A várva várt Manu Chao lemez
Na ez az a lemez, amit már mindenki nagyon várt. Sokan csak a Bongo Bong által ismerik és szeretik Manu Chaot, pedig amit ez a fickó csinál, az egészen elképesztő. Korunk társadalmi problémái A-Z-ig a La Radiolina-n már-már zavarbaejtően kellemes dalokkal.
„A beletörődés folyamatos öngyilkosság”
Az első gondolatom az volt a La Radiolina-val kapcsolatban, hogy ugyanaz a hihetetlen energia árad belőle, mint ami a fiatalember magyarországi fellépését is belengte. Ugye valószínűleg sosem felejti el a nagyérdemű, amikor a Szigeten pár perccel Manu startja után egyszercsak úgy elment az áram, mint eddig soha. És hogy hősünk hogyan reagálta le mindezt? Profi módon. Ugrált, viccelődött, tovább hergelte a közönséget, még a kényszerű leállásból is igazi showt csinált.
Ez a profizmus érződik a La Radiolina-n is, hiszen ilyen albumot eddig senki nem csinált még. Egy tucat nyelven énekelni párhuzamosan a politikáról, devianciáról, természeti katasztrófákról, bámulatos világzenei megoldásokkal körítve – ez ugyanis nem semmi. Márpedig Manu Chao most éppen ezt csinálja új albumán, melynek a „La resignación es un suicidio permanente”, vagyis „A beletörődés folyamatos öngyilkosság” mottót adta.
Új dimenziót nyit
Kétségtelen, hogy a fiatalember egészen egyedi stílust teremtett, hiszen a hangszereken kívül pl. a nagyvárosok zaját, rendőr-és tűzoltóautók szirénáját, vagy éppen tüntető tömegek skandálását (!) is belekeverte a dalokba. De a korongot természetesen nemcsak a politikai fejtegetésekre vágyó közönség fogja értékelni, hiszen a trackek – hangulatuknál fogva – pl. egy bepunnyadt télesti házibuliban is garantáltan új dimenziókat nyitnak.
A La Radiolina első nagyágyúját, a Rainin’ In Paradize-t nem mellesleg Emir Kusturica rendezte. Érdekes, hogy a dal egyik fő groove-ja többször is visszaköszön a lemezen, például a hatodik helyre rangsorolt El Kitapenaban.
Szóval erre az anyagra egyszerűen nem lehet rosszat mondani. Manu Chao úgy nyomja a világzenét, ahogy senki más. Bravo.
Héjja Anett
[2007.12.03.]