Ismeretlen ismerősök: itt a The Trousers lemeze

Ja, hogy ez az a lemez, amelyről az MR2 orrba-szájba játssza a Blood For You-t, meg a Lost In Someone-t! Ettől még ugyan a lemez nem jobb, igaz nem is rosszabb. A stílus mostanában elővezetett felhozatalából viszont az egyik legjobb.

A Kőváry Zoltán énekes-gitáros-dalszerző irányításával 2004 óta működő budapesti zenekar az elmúlt négy évben pár tagcsere után elegendő rutinra, no meg egy kis PANKKK-os pályázati pénzre is szert tett az első nagylemez elkészítéséhez.

Hol rejtőztek idáig?

A zene tulajdonképpen a 70-es évekből táplálkozik, de alapvetően britpop, vagy garázsrock ez, olyan inspirációkkal, mint a Primal Scream, a Stone Roses, az Oasis vagy még lehetne hosszan sorolni. Néha még a Beatles neve is beugrik. Ma kishazánkban egyre sokasodnak az ilyen fajta zenét játszó bandák. Nem tudom hol rejtőzködtek idáig, de mostanában csak úgy bújnak ki a földből. Ez valószínűleg a stílus újbóli színre lépésnek és sikereinek köszönhető.

Kicsit rockosabb beállítottságúként nyilván hiányolom hogy a zene nem gyakja le az ember fejét, de ez a muzsika nem erre a célra készült. Azért a zenében a kellő rakenroll megvan és ezt mindenképpen pozitívumként írom a nevük mellé. A lemez hangzása egy picit sikerülhetett volna élettel telibben, de még alapvetően az is rendben van, no meg az is, hogy első lemezesként egy 50 perces albumot sikerült a cd tokba varázsolni. Na de hogy a dalokról is essen szó!

A Sleep Tonight a nyitó, jó kis groovos blues-rock riffre épül, meg olyan Gallagher (Oasis) szerű énekhangra. Kezdésnek nem rossz. A kettes Blood For You itthon már sláger pedig pont kilóg monoton melankóliájával a lemez hangulati világából. Ha volna kellő promóciója még külföldön is befuthatnának vele. A hármas Say Something koszos riffjét tekerhették volna hangosabbra, mert így pont az életet vették ki az amúgy sodró dalból.

A sematikus refrén nem dob sokat

Az ezt követő Is That You nekem sokat nem mondó britpop felhangjaival csak az átlagos teljesítmények között foglal helyet. A már szintén említett, Beatles harmóniáktól sem mentes, bohókás Lost In Someone szintén slágergyanús darab. A hatos Bring Me Down akusztikus gitár és szájharmónika játéka a füstös blues kocsmákat juttatja az ember eszébe (a dobgépet azért hanyagolhatták volna benne), bár ezt hat percben felvezetni szerintem kicsit sok.

A lemez második felét kezdő If I Was Your Ocean nekem megint az Oasis-t juttatja eszembe monoton menetelésével. A nyolcas Stupid With A Playgun kellemes szaggatott gitárja jól indítja a dalt, de a sematikus refrén nem dob rajta semmit. A szigorú, bluesos Doctor Keep Your Hands Off Me viszont igazi telitalálat. Ez a koszos sound nagyon ül, a lebegő gitárjátékkal együtt.

A tízes In Another Time-ban ugyan a kosz még megvan, de ez már közel sem akkora nóta mint az előző és a refrén megint nem sokat mond. Az utolsó előtti merengős címadó elektronikus lebegése kicsit lenyugtatja a lemezt, melyet a Dead Ringers zár a 70-es évekbeli hangulatban fogant témáival.

A dalok mindegyiket az énekes-gitáros Kőváry Zoltán írta, csak a címadóba segített be a tesó Péter, aki ugye a Neo-ban nyomja. Ha Zoli lendülete megmarad még szép sikerek állhatnak a zenekar előtt, amely kezdésnek simán átlag feletti teljesítménnyel rukkolt elő. Ha pedig azt nézem, hogy mostanában mennyi The …..s nevű csapat futott be az esélyek még tovább nőhetnek.

-hanczattila-

[2008.07.29.]