozott új producerével és barátjával, Frank Petersonnal, segítségével elkezdte a klasszikus zenét poppal vegyíteni. Együttműködésük első gyümölcse az 1993-as Dive című album. Ezt követte ’95-ben a Fly, amelynek egyik szerzeménye, az A Question Of Honour világsláger lett főleg annak köszönhetően, hogy Henry Maske és Graciano Rocchigiani nagy érdeklődéssel várt bokszmérkőzésének felvezető zenéje volt. A következő évben Maske búcsúmeccsén a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb és legszebb duettje, az említett Time To Say Goodbye (Con te Partiró) csendült fel.
Az énekesnő karrierje töretlenül ível felfelé: szép sorban jelennek meg a stúdiólemezei: a ’97-es Timeless, a ’98-as Eden, a 2000-es La Luna, a 2002-es Encore után a legutóbbi, a Közel-Kelet zenéjét poppal ötvöző Harem című 2003-ban került a boltokba.
Akik nem igazán ismerik Sarah Brightman repertoárját, nem biztos, hogy az Európában a karácsonyi piacra kiadott Classics – The Best Of Sarah Brightman című komolyzenei válogatásával kellene kezdeniük a megismerését, az azonban egyértelmű, hogy a folyamatból ez sem maradhat ki.
(Új Szó)
[2007.06.15.]
Hírek
