Bartók országa Gerendás Péter szerint

Nemrég egy olyan lemezről írtam, amit egy kiadvány mellékleteként kaptam (KFT). A most hasonló formában megjelent Gerendás Péter album is ilyen, mégis teljesen más.

A CD egy szövegkönyv mellékleteként kapható. Gyönyörű, kemény fedeles kiadvány, amely a korong összes szövegét tartalmazza. Egész különleges, ízléses könyvecske, nyilván jelez egyfajta minőséget a megjelenés, legalábbis nálam feltétlenül.

Az az igazi, jól megszokott 'gerendáspéteres' szövegvilág köszön vissza, ha beleolvasunk a könyvbe, ami sokunk számára régóta ismert: érthető, érzelmes, szerethető.

Máris van egy nagy kedvencem, Az árral szemben. Ezt meg kell hallgatnom egy élő koncerten is, nagyon tetszik! Aki Gerendás Péter régi számait ismeri, azok számára írom: ha tetszett a Vékony a jég, vagy a Tiriki-takatta, az Elszállnék a széllel, esetleg a Rio-Rio, akkor ez is biztosan tetszeni fog! Én még jártam a Budai Parkszínpadra nyaranta, hogy ezeket hallhassam, de a kis klubokban is feltűntem olykor. (Sőt, egyszer hazagyalogoltam a BAH csomóponttól a Köztársaság térig - csak a Gerendás Péter koncert miatt!)

Mindig elsőosztályú zenészek vették körül, és a legemlékezetesebbek számomra azok a koncertek voltak, ahol új zenészek kaptak lehetőséget Gerendás Péter mögött. Ígyhát láttam azt is, hogy Borlai Gergő hogyan dobol mögötte, vagy  Glaser Péter hogyan basszusgitározik.

A fantasztikus az volt benne, hogy ők próba nélkül ugrottak az igazi mélyvízbe. Mindketten nagyot nőttek a szememben azzal, ahogy a hangszerükkel bántak! Mindezt csak azért írom le, mert ez a hangszeres tudás, a meg-megcsillanó virtuozitás a korábbi lemezeire jellemző volt, ezen az anyagon viszont ez kevésbé észrevehető. Nem feltétlenül negatívum, mert van helyette tizenegy kellemes zeneszám. De nekem, aki régi rajongó vagyok, kicsit hiányzik ez a feeling.

Fia is játszik

Noha minden tiszteletem és megbecsülésem a főszereplőé, nem tudom szó nélkül hagyni, hogy meglátásom (mi több, meghallásom) szerint veszít a mű értékéből az, ha a főhős túl sok feladatot végez el a munkafolyamatból. Gerendás Péter nem csupán énekel és gitározik az albumon, hanem basszusgitározik és egyben hangmérnök is.

Persze értem én a koncepciót, olyan albumot szeretett volna kiadni, ami a legteljesebb mértékben Ő. És mivel basszusgitározni is tud, hát megfogta a hangszert és feljátszotta. Péter csak dobolni nem tud, ezt a problémát a feleségével együtt úgy küszöbölték ki, hogy csináltak egyet! Viccesen hangzik, de nem vicc, ugyanis egyik fiuk, Dani dobol a lemezen, nagyon korrekt módon. Egy kamaszodó, aranyos vagány kölyökről van szó, láttam már dobolni élőben is, jól nyomja!

Az árral szemben

További negatívum szerintem, hogy éppen azért, mert nem ment át sok fülön a hanganyag, néhány basszushang túlontúl tolakodó lett, pl. éppen Az árral szemben című dalban. A dob sem az igazi, illetve néhány szám esetében (de leginkább A moldei lány-ban) túl hangos az ének a zenéhez képest.

Én nem tartom zenésznek magam, viszont egy rokonom kapcsán állandóan a stúdiókban lógtam pár évig, és van egy kis rálátásom az ott folyó munkákra. Szóval szerintem az mindenképpen egészséges, ha van egy hangmérnöke a produkciónak, aki más, mint az előadó. Egyszerűen kell a több fül, szükség van rá.

Ezenkívül felróható még, hogy van a lemezen néhány „necces”-nek mondható énekhang is, rá lehet fogni ugyan, hogy jó, mert így élő hatása van, én is „jóra tudom hallgatni”, de egy hangmérnök ilyenkor rá szokott szólni az énekesre, hogy ezt a sort inkább próbáljuk meg újra…

De nem szőrözök tovább, mert akkor azt már borotválni kéne, így is túlzásba vittem, mert alapvetően - és ez a lényeg - egy szép, kellemes, lírai albumot kaptunk a szerzőtől, és azt kívánom, hogy még sok ilyet alkosson!

-heszti-

[2009.01.06.]