Hány éves ma Joe Cocker? - érdekességek a világsztárról

Világszerte sokan kedvelik a kissé reszelős hangú Joe Cockert, aki ma ünnepli 64. születésnapját. Zenerészég rovatunkban ezért most egy kicsit belepillantunk, milyen zenei karriert tudhat maga mögött.

A kis Joe 1944. május 20-án született, Sheffieldben. Példaképet is korán választott magának, aki nem más volt, mint akkoriban nagyon sok kisrác bálványa, a nagy: Ray Charles. Az ő hatására kezdett el énekelgetni, amit olyan komolyan is vett, hogy 15 évesen egy helyi együttesben csillogtatta akkor még csak bimbózó tehetségét. Bár ahogy az akkoriban sokakkal előfordult, a támogatók messzire elkerülték a bandát, így el kellett töprengenie az álmodozó fiúnak, hogy miből is éljen meg. Így ebből adódóan elvállalt minden munkát, amilyen lehetőség előtte termett. Így kipróbálta, milyen is, amikor valaki lakatos, szerelő és benzinkutas.

Az első felvételek

Az első stúdiózás utáni felvételét 1963-ban jelentette meg, ami nem volt más, mint egy John Lennon – Paul McCartney dal feldolgozása, amely az I'll Cry Instead címre hallgatott. Ám a hangját egy kicsit még mindig vissza kellett fognia, mert a karrierje még mindig nem indulhatott be, így ismét az önellátásra kellett fókuszálnia. Azonban ez csak pár évig tartott, mert 1968-ban ismét jelentkezett, s újfent egy Lennon - McCartney dalt adott elő, amely - With A Little Help From My Friends volt.

A szekér beindult

Már nagyon is ott lógott a levegőbe, hogy Cockerrel valami nagy dolog fog történni. Nem is kellett sokat várakozni, mert a második dalát követő évben, azaz 1969 augusztusában őt is meghívták Woodstockba, ahol Joe a kevés angol fellépők egyike lehetett. Ekkor már másik zenekar állt az énekes háta mögött, mégpedig a Grease Band elnevezésű banda. Cokcker nem csak különös hangjával, hanem különc öltözködésével is felhívta magára a figyelmet.

Ez a fellépés és a pozitív visszajelzések nagy lökést adtak neki, így a következő évtizedet tevékenyen töltötte el a zene területén. Ebben az időszakban nagylemezei születtek meg, amelyeket a különböző kiadók (A & M, Regal Zonophone, Cube, Ely) adtak ki. Ekkor már ismét új banda segítette munkáját, mégpedig Leon Russellel és társaival muzsikált, akik nem voltak mások, mint a Mad Dogs & The Englishmen. Az elkészült lemezhez már turné is társult, amelynek köszönhetően sok helyen fellépett és egyre szélesebb körben vált ismetté és elismerté.

Rengeteget dolgozott, mégsem honorálták illendően, ami nem maradt következmények nélkül. Az emberfeletti energiát igénylő munkát alkohollal és droggal tompította. Ez volt az a lépés, amit nagyon kellett volna meglépni, egyéb más okok miatt például azért sem, mert a stimuláló szerek miatt muszáj volt több, mint másfél évre visszavonulnia a színpadtól.

A visszatérés: balhéval

Miután sikerült magát összeszednie, 1972-ben tovább folytatódtak a koncertek, s egyre szélesebb körben voltak rá kíváncsiak az emberek, egyre több helyre hívták. S most egészen Ausztráliáig is eljutott. Ám ezen a turnén kellemetlen dologgal is szembe kellett néznie. Történt ugyanis, hogy botrányos viselkedés, erőszak és kábitószer-fogyasztás miatt őrizetbe vették. Ezt követően már csak idő kérdése volt, hogy mikor jön el az az idő, amikor kibukik ennek az önromboló életmódnak a hátulütője.

Megtörtént életében az első idegösszeomlás, amit sajnos megint csak a régi módón, azaz alkohollal kezelt, ami csak olaj volt a tűzre. Nem kímélte ez az életstílus a torkában rejlő kincset sem, amely így bizony elég jelentős minőségromláson ment keresztül. Erre utalt "művészneve" is, amely úgy hangzott, hogy Mr. Smirglihang, amely mindennél beszédesebb volt….

Újra eltűnt- majd visszatért

Nem maradt ez után kétség, hogy így nem lehet folytatni. Ennek „köszönhetően” 1974 után évekre eltűnt a rockzenei palettáról. A visszatérést ahogyan ezt eddig tőle megszokhattuk új sláger jelentette, amely a Half Moon volt. Később több lemeze is megjelent, amelyet több éves szünettel pihent ki, amely a regenerálódás időszaka is volt. Az érdeklődés azonban nem csökkent iránta, lemezeit továbbra is keresték. Miután visszatér, a turnék is tovább folytatódtak, de a régi hangos sikereket már nem tudta megismételni.

Továbbra is aktív lemezkiadó és koncertszereplő maradt. Ha kíváncsi vagy, hogy mely nagylemezek kerültek ki a kezei közül, akkor látogasd meg Joe Cocker Magyar Zenei Szaknévsor bejegyzését, és ott évekre lebontva megszemlélheted azokat.

Bár nem volt gondoktól mentes a pályája, azért zenei szaktekintélyét senki nem kérdőjelezi meg, mert amiket alkotott, azokat mind-mind sikerre vitte. Most, 64. születésnapján Isten éltesse sokáig!

Olvass tovább: Joe Cockernek nem sikerült, ami a Tankcsapdának összejött

– literatura/László Zoltán alapján: HAK –

[2008.05.20.]