Akik elhúzzák a nótánkat!

Érdekesnek találtam a Matyi és a Hegedűs legfrissebb albumát, már csak azért is, mert úgy vettem észre, ők azért folyamatosan a mulatós műfaj élmezőnyében tanyáznak. Függetlenül attól, hogy most már van belőlük millióegy, és nem mindegyik üti meg a mércét - legalábbis nálam. Ezekkel a gondolatokkal neki is vágtam a dolognak.

Első ránézésre a borító eleje nagyon jó, és a lényeg mindenképpen rajta van, a zenekar tagjai és az album címe is. A hátoldala már inkább összedobott, mint ízléses, sötétes-barna háttéren fekete betűkkel vannak felírva a dalok címei, egy idősebb személy már talán nehezebben tudja majd elolvasni, és azért köztudott, hogy elsősorban az ilyen zenékkel a közép illetve az idősebb korosztályt célozzák meg- elsősorban! Úgy tűnik, hogy inkább fontosabb volt a támogatók és a kiadó logóját jól láthatóan elhelyezni, mint az igényességre fordítani, és normális színekkel kiírni legalább a címeket, viszont az már jól látható fehér betűkkel van fent, hogy a dalok digitális formában is elérhetőek.

Húzd rá gitár

A belső borítón a tagok köszönetei olvashatóak, és néhány kép is található róluk. Amit hiába kerestem, az a tagok teljes neve, nem értettem miért nem lehet kiírni egy lemez borítójára, hogy kik is alkotják a csapatot, ezért említsük meg a teljes neveket: Mátyás Zoltán (Matyi) és Dömötör Balázs (Hegedűs). Igaz, amikor utánajártam a neten a tagok teljes nevének, a hivatalos weboldalukon az a felirat fogadott, hogy a Hegedűs kilépett a csapatból, ezért új tag került Matyi mellé hegedülni, ő Kiss Emil. Szóval, elkészítették a vadiúj albumot, s máris szétváltak útjaik.

Pedig az első dal bíztató, vagyis a címadó dallal indul az album, ez a „Húzd rá gitár” címet viseli, és megalapozza a hangulatot! A folytatás is jó kis modern mulatós, úgyhogy akik szeretik a műfajt, azoknak ez a lemez mindenképpen kötelező!

Nekem leginkább a négyes szám tetszett, a „Kék a szilva" című, lehet csak azért, mert nemrég lagziban jártam és ezt a zenét húzták akkor, amikor a legjobban mulatni kellett, és egészen fülbemászó szövege van, ezt dúdolásztam napokig, erre tessék, megkapom modernizálva a Matyi és a Hegedűstől. Persze, nehéz a mulatós műfaj, mivel előbb-utóbb elfogynak a legismertebb mulatósok, és mondjuk a hetedik album után már nehéz lenne olyat találni, amit az egész ország kívülről fúj. Éppen ezért be kell osztani ezeket a gyöngyszemeket, minden albumra jusson egy-két nagyon ismert, erre a cédére például a „Rámás csizmát visel a babám” került rá amolyan örökzöldként, és nagyon jól áthangszerelve.

Lassan véget ér

Egyetlen lassú dalt találtam, a „Véget ért” címűt, de annyira erről a lemezről valahogyan nem is hiányoltam, mert nem illik bele a képbe a sok mulatós között. Amúgy klassz kis zene, bár nem annyira ismert, viszont, ha már feltették, akkor a címe is adta, hogy a végére zárásként kerüljön fel, s hogy miért pont tizes track-ként kapott helyet, azt ki tudja… A 11-es szám a „Sukár a roma leány” nem az a dal, amire mindenki elsőként gondolna, kicsit becsapós a címe, de ez is egy ismertebb zeneszám a sramli műfajban.

Összegzésként annyit mindenképpen elmondhatok, hogy bizony az új Matyi és a Hegedűs album is a mulatós műfaj élmezőnyében landolt, és tagcsere ide vagy oda, 12 kellemes, hallgatható dalt, jókedvre derítő 39 percet kapunk, ha megvesszük a lemezt. Remélhetőleg a tagcsere után is lesz még következő lemez, valamikor jövőre ilyentájt. Hát, azt is kíváncsian várom!

- Bödő Róbert -

[2007.11.11.]