"Van, amikor történik valami" - A t.A.T.u-val még az interjú sem átlagos

Az orosz NEON zenei újság június-júliusi számában megjelentetett egy nem szokványos és részletes interjút a t.A.T.u. duó tagjaival. A beszélgetés apropója az új kislemezdal, a 220 volt. A nem szabványkérdésekből álló írást kizárólag a Posztinfo.hu látogatói olvashatták magyarul, a Zene.hu ennek alapján állított össze egy kis kivonatot.

A dal, melynek címével kapcsolatban akár párhuzamot is lehetne vonni a Neoton Família 220 felett című nótájával az egyik lány, Léna így vallott: Mit is jelent a ,,220-at magadra, 220-at rá”? Számomra igen erős kétségbeesést jelent, másnak szólhat extázisról vagy elektromos-veszélyeztetettségről munka közben…: A 220 értelmező szereppel is bír, de mindegyik verzió hiteles… Nos, a mi dalaink nyelvezete ilyen – nekünk, a rajongóinknak tetszik. Sok olyan szövegünk van, mely furcsán hangzik „Senkinek nem hibás senki” vagy „Egy, kettő - öt után”.

A szerelemről is elmondták véleményüket, amely minden dalukat elkíséri. Erről Yula vallott: – Szerelem az, ha mindened ég! Csupán az élet szabályos rendjéről van szó, végső soron, az enyémről. A t.A.T.u.-s dalaink nagy része róla szól – a szerelemről; de tudjátok, mi sajátos felfogásban énekelünk róla. ,,Szeretlek, égek, hiányzol, én, elnézést, bevégzem…” – Nem sok, ami nem a mi témánk ebből. Még mindig a szabadságról éneklünk, amely engedi, hogy azt szeresd, akit szeretni akarsz – függetlenül a nemtől, függetlenül attól, hogy ő nyúl-e vagy mókus.

Ha szeretsz, vársz

Ahogy minden ember életét végigkíséri az, hogy sokszor nem tudja beosztani az idejét megfelelően, s bizony sokszor elkésik. Nem éppen szimpatikusnak mondható magatartás, de ha valakit szeretünk, akkor sok mindent elnézünk neki Erről mesélt Léna is, hogy Yulja állandóan elkésik, s akár egy órát is késhet, Ő mindenkinek azt mondja: „10 perc, gyerekek, még 10 perc!”

Ha Volkova véletlenül időben érkezik, az aztán csoda, valóságos esemény! Az egyik fotózás során, mikor én ál-menyasszonyruhában, Yulja pedig frakkban volt, már kifestettek minket, a fotós pedig befejezte a fények beállítását, az történt, hogy Yul kapott egy telefont. Azt mondta, hogy sürgősen el kell mennie, élet-halál kérdésében, de visszajön. Végeredményben az egész csapat 15 emberrel 3 órán keresztül várta őt. De… ahogy mondani szokás, ha szeretsz – vársz. Mi megvártuk.

Beszéltek arról is, hogy milyen az, amikor az ember a világot jelentő deszkákra léphet. Felelevenítették, hogy volt olyan időszakuk, amikor egy hónap leforgása alatt húsz koncertet adtak, és 100 dollár körüli fizetséget kaptak. Ezekre a bulikra csak két biztonsági őr és egy turnémenedzser kísérte el őket, a berendezésből egyetlen korongot vittek magukkal zenével. Ahogy fogalmaztak: ma már szórakoztató visszagondolni arra az időre…

Az, hogyha valakit nem értenek meg, Yulját egyenesen felbőszíti. – Bármely meg nem értettség, a szülők vagy a rajongók részéről. Néha a visszájára történik és elfacsarodik tőle a szíved, de így sem segít. – jelentette ki.

Szinten Yulja beszélt arról, hogy bizony ő sokaknak tűnhet hírtelen haragúnak, indulatosnak. De ahogy mondta: ő ilyen, és másmilyen nem lesz. Bár az is igaz, hogy a gyermeke születésekor talán egy kicsit nyugodtabb lett, de összességében még mindig a réginek, a tizenöt éves lánynak érzi magát.

Lénának jutott a kérdés, hogy milyen is az, amikor egy fellépés nem úgy sikerül, ahogy azt szerették volna, és bizony elégedetlen hangok is felhallatszanak a közönség soraiból: – Van, amikor történik valami, és nem tudod száz százalékosan átadni magad a rajongóknak. Ők pedig teljes joggal szólalnak fel – lányok, a koncert pocsék. Számodra nem marad más, minthogy bevalld önmagadnak: ez alkalommal nem voltál épp csúcsformában. Ilyenek történnek. Szeretném, ha nem történnének.

A lányok az utolsó videójukban egy tragikus verset egyesítettek tánczenei kísérettel. Amely a ’80-as évek vonalát viszi, futurisztikus koreográfiával, amelyet ’30-as évekbeli képsorokkal illusztráltak. Vallják, hogy biztosak abban, hogy a klip sokakban értetlenséget vált majd ki.

Ahogy fogalmaztak: kompromisszumoktól mentes munkát végeztek, amit nem szégyellnek, és ami nem kizárólag reklámfogásból született, nem azért, hogy minél több pénzt zsebeljenek be belőle.

A nem mindennapi interjú tehát megszületett, amelyet eredetiben az orosz Neon magazinban olvashatja az, aki meg tudja szerezni. Mi most a Posztinfo.hu jóvoltából egy kis bepillantást nyerhettünk a cikkre, akit pedig érdekel teljes terjedelmében, az kattintson a feltüntetett linkre és ismerje meg a lányokat egy másik szemszögből.

– forrás: posztinfo.hu/zene.hu –

[2008.08.12.]