Gwen Stefani, az energiabomba és a bombanő Budapesten

Gwen Stefani személyében ismét amerikai pop-szupersztárt üdvözölhettünk a Budapest Arénában.

Jókedélyű és profi koncertet adott Gwen Stefani a nézők (és táncolók, tapsolók, kiabálók) nagy örömére. Rengeteget kommunikált a közönségével, bevallotta, sosem gondolta volna, hogy eljut valaha ide és többször utalt rá, hogy eddig 90 koncertet adott már jelenlegi turnéja során és a budapesti az utolsó előtti koncert (a prágai az utolsó). Sőt, mivel már a koncertet megelőzően is a városban volt, gondolta kihasználja a pihenőnapját és forgat egy klipet „a vasútállomáson” – ahogy mondta. Kíváncsian várjuk az eredményt!

Japán hip-hop táncosokkal fűszerezett produkció

A japán motívumokat már jól ismerjük Stefani szólóalbumaihoz készült videóklipekből, természetesen a színpadról sem hiányozhattak a vágottszemű táncoslányok, név szerint Love, Angel, Music és Baby, akik végre nem csak a klippekből ismert billegő mozgást hozták, mivel az egyébként mozgásra alkalmatlan jelmezeket - főleg a cipőket - ezúttal sportosra cserélték. Igencsak kedvelheti Gwen a csajokat, hiszen első szólóalbumának a címe (Love.Angel.Music.Baby), illetve saját tervezésű kollekciójának a neve ennek a rövidítése (L.A.M.B). Szóra érdemesek voltak persze a hip-hopos „meka” (mexikói-amerikai) és fekete táncossrácok is, pörögtek forogtak, nagyon éltek a színpadon a szintén vegyes származásű, Amerika különböző városaiból összeverbuválódott zenekar játékára.

Világsztár (szó szerint) testközelből

Gwen jól énekel, bírja a tempót, sokat mozog a színpadon, két számon túl nem visel egy felszerelést (pillanatok alatt átöltözött többször is - természetesen saját kollekcióját hirdető logóval ellátott stílusos ruhákba), de ilyeneket már láttunk másoktól... Ő viszont gondolt egyet és lepattant a színpadról, az állóhelyek között felment a lelátókra, keresztülment egy soron, ahol persze végig emberek (akkor már nem) ültek, viccelődött, énekelt, bejárta az arénát és a másik oldalon visszament a színpadra. A közönség igencsak meglepődve erősen mosolygott, fotózgatott és csóválta a fejét „Ilyent még nem láttam!” arckifejezéssel.

Fiatalos, „cool”, bombázó

A koncert vége felé közeledvén sorra felhangoztak az ismert slágerek, a What You Waiting For, Hollerback Girl, Wind It Up, fáradhatatlanul énekelt és táncolt - szerencsére egyáltalán nem agyonkoreografált módon, hanem csak természetesen, érzés szerint. Női (=kritikus) szemmel nézve is nagyon jól néz ki, igazán (talán túl) vékony, ezért minden jól áll rajta, és nem csak a „G”-s logókról felismerhető, egyéni stílusa van. A mini kimonótól kezdve a fehér harisnyáig bármit felvehet, de megfelelően tudja viselni is. Magabiztos, erős kisugárzása van, láthatóan kiegyensúlyozott. Színpadra való!

Jól szól, de ami igazán számít: jól eladható áru

Személy szerint még mindig nem tudom kiverni a fejemből az első No Doubt siker klipjében megismert „Madonna-kinézetű” énekesnő látványát, azóta szólóban is teljes jogú szupersztárrá vált, egyéni, más előadóktól egyértelműen megkülönböztethető stílust alakított ki magának. Színészkedik, ruhákat tervez, dalokat szerez, miközben gyereket nevel.

Azért nem tudom nem megjegyezni, hogy a kopasz félvér gitáros lány, aki egészen a koncert végéig csak a háttérben pengetett, az utolsó számok egyikében kiengedte a hangját, szólót énekelt... Annyira gyönyörű hangszíne volt, hogy végigfutott a hátamon a hideg. Ugyanezt nem éreztem, amikor Gwen énekelt. Vajon miért nem az ő nevére jöttek el a koncerte a nézők...?

- freak4music -

[2007.10.23.]