Leglelkesebb rajongói sem tudják, hogy hány lemezen dobolt, mindenesetre az a legkevesebb, ami elmondható róla, hogy meghatározta a nyolcvanas évek pop- és rockzenéjét. A legtöbben a Toto nevű zenekarból ismerik, pedig zenélt Michael Jacksonnal, Bruce Sprinsteennel, Madonnával.

Jeff  a hetvenes évek végétől egészen a kilencvenes évek elejéig, 1992-ben bekövetkezett hirtelen haláláig a világ egyik legjobb dobosának számított. Nem igazán lehet megmondani, hogy pontosan hogyan is dobolt, hiszen a countrytól a dzsesszen át a popzene legkülönfélébb ágaiban számos műfajban megfordult.

Már hét évesen dobolt

Persze könnyű neki - mondhatnánk, hiszen zenészcsaládba született 1954. április 1-jén, a Connecticut állambeli Hartfordban. Édesapja Joe Porcaro dobos volt, két öccse, Mike és Steve szintén zenészek lettek. Jeff dobok iránti érdeklődése hamar megmutatkozott; hét éves korában már komolyan elkezdett gyakorolni. Első leckéit természetesen apjától kapta, de aztán több tanára is volt. Tizenhárom évesen kezdett el együttesben játszani.

Mikor családja Los Angelesbe költözött, egy darabig eljárogatott az ottani középiskolába, de befejezni már nem sikerült, ugyanis elment a tévébe dolgozni. Persze zenével kapcsolatos munkát végzett: a The Sonny & Cher Comedy Hourban. 1973-ban - tizenkilenc évesen a Steely Dan turnéján ült a dobok mögé. Ez a rendkívüli szakmai felkészültséget igénylő munka aztán meghozta az elismerést, és hamar már a legnagyobbak között tartották számon.

Ez zenészek körében abban mutatkozik meg, hogy szinte mindenhová hívták játszani; többek közt olyanok, mint  Ray Charles, country (Dolly Parton), rhythm and blues (The Four Tops), dzsessz (Stan Getz). Mindezt Japántól (Amii Ozaki) Nyugat-Afrikáig (Mory Kante).

Természetesen a legnagyobb hatást a popzenészekkel elvégzett közös munkáival gyakorolta a világ zenéjére. Olyan előadóknak dobolt, mint a Pink Floyd (a The Wall című lemezen), Michael Jackson (Thriller, minden idők egyik legsikeresebb lemeze, valamint a Dangereous), Paul Simon (Hearts and Bones), Eric Clapton (Behing the Sun), Madonna (Like a Prayer), Dire Straits (On Every Street). Elképzelni sem lehetne a popzenén belül két olyan különböző együttest, mint a Bee Gees és a B-52's - nos, Porcaro mindkettőnek dobolt.

Rejtélyes módon halt meg

Azért persze nem csak session-zenész volt - a Toto nevű együttesben reflektorfényben volt. A bandát 1977-ben alapította Jeff, Bobby Kimball énekes, Steve Lukather gitáros, David Paich és Steve Porcaro billenytűsök és David Hungate basszista. 1984-ben a basszusgitárosi poszton a családi befolyást erősítendő Mike Porcaro jelent meg. A számírásból Jeff is jócskán kivette a részét.

1992-ban éppen feldobolta a kilencedik Toto-lemezt (Kingdom of Desire), és a turnéra készült Jeff Porcaro, amikor hirtelen, 38 éves korában szívrohamban meghalt. Halála körül van némi homály: a hivatalos magyarázat szerint az okozta a tragédiát, hogy a kertjében rovarirtót permetezett szét, ami allergiás reakciót váltott ki.

Mivel azonban a vérében kokaint is találtak, hamar elterjedt a pletyka, hogy kábítószeres volt. Akik ismerték, azt állítják, hogy elképzelhetetlen, hogy rendszeresen fogyasztott volna, a magyarázat az lehet, hogy a vérben sokáig megmaradnak a nyomok.

Ezt természetesen most nem fogom eldönteni. Akárhogy is volt, életében a legnagyobb dobosok közé tartozott, és nagyban befolyásolta azt is, hogy ma milyen zenét hall a rádióból az, aki soha nem is fog hallani róla.

- Bíró sulinet.hu anyaga alapján -