Őrült brigád őrült koncertje a Pecsában

Kicsit késve ugyan, de álljon itt egy képes beszámoló a két héttel ezelőtti koncertről. Már csak azért is, mert nagyon ütős, ugrálós, tombolós koncertet kaptunk.

Közvetlen, nem elszállt sztárok

Eugene Hütz, a megszállott kinézetű énekes az előzenekar koncertje közben komótosan sétálgatott a Pecsa előterében. Miután odament a lemezárusító standhoz, kisebb csődület keletkezett körülötte. Ő viszont nyugodtan tűrte a rohamot, mindenkivel fotózkodott, autogramokat osztogatott. Ahhoz képest, hogy ő már egy amolyan „sztár” státuszú művész, ez a viselkedése nagyon szimpatikus és emberközeli volt.

Előzenekar: Skindred

Elég nehéz feladat lehet egy ilyen zenekar előtt hangulatfelelősnek lenni. A Skindred birkózott vele rendesen, mindent megtettek az ügy érdekében. Akik elöl álltak, azoknak szemlátomást tetszett a zene. Engem nem nagyon mozgatott meg, lehet, hogy azért, mert már a Gogolt vártam. A másik ok pedig az volt, hogy ezt a fajta zenét – szerintem – a Living Colour találta ki, és nagyon arra hajazott a dolog, egy kis Korn-os beütéssel. Nálam pedig a Living Colour egy etalon, meg lehet próbálni utánozni, de ahhoz nagyon sok egyéni dolgot kell hozzátenni, hogy az nekem tetszen is.

Végre a színpadon a Gogol Bordello!

Némi átszerelés és várakozás után elkezdődött a koncert. Ekkor látszott igazán, hogy a Gogol Bordello már túlhaladott az A38 nagyságú koncerthelyeken. Nem is tudom elképzelni, hogy ott milyen telt ház lehetett (sajnos arra a koncertre nem tudtam elmenni). Mindenki megőrült azonnal, a zenekart is beleértve. Mivel az első három szám közben fotózhattunk a zenekari árokból, nagyon durva volt látni a beindult tömeget. Azonnal belecsaptak a közepébe, a legnagyobb „slágereikkel” indítottak (tracklist a képek között). Azt meg kell hogy jegyezzem: a frontember a fotósok rémálma és álma is egyszerre. Egy pillanatra sem áll meg, állandóan jön-megy, gesztikulál, mutogat, ugrál. Pózol rendesen, megőrjít mindenkit.

Katarzis közeli élmény

Ez a leírás a koncert egészére jellemző volt. A hegedű vezette dallamokra együtt ugrált a mintegy 1200-1500 fős embertömeg, nagyon magávalragadó élményt nyújtva. Aki még nem volt Gogol Bordello koncerten, annak csak ajánlani tudom, hogy legközelebb ne mulassza el. Olyan mennyiségű energia- és vidámságbomba az egész, hogy minden depressziósnak ezt írnám fel orvosi kezelés gyanánt. A hegedűs arc is egy abszolút hiteles forma, az ősz szakállával, a mimikájával olyan, mintha egy Rejtő regényből lépett volna elő.

A zenekar nagyon együtt volt végig, ami nem is csoda, hiszen ha valaki megnézi a honlapjukat, az láthatja, hogy annyi koncertet játszanak, hogy az már emberfeletti. Annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban sokat voltak itt, nem sablonos a koncert, mindig van benne valami új. Most például az egyik számnál feljött a színpadra az előzenekar énekese és együtt nyomták. A vokálos-táncos lányok is nagyon üde színfoltjai az összképnek.

Afterparty: a Szimplában

Két visszatapsolás után sajnos vége lett a koncertnek. Nem is nagyon bírtuk volna már tovább az ugrálást és a táncot. A végén Hütz egy meglepő kijelentést tett: gyerünk tovább, egy számára kiejthetetlen – vagy inkább elfelejtett – nevű helyre invitálva mindenkit, kiemelve, hogy ha kell, akkor az egész társaságot a hátán viszi tovább. Sajnos én ebben nem tudtam résztvenni, aki esetleg ott volt, annak kíváncsi lennék az élményeire.

Akárhányszor is voltak itt mostanában, ilyen koncertet nagyon sokszor meg tudnék hallgatni-nézni! Heti egy Gogol Bordellót mindenkinek!

-Aretuska-

[2008.04.25.]