Hogyan kerül a vadnyugat Budapestre?
Vár még talán: lassabb tempójú nóta, a Time After Time feldolgozás, remekül szólt, bár nekem nem tetszett, valahogy kilóg az albumról, de meg kell hagyni: a gitár megint remekül szól…
Reggelig tartó éjszakák: a másik kedvencem, mintha egy musicalbe csöppentem volna bele, hihetetlen zenei élményt adott a felvétel. A szövegre nem is figyeltem, képtelen voltam rá. A nagybőgő, a harsona, a trombita, a szaxofon, a gitárok és a dobok elvonták a figyelmem. Nem hiába, hisz Solti György Rézfúvós Együttes nevével fémjelzett a nóta. Én pedig képzeletben már a Brodway-en jártam…
Tanya: az instrumentális dal, amelynek hatására majdnem elindultam hogy valahol tehenet fejhessek. A zene tényleg egy tanyára visz el minket, a végén pedig még valódi tehénbőgés, birka bégetés és baromfi hang is van. Minden ami kell egy tanyához…
Láttam végre a lányt: a dal, amelyet úgy érzem, a kislányának írt az énekes. A szöveg és a zenei kiegyensúlyozottsága, na meg Tamás szeretettel teli hangja erre enged következtetni. A végén meg is szólal Kontor Rebeka: édes gyermekhangján egy lemezjátszót nézeget, amit éppen leáll…
Metálkösz: igazából nem tudtam mit kezdeni a tizenhármas sorszámmal ellátott dallal, azt hittem egy zenés köszönet lesz, ami annak is indult, de aztán egy zúzós metál lett belőle, amibe az énekes alig hallható dolgokat beleordít. Mintha a zenészkollegái nem fogadnának neki szót.
Beautiful Day: a Rengeteg év című dal eredeti angol szöveggel zárja az albumot.
Érdekes, profi zene, ám nekem egy kicsit idegen
Kontor Tamás zeneileg nagyot alkotott, remek kis dalokat szerzett barátai segítségével. Tisztán szólnak a dalok, a gitár szerepe egyértelműen hangsúlyozott az albumom, de aki egy kicsit is ismeri az exmegasztáros eddi pályáját, azt tudja: szinte összenőtt imádott hangszerével. Nála is ugyanazt éreztem, amit Rúzsa Magdinál: merte magát adni. Bevállalta azt, amit lehet hogy nem mindenki merne: a saját világába kalauzol el bennünket, bemutatja, milyen közegben is érzi igazán otthon magát. Nekem kicsit idegenek a füstös sörözők, ahol szinte folyton szól a blues vagy a country zene. Ám a dalokat hallgatva mégis beleszippanthattam kicsit abba a levegőbe, amely a nagy amerikai filmes cégeket is megihlette. S bár Terence Hill nem evett babot és nem üldözte a Dalton fivéreket, na meg Jolly Jumper sem vágtatott hozzám a legújabb viccét mesélve, én a vadnyugaton éreztem magam. Valahogy ezt az albumot inkább ott tudnám elképzelni, mint Budapesten. S bár a borítón Kontor Tamáson van a kalap, most mégis azt írom: megemelem a kalapon zenei tudása és bátorsága előtt. S ha párbajra hívott volna, hogy kinek lesz igaza, akkor vesztettem volna. Gratulálok, férfias munka volt Mr. Kontor…
Havassy Anna Katalin
[2007.03.29.]
Hírek
