Ezt nevezzük koncertnek! Lenny Kravitz a Budapest Arénában
Nagy várakozással készültünk Lenny koncertjére: én azért, mert nekem már volt szerencsém egy külföldi fesztiválon látni-hallani őt néhány évvel ezelőtt, párom pedig azért, mert neki még nem, és valami nagy durranásra számított. Meg is kaptuk, amire vágytunk! Nagyot szólt a koncert – szerintünk az Arénában még semmi sem szólt ekkorát!
Nyitány: a keverőknélMivel zeneszerető kis családunk legfiatalabb tagja még a pocakomban „élvezi” az idei nyár koncertjeit, fesztiváljait, óvatos duhajként ezúttal a keverőpultnál vártuk a kezdést.
Amúgy is ott szól a legjobban minden koncert, ezért a hazai zenészekkel mindig ott lehet találkozni – okított ki bennünket Líviusz, a Quimby másik frontembere. Arra viszont nem számítottunk, hogy így legalább tényleg testközelből üdvözölhetjük Lenny-t. Nagyon karizmatikus, szexis, szimpatikus és jóval vékonyabb, mint gondoltam.
Love, Peace and Rock n’ RollNyilván a zenéje számít igazán, jól belekezdett a koncertbe, éppen az aktuális albumának címadó dalával, a „
Love Revolution”-nal nyitott, ami tisztán megmutatta, hogy mire számíthatunk az este folyamán - kemény rockos dallamokra és a fő üzenetre, amit több dalszövegében meg is fogalmaz - „love is all that matters” (csak a szeretet/szerelem számít).
Középen kezdett és a koncert folyamán többször is lejött mindkét oldalon a színpadról, be a közönség közé. Arra kért bennünket, hogy mindenki képzelje azt, hogy a nappalijában van, érezze otthon magát és ők meg majd jól elszórakoztatnak bennünket. Biztosított róla, hogy addig játszanak, amíg csak lehet, amit be is tartott, több mint két órát nyomtak.
8 albumról, sok sláger közül jól válogatni... sikerült!Drukkoltam, hogy sok régi számot játszanak, azok rockosat, nagy örömömre a színpadról már a második szám a
Mama Said volt és sosem gondoltam volna, hogy ugyanerről az albumáról valaha koncerten játszani fogja a
Fields of Joy című balladának induló, de aztán kemény rockszámba átváltó dalát.
Következtek a már jobban ismert dalok, az „
It Ain’t Over ’Til It’s Over” is kisvártatva felhangzott, erre már táncikált a közönség (na jó, leginkább csak a küzdőtéren lévők). Aztán megint jöttek a nóták az új albumról, köztük a
Dancin’ Til Dawn, amihez - mint már tudhattuk, de ő is elárulta - Budapesten forgat videóklipet. Aztán a köztes (tehát a régiek és az új közötti) albumok jól sikerült dalai is felcsendültek:
Again,
Where Are We Runnig,
Dig In stb.
Alázatos együttmuzsikálás a kiváló zenészekkelAki forgatott már a kezében egy Lenny Kravitz CD-borítót (eredetit persze), azt tudja, hogy az összes hangszert ő játssza fel az albumokra. Koncerten szinte az összes számban gitározik is, nem „csak” énekel, mégis a lehető legtermészetesebb módon engedte át az egyes hangszer virtuózainak a terepet. Olyan trombita-, dob- és gitárszólót hallhattunk, hogy csuda! Egy szám erejéig pedig leült az üvegzongora mögé, így az éneke és az akusztikus zongora hangja töltötte be az Arénát. Nagyon szép volt!
A vége: zúzás!Nehogy bárki is azt gondolja, hogy elaltatott bennünket a középső részben, a végére ugyanis újra teljesen felrázott! Gondoljunk csak bele, hogy a
Fly Away vagy az
American Woman mennyire ütős lemezen is, nemhogy élőben! Az abszolút kedvencemmel, a
Let Love Rule-lal megénekeltetett mindenkit, felállította az ülőhelyeseket és már minden kéz a magasban volt...
Nagyra értékelte, köszöngette a közönség ovációját, aztán két óra után egy kis szusszanásnyi időre lement a színpadról. Amikor visszatért, lecsendesítette a tömeget, megvárta, míg a 8000 ember egyet sem pisszen és úgy belecsapott a húrok közé az
Are You Gonna Go My Way-jel, hogy katarzis élménnyel gazdagodott minden igazi koncertre-járó zenebolond – és itt nem csak magunkra gondolok!
Igen, Lenny, jövünk megint, amikor újra itt koncertezel! – ahogy kérted.
Olvasóink véleménye a koncertről!-Frk4Muzik-
[2008.07.24.]
Hírek
