A nagy öreg tud valamit

Joe Cocker új albumát hallgattuk meg. Betettem, a lejátszóba és azóta is ott van. Nem azért, mert beraktam, és meg se hallgattam. Épp ellenkezőleg.

Bár a „betettem, és azóta is ott van”, nem egészen helyes megfogalmazás. Mert az a CD megjárta már a laptopot, a PC-t, a kocsiba a lejátszót, a barátom hifijét, és a barátnőm disckmanjét is, végül pedig visszakerült eredeti helyére, melyen nem a tokot kell érteni. Hisz oda még nagyon sokáig nem fogom tenni.

Mint egy barát…

Amikor először meghallgattam épp borongós nap volt. Depis voltam, és nagyon jól jött, amit hallottam. Jót tett a kedvemnek, pedig nem is annyira vidám zene ez, sokkal inkább lélekhez szóló. Azóta, ha rossz a kedvem csak beteszem, mert tudom, hogy ha már egyszer segített, akkor legközelebb is fog, olyan tulajdonképpen, mint egy barát, aki ugyan nem felel a kérdéseimre, mégis jót tesz velem. De ha jó a kedvem éppen ugyanúgy hallgatom, mert annyira jó, persze akkor inkább a kevésbé melankolikus dalokat választom, de ez a CD azért is remek, mert van rajta vidámabb, pörgősebb dal és lassabb, szomorkásabb is.

Feldolgozások, másként

A legelső muzsika, igazán fülbemászó lett. Igaz, hogy nem Joe Cocker mű, hanem Stevie Wonder feldolgozott dala. De annyira más így az ő előadásában, hogy úgy hat, mintha egy új szám lenne. Az ezt követő trackek átmenetet képeznek a vidámabb és a szomorú felvételek között. A negyedik szerzeményt külön kiemelném. Nagyon szép. Egy barátom, amikor meghallgatta, azt mondta, ez olyan fotelba süppesztős szám, és pont erre volt szüksége, mert a sok tanulás teljesen lefárasztott a nap végére. A hatodik nóta, a Beware of darness, egy ismert George Harrison mű, mely az átdolgozásnak köszönhetően új köntösbe bújt.

A nyolcadik dal megint vidám tehát egyfajta keretet adnak az albumnak. A kilencedik szintén feldolgozás, mégpedig egy Bob Dylan muzsikáé. Erre is vonatkozik, hogy nem az eredeti koppintása, teljesen Joe arculatára lett átrendezve. A záró felvétel eddig a legnagyobb siker az albumról és egyben címadó felvétel is: a Hymn 4 My Soul. Nagyon fülbemászó, nem véletlenül ezt hallani a különböző rádiókból. Vezetés közben kiváló, lehet dobolni a ritmust a kormányon, és egyszerűen mosolyra késztet.

Hangszerarzenál

A lemezen megtalálható szinte az összes létező hangszer. A sok dob, a gitár melyek segítségével a szólók is remekek, a zongora, a fúvós hangszerek sokasága, a több szintű vokál, és az ütős, billentyűs hangszerek remek összhangot teremtenek. Egyszerűen összefoglalható: igazi zene.

Joe Cocker, a nagy öreg, nem is annyira öreg. Mindenesetre annyi elmondható, hogy a 40 éve a pályán van és olyan sikerek utána, mint a You Can Leave Your Hat On, Unchain’ My Heart vagy a With A Little Help From My Friends, ismét kiváló anyagot alkotott.

Pernyész Kitti

[2007.06.08.]