Bárió: Miért ne szólalhatna meg 2008-as hangzással ez az örökérvényű dal? És mindenki megkapja azt, amit szeretne...Kérdés mindenki felé: hallott-e már olyan popdalt, amiben a következő szavak hallhatók: álmatag, bizarr, rumlizás..? Nem szokványos dalképlet a szürkeség ellen...

 

Goodwill: „Csak” egy dalnak indult anno, egynek a sok közül, egy lelkesült korban, egy lelkesült percben, és hogy mássá, hogy többé lehetett nem érdem, hanem állapot, a „sors”, a közönség tette azzá, amit ma jelent. Ma is hiszem, amit első megjelenésekor egy ajánlásban megfogalmaztam a dalról: mindenkinek szüksége van arra, hogy szerethessen valami igazat, még ha az az igazság talán nem is létezik. Álmok és szenvedélyek nélkül mindannyian csak bábok lennénk. Szép kiteljesedése a dalnak, hogy 2008-ban, „mesehősöknek” kölcsönözhettük ezt a korlátlan szabadságot (Immigrants)! Köszönet nekik!

 

 

Bárió: És a bűvész bácsi előhúz egy nyulat...korai beat dal, amire mindenkinek beindul a lába, a gitárszóló Sipeki Zolitól, alias Pipitől. Fantasztikum.

 

Goodwill: Hihetetlen, hogy egy töredékdallamból sokszor vétlenül születnek a legjobb dolgok (pl. a Páratlan páros című dalunkat Bárió eredetileg egy pár másodperces rádiószignálnak szánta). Ezt a dalt egy régi kazin találtam félpercnyi, dúdolt, angol dallammal és úgy fejeztem be. Később - rá 7 percre - „első felindulásból”, rendkívül „cselesen” odaadtam a zeneszerző úrnak (lásd. Auguszt Bárió címszó alatt), aki annak rendje és módja szerint 7 év után „azonnal megírta” úgy cca. 7 stílusban és 7 felfogásban. De ez az igazi!

 

 

Bárió: Ha nagyon egyedül vagy és nem látsz kiutat, egy pillanatra állítsd meg az idő kerekét. Ez a Pont ott, halk zongora dallama és kattogó effektek 20010-ből: " a csend megtöri a szívemet..."

 

Goodwill: Van egy mondás, miszerint az idő múlásának biztos jele, ha az embernek már vannak emlékei, és ennél állítólag csak az a rosszabb, ha már nincsenek. Hál' Istennek e sorok írásakor még az előbbiekhez tartoztam. Szóval? "Napló szerelmeimnek, gyermekeimnek”!

 

Kövek és csillagok 

Bárió: Boban mester és zenekara elbújhat. A harmonika zseniális, Orosz Zoli játssza, egy székem bánja, összetört alatta, pedig úgy vigyázott!

 

Goodwill: Auguszt Bárió, Orosz Zoltán, Sipeki Zoli. A szó legnemesebb értelmében vett művészek örömzenéje. Ragyog! Tombol! Felemel! Nagyon-nagyon kedves nekem! Tudom, sokan fogják úgy érezni, hogy a szöveg valahol, mélyen elrejtve, mégiscsak szerelemről szólhat, hát egy frász. Egy ekkora „hepeningnél”? Még csak az hiányzott volna!

 

 

Bárió: Kedvenc a javából, szintén Pipi mester pengeti a húrokat, a szövegfűzés mesteri, a hangszerelés ezúttal Kis Palit dicséri, aki a Nyári eső című dalunkat is erősítette annak idején.

 

Goodwill: Nem szerettem volna csak úgy hagyományosan, szépen megírni, gondoltam ezért kivárom a magyar szöveggel a megfelelő érzelmi pillanatot. Sohasem gondoltam volna, hogy ez egy, a külső körülményeit tekintve tökéletesen nem megfelelő percben, egy észak-afrikai beduin faluban ér utol, ahol jóindulatú, ellenben balfék kísérőim jóvoltából egy sivatagi túrán eltévedtem. Míg ideiglenes vendéglátóim gyermekei a dzsipben ugráltak, nekem bőven volt időm a motorháztetőn megírni a dalszöveget.

 

Egy csillagnak…

 

Bárió: Ez a hang ősidők óta kísér minket, én úgy hívom, az érfelvágós vonal. Ráadásul a mai magyar viszonyokra nagyon rímel. Emberek, hol egy kis reménysugár, hol az a csillag, az az egy...?

