Nincs titok! Desperado Zsolti válaszol

Újonnan indult Nincs titok rovatunkban rendszeresen lehetőséget biztosítunk arra, hogy olvasóink feltegyék kérdéseiket neves zenészeknek,

Zsolti, a Desperado együttes tagja a Zene.hu, a Bulvarsport.hu, a Zsiraf.hu és a Bulvaros.hu olvasóinak kérdéseire válaszol.

Vendégünk számára már mától egészen november 15-ig felteheted kérdéseidet a bizso@zene.hu címre „DESPERADO” tárggyal küldött emailben..

A válaszokat a Zene.hu-n és bulvarsport.hu- olvashatjátok majd, az időpontról később közlünk infokat.

Kérdezők között 3 Desperado „Kerek az élet” kereskedelmi forgalomba nem kerülő maxikat sorsolunk ki.

- Anno, 1971.-ben, az Oroszlán havának 14. napján láttam meg a napvilágot, Debrecenben. Az ilyenkor szokásos pelenkázások és böfizések után úgy döntöttem, komolyabb fába vágom a fejszémet! Elhatároztam, hogy oviba megyek! Nos ezzel nem is volt semmi nagyobb gubanc, bár kénytelen voltam megtanulni néhány gyerekdalt, meg mondókát, de ennyivel, meg néhány kisebb-nagyobb hajba kapással sikerült megúsznom a dolgot! - kezdte bemutatkozását a zenész, majd így folytatta:

- Aztán, amint csak lehetett, húztam a csíkot a suliba! Gondoltam ott csak jobb lehet! Na de ekkorát ember még nem tévedett! Ekkor jött csak a fekete leves! Nem elég hogy azt a mázsás hátizsákot vonszolod magad után egész nap, a "Tanár Úr" ostoba kérdéseivel nyaggat, mintha jobb dolgod nem is lehetne! Na mindegy! 8 évet itt is kibírtam. Ekkorra érdekelni kezdtek az elektromos ketyerék! Úgyhogy villanyszerelőként tanultam tovább. Erre az időre tehető az, hogy komolyan kezdtem érdeklődni a zenélés iránt! Ezután szükségét éreztem minimum egy érettséginek, ezért a Landler Jenő szakközépiskola híradástechnikai szakát végeztem el. Az utóbbi két iskola volt a meghatározó életem további szakaszában. A középiskolában már munka mellett tanultam. Egy építőipari cégnél voltam karbantartó, ami igazán nem volt egy életcél számomra.

Szervizesként kezdte a zenész

Már csak a diploma volt hátra Zsoltinak. - Nagy lendülettel be is iratkoztam a Gábor Dénes Főiskola, Informatikus mérnök szakára. Programozás, programnyelvek, digitális technika, matematika… közben munka és persze gőzerővel a Desperado! Aztán munkahelyet változtattam, és az ország egyetlen szolárium gyártó cégének, a KGY. Solár Kft.-nek a szervizese és területi képviselője lettem. Két és fél év, valamint hosszas vívódás után felfüggesztettem a tanulmányaimat. Majd 2000. decemberében a cégtől is elbúcsúztam. Győzött a Desperado! Már ami a napjaim legnagyobb részét illeti. De zeneileg ne ugorjunk ilyen nagyot.

- Szóval a középiskolában kezdtem el gitározni. Össze is hoztunk egy jó kis rock bandát. Erősítőket, gitártorzítókat, hangfalakat fabrikáltunk, és sokat gyakoroltunk! Jöttek mentek az emberek, míg végül össze nem jött a President. Egy öttagú, dallamos rock-ot játszó csapat, ahol gitároztam és vokáloztam, a Kerozinos Axel barátom pedig énekelt! Hogy milyen kicsi a világ! Sokat koncerteztünk, demókat készítettünk, de csak nem jött az áttörés. Előbb Axel szállt ki, és összeállt Mosquito-val, ekkor indult a Kerozin! Majd mikor Zoy! barátom megkeresett azzal az ötletével hogy csináljunk együtt egy zenekart, nem sokáig haboztam! Nos itt kezdődik a Desperado History!

 - Bíró Zsolt -

[2007.11.14.]