Órákat vártak a rajongók a világsztárra

Richard Bonát kb. 6 órát váratták a határon, míg végre beengedték Magyarország területére, így a kezdés végül 2 órát késett.

Bejön mosolyogva, enyhe kis fáradtsággal az arcán de, ahogy szokott, derűsen. Egy halk ballada bevezetéssel kezd, és a koncert ezután a szokásos módon zajlik sok nevetéssel, jókedvvel és derűvel, és persze azzal a csodával amit a zenéje és az Ő jelensége alatt kell érteni.

Korábban már hosszasan írtam varázslatos személyiségéről, kisugárzásáról, mely természetesen szoros kapcsolatban van a zenével is, amit játszik, ami a sajátja - vagy talán inkább fordítva. A koncerten nagyjából a legutóbbi program ment kis változtatásokkal, és bekerült egy-két újabb dolog is egyéb, szomorú aktualitások révén, de erről is később.

A késés története

Nos, egy-két szamba, és rumbaféle után következett a zenekar bemutatása és a történet mely velük esett.
– Köszönöm, hogy eljöttetek és, hogy megvártatok, ez a mai nap kemény nap volt, de végül megcsináltuk, és egy szép este lesz. Bízzatok bennem, itt leszünk reggel 6-ig!
– Bárcsak ettem volna egy kis gulyást ma! ...mert ha gulyást eszem repülni tudnék, akár Havannáig is, de nem tudtam, hogy körözve vagyok  - meséli. Hú...! Azt hittem meg akarják fizetetni a vámot, de erre mutatja a komputerét.
– Maga körözött személy Magyarországon - közli a határőr.
– Miért?
– Várjon ...mutatja, hogy a határőr odamegy a számítógéphez. 
– Négy órával később... Nézi a monitort aztán őt, majd billentyűzik.
– Ha megkapták az összes faxot, mutassa a képeket a körözöttekről! Nincs rajta egyetlen fekete sem.
– Úgy látszik ott egy kis fekete pötty a papíron, az bizonyára maga. - meséli, miközben a közönség ekkor már torka szakadtából röhögött.

Köszönöm a türelmet

– Hamarosan európai turnéra indulunk, - mondja a határon - úgyhogy jobb lesz ha figyelnek! Talán venni kellene egy újabb számítógépet, ha Richard Bona képeket keresnek! Hogy megtudják különböztetni, hogy ez nem Richard Bona - mint, ha egy képre mutatna, aztán magára - ez meg Richard Bona, mondja és közben Ő is nevet.
– De a végén itt vagyunk, köszönöm szépen a türelmet!

Persze leírni nem tudtam olyan viccesen, ahogy és amilyen képeket vágva Ő elmesélte. Szóval ez volt a történet, amiért nem értek ide kezdésre.

Richard humorosan fogta fel végül mire odakerült, hogy elmesélje a történteket, de miközben megélte nem volt annyira az.

Volt még valami amiről szó esett, hogy Joe Zawinul eltávozott közülünk és mint Richard egyik nagy mentora volt, így róla is megemlékeztünk a neki ajánlott zenékkel.

Körülbelül ennyi volt, és sikongatás, kiabálás, ordítozás, újongás és fütyülés, mert a katarzis így jutott a felszínre. Azért reméljük Richard már el is felejtette a határon történteket, és hamarosan ismét láthatjuk Őt itthon, mert azért azt is megjegyezte, hogy Magyarország az ő országa is.

- endre -

 

[2007.10.22.]