Már a megjelenés pillanatában Aranylemez a Road új albuma

Nemrég a lemezboltokban valami csillogó tárgy tűnt fel. Hunyorogva közelebb merészkedtem, és megláttam, hogy ez bizony a Road zenekar új albuma, bizonyám. Ennek örömére pedig csaptunk egy „namiújságaroadházatáján „ típusú kötetlen beszélgetést Mátéval, a zenekar énekesével.

- Új lemez, Aranylemez…miért pont arany?
- Tudod, semmit nem bízunk a véletlenre, így ezzel a címválasztással elmondhatjuk magunkról, hogy a mi lemezünk a megjelenés pillanatában Aranylemez. Persze ez csak egyfajta szójáték, de egyébként nem számolunk olyasmivel, hogy a klasszikus értelemben vett arany- vagy akár platinalemez lenne a dologból. Bár a megjelenés hetében a Mahasz TOP40-es lemezeladási sikerlista első helyén nyitott az Aranylemez, aminek igencsak megörültünk, úgyhogy már „ennyivel” is elégedettek vagyunk. Amúgy van kötődés az aranyhoz most az új album kapcsán több oldalról is – jaaa, hogy aranyárban készült:))) – de jelen esetben egészen másról van szó. Ez most valami magasztosabb, ékesebb, komolyabb és csillogóbb dolog a számunkra, mint az eddigi Road lemezeken található dalok gyűjteménye. Legalábbis mi így látjuk-halljuk. Ezért is a névválasztás.

- És, hogy tetszik ez a csillogás?
- Ennél a lemeznél most tényleg azt érezzük, hogy olyan komoly, igazi, nagylemezes rock/metal albumot sikerült összehoznunk. Felnőttünk és bizonyítani akarunk immár azoknak is, akik a szakma kritikusabb oldaláról hallgatnak, no meg mindenki másnak is. Ezzel a lemezzel, most talán sikerül mindez. Azt hiszem, az, hogy egy jónevű stúdióban készült az anyag, és a produceri munkálatokat Varga Zoltán végezte, akkor ez egyfajta erőteljes garancia bármilyen lemezről is legyen szó. Mi pedig maximálisan elégedettek vagyunk a végeredménnyel! Bár az előző két lemezünk dalait is nagyon szeretjük játszani, ennél az újnál most valóban úgy érezzük, ez nekünk az aranylemez…

- Miről szólnak most a dalok? Maradtak a régi, már-már megszokott Road-os témák, vagy újítottatok?
- Ez is, az is. Mindig is szerettünk olyan dalokat becsempészni a lemezekre, amelyek bizonyos értelemben véve nem a klasszikus „szeretlek baby” , „bulivan yee” vagy „mocskosszarszemét a világ” típusúak, hanem kicsit eltérnek ettől. Na persze az ilyen jellegű nóták azért mondjuk úgy a rock&roll műfajában megkerülhetetlen, vagy inkább nélkülözhetetlen fejtegetések és nekünk is vannak, lesznek is ilyen dalaink, de próbáljuk azért ezeket is valahogy egyedi felfogásúra hangolni. Amúgy az Aranylemezen van pár érdekes tétel. Például az „Isten barma”, ami az értelmetlen állatkísérletek ellen emel hangot, vagy ott van az „Aki szabad” című dalunk, ahol a manapság oly elcsépelt lázadás fogalmának valódiságára próbálunk rávilágítani. Természetesen autós nótánk is van, mert ez nálunk örök szerelem és a „Visszahárom” című eposz hivatott ezt bizonyítani. Aztán van egy szerelmes, vagy inkább szakítós, de pozitív kicsengésű dal is, ahol még egy zongorát is előkaptunk. Ez a „Nem rólunk szól” néven található az albumon. Viszont az Aranylemezt záró „Valami nagyon hideg kék” egy picikét nehezebben emészthető, bonyolultabb lelkületű tétel, mely első hallgatásra talán kilóg a Road megszokott világából, de igazság szerint nagyon-nagyon közel áll hozzánk ez a világ is…

