Iron Maiden: Halál után élőben

Ha nekem azt mondják Iron Maiden, feltörnek bennem a gyerekkori nyári nyaralások emlékei. A nagyi Kanadából importált egykazettás Panasonic rádiósmagnója nekem meg az öcsémnek a nyaralás alatt maga volt a zene.

Már idézőjeles rockfanatikusként vártuk 1988 nyarán a Bartók Rádión „A Heavy Metal kedvelőinek” című műsort. Szerintem péntekenként délután egykor volt. Az öcsém szerint nem, de lehet, hogy neki van igaza, mert egy-két torkon megakadt volna az ebéd a rádió hallgatása közben.

Egy pénteken a morcona férfihang bemondja: „Kedves hallgatóink, mai műsorunkban az angol Iron Maiden együttes Seventh Son Of A Seventh Son című lemezét játsszuk le. Az angol együttes …..” és itt elmondta az együttes rövid történetét, majd kellemes zenehallgatást kívánt. Panasonic egykazettáson record gomb lenyom, előre bekészített TDK normal position elindul. Egy óra múlva már üvölthettük is, hogy Can I Play With Madness.

Na, ez épp nincs ezen az Iron Maiden: Live After Death DVD-n, de van minden más 1984-ig. A korábban The Early Days címen kiadott DVD folytatásának is tekinthetjük ezt a cuccot. Az első disc lényegében a korábban VHS-en kiadott Powerslave turné 1985-ös Long Beach arénabeli 90 perces koncert felvételének feljavított változata, amelyhez nyilván feljavított hang is jár.

Ahhoz képest, hogy mikor volt, egészen normális, mit normális, gigantikus színpadi showt láthatunk. Bruce Dickinson kevésszer beszél a számok között, mondjuk akkor sokat, inkább játszanának. Na de ez klasszikus koncertfelvétel, többet nem is érdemes róla mondani.

Számomra a második disc többet ér. Bár az együttes történetét feldolgozó 60 perces The History Of Iron Maiden Part 2-t nagy nehezen végignéztem, de ez korántsem olyan érdekes, mint a szocialista blokk országaiban (Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia) 84 augusztusában lebonyolított turné felvétele. Az anyag nagyrészben a lengyelországi állomásokra fókuszál, azért a 2 Minutes To Midnight és a Run To The Hills a pesti koncertről forog.

Elképesztő mai szemmel, hogy az akkori fiatal rockerek milyen eufóriával fogadták a zenekart. Néha olyan érzése van az embernek, mintha valami bálványimádatnak lenne szemtanúja. A dalok között vannak interjúrészletek, lengyel rockújságírók – zenekar focimeccs, de a legjobb, mikor az együttes betéved egy lakodalomra, ahol elnyomják a Deep Purple Smoke On The Waterjét.

A Rock In Rio '85 ötven percét a legendás fesztiválon rögzítették, ahol 350.000 ember előtt játszottak. Én még ennyi embert életemben nem láttam koncerten, az első számok alatt az üvöltéstől alig hallani a zenekart. A 'ello Texas című negyedórás anyag talán a legjobb képminőségű, amely San Antonióban került rögzítésre. Három nóta plusz interjú részletek, nagyjából ennyi. Aztán a lemezen megtalálható még az Aces High és a 2 Minutes To The Midnight klipje, egy fotógaléria, meg egy Eddie-s grafikákkal megpakolt másik.

Azt mondom, ha már zenekari életművet bemutató dvd-t ad ki valaki, az minimum legyen ilyen. 240 perc rocktörténelem, ez nem is kérdéses. Rajongóknak kötelező, a Sziget nulladik napjáig pedig kiváló étvágycsináló. 

- hancz attila -

[2008.04.01.]