AC/DC: Újra vissza feketében, DualDiscben

Aki egy kicsit ismeri az AC/DC nevezetű ausztráliai formációt, az tudja, hogy a „Back in black” albumukat technikailag kicsit feldobva, jobb minőségben, DualDiscben újra kiadták. DVD oldalán pluszban egy kis alapműveltséget serkentő dokumentumfilm található.

Ez az igazi klasszikus rock korong 1980-ban jelent meg, itt énekelt először az új énekes, akinek hangját meghallva, mindenki rögtön felpattan és felkiált „bakker ez AC/DC!”. Az énekescsere egyébként azért volt, mert az előző meghalt autóbalesetben, azonban az album történetéből legyen ennyi elég, hiszen a DVD oldalon bónuszként egy félórában mindent megtudhatunk, amit csak kell, és közben jókat kacarázhatunk, hogy mik lettek az egykori nagy hajú kemény rockerekből.

A korongon lévő számok egytől egyik olyanok, hogy az ember akaratlanul is elkezd mozogni, és parti hangulata támad. A klasszikus parti rock, aminek meg van a szabadság érzése, kisugárzása. A legismertebb számok az albumról talán a „Hells bells” és a „Back in black” ami egyszerűen amíg világ a világ, nem fog a neve feledésbe merülni. Ám a többi se piskóta, például a „Let me put my love into you” illetve a „Rock and roll ain’t noise pollution” című számok. A szólók előtt le a kalappal, pont olyanok amilyeneknek kell, hogy legyenek, a számok gitár-riffjei pedig a jól megszokott rockos, laza arcos, csak semmi idegeskedés.

Már remélem, olvastátok a cikket magáról a DualDiscről, így mondanom se kell, hogy a DVD felén jobb minőségben hallhatóak a számok, és ajánlott az 5.1-es hangrendszer. Kíváncsian vártam, hogy milyen élményben lesz részem 5.1-es hangberendezéssel, és betettem a gépbe, nagyot néztem. A hangzás olyan hangulatot teremtett, hogy egyszerűen muszáj volt felhangosítanom. Ahogy a mélynyomó dübörög, és mindenhonnan jön a dob, gitár, ének…hát…tény, hogy zenefanatikusok számára egy utópisztikus, transzos élményben lesz részük, ha meghallgatják.

A kérdés, miszerint „lejátssza-e a CD-s magnóm ezt a találmányt?”, arra csak azt tudom írni, hogy nekem lejátszotta.

Nos, ezt a kiadást mindenkinek csak ajánlani tudom, egyszerűen nagyon odaüt, és ez egy rocker polcáról sem hiányozhat (és ha már így bután kategorizálunk, hogy „rockerek”, akkor azt hozzá teszem, hogy aki nem tudja az AC/DC első énekesének a nevét, az ne nevezze magát rockernek). Erről az albumról nem tudok, és szerintem nem is lehet elfogulatlanul írni. Szerintem próbáljátok ki ezt a 2 az 1-ben dolgot, nekem bevált!

Magó Ádám

[2005.11.28.]