- Került-e a lemezre hangzásbeli, hangszerelésbeli újdonság? Vagy maradtatok a jól beváltnál mind témában, mind zeneileg?
- Természetesen újítottunk. A hangzásbeli újításokban elég sokan segítettek. Sok zenész haver, barát segített nekünk. Lukács Laci például a komplett basszus koncertcuccát adta oda a lemezfelvételre. Hangszerelésileg pedig mondhatni változatlanok maradtunk, de egy dalban és az intróban elég fontos szerepet kapott a zongora, melyet a producerünk szólaltatott meg. Az igazi újdonságok viszont mind témában, mind zeneileg erőteljesen érzékelhetők az Aranylemezen…

- Az utóbbi heteket, sőt, hónapokat az érdi stúdióban töltöttétek… hogy teltek ezek a napok?
- A stúdiózás az egyik legmeghatározóbb történet egy zenekar életében, így a miénkben is. Általában senki nem rövid távra, egyszeri alkalomra készít nagylemezt, hanem egy-egy korszakot lezárva vagy bemutatva, nagyobb volumenben tárja a közönség elé az adott időszakát az életének. Ezért is fontos, hogy olyan körülmények között történjenek a felvételek, melyek pozitívan hatnak az alkotókra és a készítőkre. Hisszük, ha egy zenekarnak van erre lehetősége és ilyen recept szerint készíti a lemezét, abba belefő mindez a pozitív alkotói szellem, az őszinteség és ezt bizony a hallgatók is érzik, értékelik majd. Nos, mi hét hétig éltünk az érdi Bakery stúdióban, amely komfortját, felszereltségét tekintve egy jó kis panzióéval vetekszik. A technikai felszereltsége és az ott dolgozók szakértelme pedig – bár nem vettünk fel az ország összes stúdiójában még lemezt, de – bátran állítom a leges-legjobb kis hazánkban. Baromi jól szórakoztunk, miközben verejtékezve zajlottak a felvételek. Minden másodpercet élveztünk. Hihetetlen kajákat főztünk, mialatt nem kevés égetett szeszt pusztítottunk el, éjjelenként pedig félholtra playstation-öztük magunkat rally programokkal. Ideális egy életforma volt számunkra. Kár hogy vége lett. Ha már emiatt is, de csinálunk még új lemezt…

- Mikor kezdtetek számokat írni, gondolkodni egyáltalán azon, hogy megszülessen ez a lemez?
- Tavaly januárban láttunk hozzá úgymond a komoly munkának. Vagyis előtte csak gyűjtögette mindenki otthon a kis ötleteit, de a dalgyártások a felvételt megelőző egy évben voltak. De ez nem azt jelenti hogy egy év alatt görcsöltünk rá 12 dalra. Egy-két hónap alatt 2-3-4 dal, aztán pár hónap szünet, és újból pár hónap meló, pár dal és végül tavaly decemberre elkészült a lemez 95%-a. A fennmaradó 5% pedig a stúdióban lett meg. Egy-egy refrén utolsó sora, gitárszólók vége, a lassú dal véglegesítése és az intro is például. Amikor jöttek az ötletek toltuk, amikor nem, akkor nem erőlködtünk.

- Gondolom mivel sok munka áll mögötte - és úgy egyébként is -, az egész album a szívetekhez nőtt…de azért csak van róla kedvenc számotok? Melyik, és legfőképpen: miért?
- Mind az. De mind másért. Valamennyi dal más és más miatt mondható kedvencnek. Iminek például az ’Isten barma’ című dal az első pillanattól, amikor még szöveg sem volt hozzá, csak a zenei váz, már akkor favoritja volt. Erikre pedig az ’Aki szabad’ nagy hatással volt. Úgy 2 hónapig csak erről a dalról beszélt, hogy szerinte mennyire telitalálat lett. Goya kétségtelenül a ’Valami nagyon hideg kék’ mellé állítható. Itt éli, élheti ki legjobban a perverz gitárhajlamait. Maga a zene sem egy egyszerűen emészthető mű, szöveggel meg aztán teljes borulás, ha a mi stílusunkat vesszük alapul. Pont olyan, mint ő. Nekem pedig bizonyos értelemben a ’Nem rólunk szól’ a befutó. Nagy kihívás volt ez a dal. Zongorával, de mégis valahogy a metálra hajazva, szerelmi téma, de nem csöpögősre véve. Szöveg a szakításról, de a pozitív oldaláról nézve.