Goodwill: Amit adsz, azzá leszel! Határozottan emlékszem, mikor és hol íródott a vers. A zene már kész volt. A Ferenc téren sétáltam át és akkor egy hihetetlenül ragyogó képnek lehettem szemtanúja: egy idős ember a felragyogó, sápadt napsütésben, lehunyt szemmel, arccal a Nap felé fordul… A szinte pergamenszerű, barázdált arcot beragyogta, szinte áthatotta a fény. Mintha fénnyé vált volna önmaga is. Ha festő lennék, megfestettem volna, de íróként csak megkísérelhettem a pillanatot megörökíteni.

 

 

Bárió: Az eredeti hangszerelés nem annyira tetszett és kicsit idejemúlt is lett, ezért megkeményítettük gitárokkal. Fura kapcsolódás ez a dal a múltbéli énünkkel...

Goodwill: Csatlakozom az előttem szólóhoz! Elég nehéz volt meggyőznöm Báriót a dal létjogosultságáról, de megérte a fáradozást és jó érzés, hogy rákerült az albumra. 

 

 

Bárió: Az elsők között volt kész ennek a dalnak a hangszerelése, ami egy minimál szintetizátoros ötletecske után átváltozott az albumon hallható, élő zenekaros hangzássá. A dal végén újabb és újabb ötletek kúsznak elő, mintha soha nem akarna véget érni. Pár akkord és végeláthatatlan változatok vetélkednek egymással. A város felsóhajt!

Goodwill: N. D. Walsh halhatatlan soraival: „Az emberek többsége hisz Istenben, csak éppen nem hisznek egy olyan Istenben, aki hisz bennük…” Ui: Próbálom viccesen megfogalmazni azoknak, akikre ez tartozik, Mister Auguszt Bárió ragyog a dalban! Zene, ének és hangszerelés, tökéletes összhangban. És vegytiszta LÉLEK! Kritikusok, rádiósok, újra itt az alkalom!

 

 

Bárió: A korai AD Studiót halljuk, felszabadult, önfeledt bolondozás a szerelem témaköréből.

Goodwill: Ha úgy érzed, a boldogság vagy az öröm döntés, nem pedig tapasztalat, egyszer próbáld ki fordítva is. Teljes hangerőn, autóban, vagy fejeden egy „fülessel” egy hajnali buszon. Fogalmam sincs honnan bukkant fel bennünk ez a szikrázó életöröm, de megtörtént, és ez biztató érzés. Fényt csepegtet…

 

 

Bárió: Musicalszerű dalocska a komolyabb szerzemények közül. Sokáig nem tudtuk eldönteni, hogy ez, vagy egy rockos, tempós változat kerüljön fel a lemezre, aztán persze ez volt kedvesebb mindenkinek.

Goodwill: Amikor az embernek mindene megvan, de nem tud róla, akkor valójában semmije sincs. Igazán csak akkor tudhatjuk meg, hogy mit jelent valaminek a birtokában lenni, ha bizonyos ponton, egyszer csak kevesebbünk lesz, mint annak előtte volt. Ha hiányzik az a „valami”, legalább önmagunknak ismerjük be! Hát, ilyesmi…

 

 

Bárió: A vége és az eleje teljes őrület, közötte pedig egy igazi 2008-as, trendi dal. A végén valóban elszaladt a lovacska, de hát mért ne?

Goodwill: Halihó! Hát kit érdekel, hogy ez trendi vagy nem trendi, mikor ez a dal, a kisfiam első, kedvenc A.D. Studio szerzeménye! Már angol szöveggel is szerette, de oda se neki, egy-null a Bárió javára. Jó későn tudtam csak egyenlíteni. Ja, kérem szépen, ha az ember egy gyermeknek ír nem gyermekdalt, nem okozhat csalódást! Azután persze a végleges verzióban a maximalista énekes rátett még egy lapáttal, így kettő-egyre Ő nyert, és természetesen a hallgatók!

 

 

Bárió: Fantasztikus hangulatú nóta. Ahogy számos Ad Studio dalt, ezt is érdemes meghitt hangulatban hallgatni, nagyon intim, nagy kedvenc!

Goodwill: Mindig az a kérdés bennem, hogy oda merjem-e ajándékozni a szeretet ajándékát félelem nélkül másoknak, úgy, ahogy azt valójában érzem, ahogy „odafentről” kaptam! Erről írok, ezért írok…

 

- zene.hu -