Puskás Peti féltett titkai: "És azt hinnéd, hogy tanulsz a hibáidból, pedig nem"

Költészetbe merül a szabadság és a fény, hittel és álmokkal telve éld meg az életed. Emlékeidet tartogasd a holnapnak, hogy a mában történtek majd azzá válhassanak benned. Kiszolgáltatva a sötétségnek kapaszkodj a hitbe és a létbe, hogy megerősödve, talpra állva mondhasd: nem vagyok egyedül! Interjú Puskás Petivel (Megasztár, Oliver, József és a színes szélesvásznú álomkabát stb.).

Fény: Számomra a fény a tavaszt és a nyarat jelenti. A tél és az ősz villámgyorsan elrepül: próbaidőszakok, ezerfelé rohangálás. Amikor eljön a tavasz, mindig egy furcsa érzés kerít hatalmába. Valahogy mindig akkor történnek velem a jelentősebb események is, például mindig tavasszal vagy nyáron érnek véget a kapcsolataim. Ez egyfajta körforgás-érzetet is ad.

És azt hinnéd, hogy tanulsz a hibáidból, pedig nem. Mert vagy valamilyen, persze változhatsz és változol is, de akkor is ugyanúgy folytatod tovább a dolgaidat. Én legalábbis ezt teszem. Erőt veszek magamon és újra meg újra nekimegyek az akadályoknak, hiába pattanok vissza többször is. De szerintem ezt - ebben a szakmában, amibe belekerültem, amit választottam - csak így lehet csinálni.

Kitűzöd a célt magad elé, aztán végigmész az úton. De kicsit elkalandoztam (nevet). A nyár, a fény - hogy visszakanyarodjak - pedig a szabadságot jelentik. Ahogyan bizonyos élmények és sikerek is. Például az egyik előadáson elromlott a mikroportom, és behoztak az „őrök” egy mikrofont, ami – naná! – nem volt bekapcsolva. Persze pislogtam, hogy na, ez szép lesz, de aztán megoldottam és sikerült kimászni a kínos helyzetből. Számomra az, hogy megoldhatok egy váratlanul felmerülő problémát, helyzetet, ez is egyfajta siker. ami szintén a fényt jelenti számomra..

Ami az élet része

Zene: A zene mindig is az életem része volt. Olyan családban nőttem fel, ahol fontos szerepet játszott a zene. Édesanyám Balettintézetet végezett, nagy komolyzene-rajongó. Aztán a gimnáziumban másképp is kapcsolatba kerültem a zenével. Indult az iskolában egy rock-banda – ugye divat, rock, csajozás -, amibe nagyon szerettem volna bekerülni, de nem sikerült. Ami nem baj, főleg így utólag, de azért meghatározó élménye volt az életemnek, és elhatároztam, hogy megmutatom nekik, miről is maradtak le (nevet). 

Ekkor kezdtem el foglalkozni a hangszereléssel is, amiben nem vagyok ugyan profi, de jó érzés, hogy értek hozzá. A zene mostanra - hála az elektronikus zenének - sokrétűvé vált, és én nagyon szeretek ezzel bíbelődni. Az pedig, hogy nyitottá váltam ennyi stílus felé, részben a Megasztárnak köszönhető, hiszen a műsor után kerültem kapcsolatba többek között a musicalekkel is, amit szintén imádok, de még sorolhatnám. Azt hiszem, a zene elég erős meghatározó tényezője az életemnek (mosolyog).

Barátság: Bonyolult kapcsolat a barátság, és szerintem tág fogalom, sok minden belefér. Hála Istennek, van olyan ember az életemben, akire rá tudok mutatni, és azt mondhatom, hogy tűzbe tenném érte a kezemet. Ő mondjuk nem színész, amit kifejezetten jó dolognak tartok, mert ebben a szakmában kicsit másképp működnek a dolgok. Próbafolyamatok alatt barátságok, szerelmek, kis családok szövődnek illetve alakulnak ki. De ezek aztán megszakadnak, elmúlnak, továbblépünk. Velem is történt már hasonló.

Persze sírdogáltam kicsit, miért ne, de aztán elfogadtam, hogy ez így van, és mentem én is tovább. Szerintem a mi kis világunkban a versengések és versenyhelyzetek miatt nem jöhetnek létre igaz, mély barátságok, vagy legalábbis nagyon ritka. De bármilyen is legyen a kollégám, még ha tudom is, hogy nem jó ember, akkor is tisztelem, becsülöm, szeretem, de ez már csak a szakmai oldala. Akikre valóban azt mondom, hogy számítanak, azok a szüleim, a testvéreim és az egyetlen jó barátom. Ők azok, akikért bármit megteszek. Illetve a szerelmem. A többi, mondjuk úgy, hogy haver, alkalmi jó barát. Aki igazán fontos, az meg úgyis veled marad.

Álmodni kell!

Álom: Álmaim mindig is voltak és keresem is az új célokat, új álmokat. Szeretem, ha úgymond egymást érik a kihívások az életemben. Azóta vagyok tele új vágyakkal, mióta lement a premier, és ezek legnagyobb részének semmi köze a művészethez, illetve a színházhoz. Életem egyik legfontosabb pillanata az volt, miután nem vettek fel egyetemre, és véget ért a nyár, én meg otthon ücsörögtem, nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Aztán apukám egy reggel berontott a szobámba és rám parancsolt, hogy na akkor kisfiam, most azonnal elkezdesz munkát keresni. Nem azért, hogy kiszúrjon velem, éppen ellenkezőleg.

Persze akkor, abban a pillanatban ez nem volt túl kellemes érzés, de tudom, hogy igaza volt. Tőle tanultam meg azt is, hogy mindig, mindenben nekem kell az első helyen lennem. Mármint ezt nem úgy értem, hogy másokat félresöpörve kell elsőként célt érnem, hanem hogy mindig én legyek az első, aki reagál dolgokra, aki elsőnek elvégzi a munkát, és nem csak összecsapja, hanem rendesen el is végzi.

Több munkahelyem, munkám is volt, voltam bébiszitter, dolgoztam boltban is, de amit jelenleg csinálok, számomra nem munka. Inkább hobbi, varázslat és szerelem, amiből nem tudok kilépni abban a pillanatban, amikor lemegy a függöny. Tovább élek benne, jár az agyam, bizonyos részeit folyamatosan újraélem. Ez is egyfajta álom számomra, hogy ebben élhetek, és ezt csinálhatom. De, mint mondtam, mindig tele vagyok újakkal is. Szerintem az álmok és a vágyak az egész világ éltető ereje, engem is ezek irányítanak és mozgatnak.

"Vagy túléled, vagy nem"

[2008.07.11.]