- Terveztek valamelyikhez esetleg klipet?
- Természetesen. Például a ’Visszahárom’-hoz március idusán forgattunk Orfűn egy versenyen, ahol a csapat, akikkel dolgoztunk, tréningezni ment arra a futamra, ezért lehetőségünk nyílt rá, hogy picit kisajátítsuk őket, illetve a Subaru Impreza WRC-vel versenyző Vizin László – Zsíros Gábor párost. A kaposvári illetőségű Budai Team-mel van egy nem túl régi, de annál erősebb, már-már barátinak mondható kapcsolatunk, melyet a forgatás alatt még szorosabbra fűztünk. Az ő műhelyükben zajlott egyébként az Aranylemez promófotózása tavaly októberben. Na és a lemezen a ’Visszahárom’ előtt és alatt hallható szöveg, a navigátor diktálás is a Vizin-Zsíros páros tavalyi Miskolc Rally gyorsának a belsőkamerás felvétele. Szóval ezek után nem volt kérdéses, hogy kikkel forgatunk. Óriási élmény volt abba a világba belecsöppenni és egy jó nagy harapással belekóstolni. Végül is valahol rokon szakma az is. Hangosak, gyorsak és erről szól az életük…

- Most, hogy készen vagytok, jön egy kis pihenés?
- Persze pihenés… bár ahogy vesszük. A megjelenést követően azonnal megkezdtük a lemezbemutató turnét is. Szóval nehogy arra gondoljon bárki, hogy kész a lemez, aztán hanyatt dőlünk a kanapén. A valódi meló innentől van. Bemutatni élőben azt, amit a korongon hallani. De igazából ezt vártuk a legjobban. Már nagyon ki voltunk éhezve erre. Tulajdonképpen szabadidőben is meg mostanában munkaidőben is ez az, amivel a legtöbbet foglalkozunk, a zene és a Road zenekar. Sablonos lehet a válasz, de azt tudjuk mondani, hogy nekünk ez a meló és ez a pihenés is, na és persze több is mindkettőtől…

- Az előző albumokból már kiderült, hogy erős érzelmi kötődésetek van az autók iránt… Van ennek valami konkrét oka? Ti is versenyeztek, foglalkoztok kocsikkal?
- Dehogyis. Abszolút semmi. Egész egyszerűen szeretjük ezt a sportot és pár akkord kíséretében maximális főhajtás mellett hangot adunk ennek. Ennyi az egész… A rally valahogy egy közös pont a Road zenekarban. Mindannyian fanok vagyunk. Igyekszünk figyelemmel kísérni a hazai és a nemzetközi mezőnyt, a versenyeket és a bajnokságok állását. Nem csak rajongói, de nagy tisztelői is vagyunk ennek a sportnak.

- Nyáron fesztiváloztok? Merre veszitek az irányt?
- Most tervezzük még csak, hogy mikor hova megyünk… a végleges, pontos dátumok nincsenek meg, de az tuti, hogy sok helyen ott leszünk idén nyáron is. Ahol meg nem, oda igyekszünk eljutni az ősz folyamán. Szeretnénk az új lemezzel az ország minél több pontján koncertezni. Ha pedig valaki úgy észlelné, hogy az ő lakhelyére mégsem jutunk el, az egészen nyugodtan jöjjön utánunk egy számára szimpatikus koncerthelyszínre. Amolyan „ha Mohamed nem megy a hegyhez” jelleggel. Szóval várunk mindenkit a koncertjeinkre, télen-nyáron…

- Rocket Queen -

[2008.04.15.]