Nagy a titkolózás a Korda könyv körül - exkluzív részletek!

Hamarosan - a megjelenés időpontja egyelőre nem ismert - nemcsak nézhetjük Korda Györgyöt, hallhatjuk slágereit, hanem könyvben is olvashatunk róla. A művet Balázs Klári készítette, amelyből először lapunk közöl hosszabb részletet.

Először jelenik meg könyv az 50 éve pályáján lévő, mindenki által ismert és népszerű énekesről. Az ezalatt az idő alatt felhalmozódott élményeket ki más jegyezhette volna le hűebben, mint társa, Balázs Klári, aki néha figyelmesen hallgatva, néha saját élményeivel gazdagítva írta meg a Korda-sztorit. A könyvben megismerkedhetünk a fiatal Korda György indulásával, végigkísérhetjük pályáját a hatvanas-hetvenes évektől napjainkig. Izgalmas sztorikon keresztül olvashatunk személyes élményekről, zenéről, az állatok szeretetéről, a nőkről és természetesen az éjszakákba nyúló kártyacsatákról. A könyvet - eddig nem látott képekkel is tarkított - gazdag fotóalbum színesíti.

Lapunk először közöl részletet a könyből

"Sikerek és bukások - a nagy égés Rióban

A kezdeti ifjonti hév alábbhagyott, amikor a vélt sztárság után megismertem a bukás ízét.

A Tarka Színpadon, a Dohány utcában léptem fel egy Csodaáruház című revüben. Feleki Kamill, az Operett Színház kétszeres Kossuth-díjas kiváló művésze volt a főszereplő, és mellette szerepelt még sok ismert színész és táncos, pl. Medveczky Ilona a revük koronázatlan királynője és partnere, az akkor szálfavékony Klapka György (ma híres üzletember). Az énekesek névsora: Németh Marika, Korda György és egy pályakezdő, akit úgy hívtak, Koós János. Nem tudom miért, de elvállaltam egy új magyar dal bemutatását. (Ja, már emlékszem, muszáj volt!)

A saját életnagyságú képemből robbantam be a színpadra, és így sem voltam igazán átütő. A nagy sikert Koós János aratta, aki az Oh, Carol című világslágert énekelte. Napról-napra nőtt a népszerűsége, és engem nagyon zavart, hogy elhódította előlem a közönséget. Éreztem, hogy legyőzött, de nem tudtam mit tenni. Aztán, mint egész életemben mindig, most is a Jóisten vagy a jó sorsom segített: behívtak katonának.

Két évvel később egy teljesen más Korda György szerelt le, aki a közönség szimpátiájától kísérve, újult erővel indult hódító színpadi útjára. Már rájöttem, hogy nem vagyok egyedül a pályán, és egyre nagyobb a konkurencia. A katonaság két éve alatt megjöttek az új trónkövetelők is: Aradszky László, Németh József.

Eredetit kell produkálni

Azt is tudtam, hogy valami eredetit kell produkálnom, hogy a Korda György név maradandó legyen. Ezért szorgalmasan jártam énekórákra Vály Évához (az Operett Színház és a Színművészeti Főiskola tanára volt), és a vele való gyakorlások során kezdtem rájönni, hogy hangom tenor színe, könnyed magassága, középhangjaim bársonyossága lesz az én erősségem.

Akkor még nem voltak menedzserek, és nem volt igazi tanácsadó sem, de voltak jó szemű, jó fülű, tehetséges emberek, akik megérezték bennem a lehetőséget. Ilyen volt Vándor Kálmán, a Népszava sportrovatának vezetője, az olasz foci és az olasz dalok szerelmese. Perfekt beszélte az olasz nyelvet, így hát elkezdett itáliai slágereket magyarítani. A legtöbbet és a legszebbeket nekem írta, sőt egy alkalommal San Remoba, a híres fesztiválra is elvitt magával. Erről majd később.

Nem, meggondoltam magam, most beszélek egy kicsit San Remoról és a fesztiválról, de csak, mert szeretném, ha látnák, milyen érdekes egy sláger útja és sorsa. A győztes dal abban az évben az Il giorno dell'arcobaleno (Szivárvány fényben) volt, Nicola di Bari énekelte, Vándor Kálmán szövegével. A második helyezett a szicíliai énekes, Peppino Gagliardi dala, a Come le viole (magyar címe Violák), és a harmadik helyen Celentano dala, Vado lavorare (Kár itt minden szóért) végzett.

A szicíliai sírva fogadta az eredményhirdetést, mert úgy érezte, hogy a győzelem őt illette volna meg. Hazafelé tartottunk Kálmánnal, és ő megkérdezte, hogy melyik két dalt szeretném elénekelni a három közül. Mondom, az elsőt és a harmadikat. Mindkettő népszerű dal, de itthon az igazi befutó végül a Violák című nóta lett, Szécsi Pál előadásában.

[2007.11.13.]

(1. oldal)

következő oldal »