Megérte várni a Pál utcai legelőre

Sokan vártuk már az új PUF albumot. A fiúk pedig nem kapkodták el, jó sokáig várakoztatták a nagyérdeműt. Tehát nem egy összecsapott mű a lemez, és én azt mondom, megérte türelmesnek lenni! Lássuk, halljuk!

Kezdjük azzal, ami a legfeltűnőbb: a szövegek néhány számban úgy vannak megírva, hogy az alkotót baromira nem érdekelte a zene szerkezete. Ahová a sorvégeket képzeljük, ott néha nem találni ilyet, de valahogy ettől lesz tök jó az egész! Az a baj, hogy ezt hallani kell ahhoz, hogy értse bárki… A Lovasi szelleme érezhető ilyenkor, ami természetesen dicséret részemről.

Szerencsére egyre többen vannak a hazai rock palettán, akik bátrabban merik használni a ritmikából adódó lehetőségeket (30Y, Propeller, Colorstar, Vad Fruttik, Kaukázus, Supernem…). Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni név szerint azokat, akik a szövegeket írták: Molnár Balázs, Kardos Horváth János, és természetesen Lecsó.

Legelővel kezdenek

Nem kell nagy tehetség ahhoz, hogy megtippeljük: a címadó dal (Legelő) lesz az, amelyiket majd rogyásig adnak a rádiók. Tök jó szám amúgy, megérdemli, hogy népszerű legyen. Lecsóék rutinos rókák, tudják jól, hogy mit kajál a nép, és jól tudják! Tutira bejön az embereknek!

A „Gólya” is tetszik, az énekesnőről az Egyszercsak-os Giret Fruzsina jut eszembe. (Jó is volt az…) A „Mi kell hozzá?” viszont nem jön be. Legalább is az eleje semmiképpen. Rosszul szól szerintem, nem is értem, miért…

A fiúk nyilván néha tudatosan használtak olyan elemeket, amelyek hangulatában a garázszenekar-feelingre emlékeztetnek. Sőt, ez is cél, minthogy a PUF valóban garázszenekarként indult, csak szűk lett a garázs… Nincs bajom ezzel, tulajdonképpen kortalanná teszik az albumot a hagyományos soundok. Isten ments elektronikus kütyüket beépíteni a zenébe! Ez így jó!

A fúvósok is tök jók a dalokban. Viccesek, valahogy ebbe a zenébe pont nem annyira tudnám elképzelni az ilyesmit, és itt valahogy mégis jó.
A kicsit szokatlan szövegek, a kicsit szokatlan borító és a kicsit szokatlan zenei megoldások teszik szerethetővé ezt a lemezt.! És éppen csak annyira nyúlnak szokatlan eszközökhöz a tagok, hogy az még ne legyen szélsőséges, ne ölje meg a koncepciót. Profik…

Hörcsög a fülben

A „Bogár” is slágergyanús ám! El tudom képzelni, ahogy egy nagy fesztiválon, műanyag poharat lengetve, rogyasztják a lábukat a rajongók. Élvezem, hogy ha olyan zenét hallok, amihez automatikusan képek társulnak az ember fejében. Pontosan látom, hogy hogyan táncolnak majd rá!

A kilencvenes években volt néhány zenekar, akik igazán sikeresen tudták tovább örökíteni ezt a fajta alter-rock vonalat. A PUF-on kívül ilyen szerintem a Géniusz zenekar is, biztosan tesó a két zenekar. Ezt csak azért említem, mert amikor először meghallottam az első számot (Jó reggelt!), azt hittem, hogy Géniusz CD-t raktam be véletlenül!

A Várj! az én személyes kedvencem. És a Gyerek…az nagyon jól sikerült. Jó hangja van az énekesnőnek! Ötletes a borító is, főleg a Lecsó füléből kikandikáló hörcsög tetszik a hátoldalon. (Nem fájt neki vajon?:-)) A köldökéből birka lefetyeli a vizet, a felhőről pedig tehén néz le bambán…  Nem, nem szívtam be, és józan vagyok, tényleg ezt látom, aki nem hiszi, járjon utána!

Októberben nagy koncertet terveznek a PECSÁban. Ha én lennék a sajtósuk, biztosan a Pál Utcai Fiúk regényből ismert „Grund”-on tartanám meg a sajtótájékoztatót, ugyanis csináltak egy ilyen teret egy éve, és különlegesség lenne! A szokásostól kicsit eltérő…mint a lemez.

Vegyétek meg, nem tudom, mennyibe kerül, de annyit megér…:)

Hiszti Eszti

[2008.07.10.]