A por a sláger az idei Szigeten!

Minden évben valami gondot okoz a Szigeten: hol az eső, hol a zaj, az idei sláger pedig a por. Van belőle rendesen, sőt: a porral való utánpótlás biztosabb, mint az áramszolgáltatás.

Délután a Nagyszínpad műsorát az angol Nitzer Ebb kezdte, a Világzenei Nagyszínpadon pedig a japán taiko dobban utazó Gocoo szórakoztatta a nagyérdeműt. Bár már aránylag sokan voltak a Nitzer Ebb-en, a japánokra még többen voltak kíváncsiak: a világzenei színpad már az első nap első koncertjén lényegében tele volt. Hm.. jó kezdés...

A taiko-dobolás után következhetett a Sierra Maestra koncertje, mely tipikus kubai son zenét játszik. Bár nem vonzott annyi embert, mint a látványos dob-püfölés, azért itt is sokan voltak: nagyobb helyet kellene kialakítani a világzenei színpad előtt.

Ez az az időszak, amikor rég nem látott ismerősökkel sörözik az ember és készül a koncertekre és meghozza az első nagy döntést: Manu Chao vagy MAP (Ministere des Affaries Populaires)? Manu Chao magáért beszél, viszont sokan lesznek, a francia sanzon-hiphoppot játszó zenekar viszont még meglepetést is okozhat. Némi gondolkodás után gyors döntés, irány a Wan2 és a "Népszerű Ügyek Miniszterei", aztán majd meglátjuk....

Ha én lennék a miniszterelnök....

A Wan2-hoz érve még az Anselmo Crew zenélt, pont volt még annyi időnk, hogy elmerüljünk a színpad közeli árusok gasztronómiai kínálatában. A sör-gyros kombó után már kezdték is a franciák. Az öt srác zsenialitása abban rejlik, hogy tökéletes módon ötvözik a francia sanzonokat a kocsmazenével és a hiphoppal. Az első pár számnál már ugrált is rendesen a közönség., de mivel át kellett nézni Manu Chaora, már mentünk is. A Nagyszínpad elé érve és látva a hatalmas tömeget, meg az 1 millió köbméter port a levegőben, ismét gyors döntést kellett hozni: visszamenni, vagy nem menni vissza?

Manu Chao punkba oltott reggae-je itt és most nem ért annyit, ezért inkább a 'visszamenni' lett. Gyorsan ott is voltam a Ministere-en, a kezdetben bíztató tömeg azonban elszállingózott: (az egész Sziget a Manu Chao-n lehetett). Az összes francia viszont a Wan2-nál táncolt, az MC néha úgy beszélgetett a közönséggel, mintha otthon lenne. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon jókedvű koncert kezdett kialakulni...

Az első áramszünetig

A sötétben a csapat a közönséghez közel összegyűlt és erősítés nélkül próbáltak szórakoztatni. Az dal egyfajta, focimeccseket idéző hőzöngésbe csapott át. Aztán az MC-k beugrottak a közönség közé és beszélgettek a honfitársaikkal. Majd megint lett áram, gyorsan vissza mindenki a színpadra, néhány perc múlva már senki sem emlékezett a sötétségre és csöndre. Egészen a következő áramkimaradásig...

Na, ezt már mindenki viccesen fogadta, majd némi bohóckodás után megint folytatódott a koncert. De akkor már olyan szinten, hogy a csapat tagjai folyamatosan lementek a közönség közé, ahol egy hatalmasat vonatoztak: a színpadon csak a hegedűs húzta, a háttérben egy srác nyomta az alapokat, a többiek pedig egymásba kapaszkodva kanyarogtak, majd az össznépi mulatság zárása képpen még felvittek pár rajongót  táncolni a színpadra.

Egyszóval a hangulat leírhatatlan volt, de már olyan szinten, hogy a koncert végén letérdeltették az egész Wan2-t, majd háromra mindenki ugrott egy hatalmasat. És vége.

Térdepeltek a nézők

Megjegyzem, elég ritka olyat látni, hogy egy koncerten az egész közönség térdepel (bár vannak ilyenek, azokról most inkább ne beszéljünk). Ebből is látszott, hogy szinte csak franciák vannak a koncerten: szinte az első szóra mindenki ereszkedett. Nagyszerű koncert volt, nehéz lesz ezt túlszárnyalni - bár még csak a Sziget első napján vagyunk túl.

Még meghallgattuk a Manu Chao végét. Hát nem bántam meg, hogy kihagytam őket. Biztosan nagyon jó volt, meg néhéz is lesz őket mégegyszer elkapni, de a MAP kárpótolt. A következő fellépő az Unkle volt a Wan2-n, ami még kintről hallgatva is durva volt, el sem tudom képzelni, hogy mi lehetett bent (természetesen teljesen tele volt már a sátor). Némi pihenés után már készülődtünk is a szokásos Yonderboi koncertre, ami szintén jó volt. Főleg, hogy eddig mindenhol megnéztük a nyáron, mégis megunhatatlan a Yonderboi és a Felejtés Királyai produkciója. Ráadásul egyre jobban szólnak együtt.

Meglehetősen fáradtan indultunk meg hazafelé. A csütörtöki nap még erősebb, hiszen lesz Gentleman, SKA Cubano, Chemical Brothers.... Meg még egy rakás másik jobbnál jobbnak ígérkező koncert. A szerdai napon 50 ezer látogató volt kint a Hajógyári Szigeten.

-nagymester-

[2007.08.09.]