Újabb füzér a pécsi zenei szálon - a negyediknél tart a 30Y

Elmélkedés a 30Y negyedik lemeze kapcsán.

Mikor először láttam Beck Zoliékat, nem igazán értettem, hogy milyen bulin is vagyok. Ennek már jópár éve, ha igaz, akkor ez talán az Artemovszkon volt. Aznap Kispál koncert volt, és előtte játszott a 30Y. Hátul a hajógyomorban hallottam meg, hogy mi szól. Először ügyet sem vetettem rá, aztán kezdett egyre furább lenni a hangzás. Kérdezgettem az ott lévőket, hogy „miafenevanitt”? Valami Kispál-próba? Voltunk néhányan, akik nem értettük a dolgot.

Aztán kimentem a színpad elé, és adtam egy esélyt a helyzetnek. Megláttam egy zenekart, akikről már suttogtak akkoriban itt-ott, de valahogy mindig cikkben és cakkban voltunk ahhoz, hogy meg tudjam hallgatni. Vegyes érzések tolultak fel bennem. Szóltak a kispálos hangzások, énekelt egy sajátságos külsejű, nem megszokott figura, aki kalimpált a kezével – folyton azt hittem, legyeket lát, vagy el akarja hessegetni a mikrofont.

Nem tudtam dönteni

Aztán jött a figyelési stádium. Nem tudtam eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem. Folyamatosan azt éreztem, hogy nem tudnak kitörni a pécsi szál vonzásából, viszont azt nagyon egyedien teszik. Lovasi sajátos hangját egy kissé rikoltásszerű, magasabb frekvenciából szóló ének „helyettesítette” (nem volt az a „tökéletes helyettes”...), viszont azt tényleg újszerűen.

Valahogy azt érzem, hogy Beck Zoli mert egyedivé válni egy már-már koppintásőrületbe menő alternatív zenei majmolósdiban. Ez alatt azt értem, hogy egyre több garázszenekar igyekezett a Hazudós Zenekarokat (Tankcsapda, Kispál, PUF, Nyers) másolgatni.

Aztán múltak az évek, és több alkalommal is belefutottam a zenekarba. A szombathelyi busz nevét viselő 30Y nem tétlenkedett. Hogy valójában a hónuk alá nyúlt-e valaki vagy sem, nem tudom. De nem is igazán érdekel. Szerintem a saját erejükből jutottak egyre magasabbra a zenei lépcsők fokain.

Van néhány igen jól sikerült ötletük is

Persze, jót tett a nagyokkal való közös fellépés, így ez értelemszerűen több látogatót is jelentett, de legalább megalapoztak vele egy komolyabb rajongói bázist. Jól csinálták, ez kétségtelen. Szépen, összetetten képesek szólni, van néhány igen jól sikerült ötletük is, jók a Beck testvérek a színpad elejében és hátuljában egyaránt, a többiekkel való egyre jobb és összeszokottabb összhangban.

Bár Zoli még nem szokott le a fenyegető hessegetésről, azért tényleg egyre jobbak. Lehet, hogy ez a gesztusvihar olyasmit kompenzál nála, mint az operaénekeseknél a karszéttárás, mellfeszítés? Igaz, az ott, abban az esetben nyilván a levegő kipréselését teszi könnyebbé, de talán a kézmozdulatok is valami rásegítést jelenthetnek. No, mindegy, ez ő. Enélkül nem lehetne teljes az összkép.

Csak figyelem, figyelem...

A számok zöme visszaköszön a koncertekről, szép és korrekt hangzásban. De valahogy nem tudom őket csont nélkül elfogadni. Némelyik olyan furcsán szól, olyan erőltetetten, olyan nagyon élesben van az énekhang keverve, hogy szinte teljesen elvonja a figyelmet az amúgy szépen felépített zenei anyagról.

A „Gyújtósnak jó” című nótával semmilyen formában nem tudok mit kezdeni. Sem hangzásilag, sem felépítésében nem lett sem kedvenc, de még a jó kategóriába sem tudtam besorolni. Túl sok mindenre emlékeztet, amit a Kispál képvisel.

Annál jobban bejött, sőt, mi több még igazán tetszett is a „Rubikernő” címmel illetett ötödik opus. Teli ötlettel, szép telt hangzással, váratlan meglepetésekkel. Nagyon bejövős nóta.

Azt hittem érdemes

Az „Azt hittem érdemes” a hetedik a lemezen, és talán a legelgondolkodtatóbb szám. Érdemes figyelni a szövegét, a ritmikáját. Helyén van.
Kilencedik a „Szenes”, melyben vannak bár ötletek, de a közmondásos sztereotípiáktól akár el is lehetne tekinteni. A jó dallamvilágot eléggé pongyolává teszi, kissé hazavágja a szöveg.

Az egész lemez valahogy olyan, mintha mesélő lenne. Egy kis elbeszélő, versikélő, zenélgető anyag. Képtelen vagyok elvonatkoztatni a kispálos életérzéstől.  A hanganyagban a legkiválóbb a baromi jól felvett dob, ami a koncerteken is jól szól. Ha egy tízpontos eredménylistán kéne helyezést adnom neki, akkor az ötös pontot adnám. Remélem, legközelebb sokkal de sokkal jobb anyagot fog szállítani a pécsi szálon mozgó szombathelyi busz. Mert erő és feeling van bennük. Ez most nem úgy sikerült – szerintem.

Szöveg és képek: S.Varga Ilona – ALion fotó
(A fotók a Volt fesztiválon készültek 2008 nyarán, Sopronban)

[2008.11.30.]