Megérint az Újhold

Ahogyan a film is, úgy az abban felhasznált betétdalok is hangulatot váltottak. Sötétebb, elvontabb dalok sorakoznak az év legjobban várt romantikus filmjét kísérő lemezen. Indie fanatikusok kánaánja, twilighterek mekkája; kell ennél több egy soundtrack lemezhez?

Van még olyan aki nem hallott az Alkonyatról? Nehezen hiszem. Nem is olyan régen, amikor az Eclipse, a történetfolyam harmadik kötete kijött magyarul, éppen az egyik könyvesboltban sorakoztam. Körülöttem minden nő – de a férfiak is szép számmal – kezükben a kötettel tolongtak a kassza felé. A rajongás lassan őrületté vált, és ma már ugyanúgy várják a következő Twilight epizódot, mint ahogy annak idején Harry Potter kalandjait. A könyveket ugyan nem olvastam, a filmet és annak zenéjét volt alkalmam megismerni.

A második film betétdalai az indie pop/rock stílust lovagolják meg ismét, ezúttal is világszínvonalú bandákat felsorakoztatva, azzal az apró különbséggel, hogy most picit borultabb lett minden. Ha nem is olvastad még a könyvet, és a film megtekintésével is adós vagy, a zenéből levonhatod a következtetést. Itt nincsenek rózsaszín repkedő szívecskék, törött fekete szívdarabok annál inkább. Ugyan az első lemez sem volt túl vidám, ott azért még volt némi bemelegítés. Itt semmi ilyesmire ne számíts; rögtön a Placebo hangjára hajazó Death Cab For Cutie vág a közepébe, kissé ideges, hol beinduló, hol leállós dalával a Meet Me On The Equinox-szal. Másodikként, az alternatíva másik jeles képviselője, az angol Band Of Skulls csap a húrok közé, egy kissé lazább dallal.

Az énekhang és a dallamvilág egy picit lightosabbá varázsolja a témát - ez nyilván valamilyen kevésbé szívszaggató pillanatban sülhetett el a film alatt. Hogy mégse érezzük magunkat olyan felhőtlen szerelemben, Thom Yorke elszállós elektrós hangzása képes a mélybe húzni minden gyanútlan áldozatot. A negyedik trackért Lykke Li, a svéd indie énekesnő a felelős, aki tavaly jelentette meg első szóló albumát a Youth Novelst. Énekhangja és zeneisége teljesen témába vágó, a refrén pedig kifejezetten erősre sikeredett.
 
Őt követi a The Killers, a veterán post-punk banda. Nagyon jó, hogy szerepelnek a lemezen, mert egyedi hangzásviláguk finom árnyalatot visz az újhold sötétjébe. Anya Marina hatodikként énekel. Szerencsére a férfiak nem egyeduralkodók az albumon, néha fel-feltűnik egy szép női hang is, ami nagyon pozitív. Nemcsak a hangulatot javítja, de változatosságot is jelent.

Ugyanígy a Muse, I Belong To You című száma, amelyet kifejezetten a filmhez kevertek újra. Itt úgy éreztem levegőhöz jutottam, szertefoszlottak a komor felhők és átjutott végre a napfény, még ha csak egy kis időre is. Bon Iver és St. Vincent akusztikus hangzású dalát követően a Black Rebel Motorcycle Club pengetős játéka is az albumra viszi a saját egyéniségét. A tizedik a Hurricane Bells, amely picit keményebb hangzást csempész a trackek közé, finom dallamot lovagol meg és beindulós refrént ad alánk, természetesen mindezt tökéletes harmóniában a lemez többi számával. Ezen a vonalon haladunk tovább, úgy tűnik a depresszió kezd eltűnni, a Sea Wolf ugyanis a Hurricane-hez hasonló pörgősebb alappal próbálkozik, kellemes énekléssel körítve azt. Nem túl mélyen, ám mégis valahogy a country, a vidék zeneisége is megjelenik ezekben a számokban. A tizenkettedik Ok Go című banda szintén ad erre a hangzásvilágra némi pszichedelikus beütéssel.

A tempó ekkor ismét alábbhagy, visszasüllyedünk az erdő mélyére, és ha nem is kerülünk újra depresszív állapotba, a zene képes a legkeményebb szíveken is sebet ejteni, vagy legalábbis azt az érzetet kelteni mialatt hallgatjuk. Alexandre Desplat, a francia filmzene-szerző csodás zongorajátékával fejeződik be az album. Az ő nevét már olvashattuk számos sikeres produkció főcímében, hiszen olyan filmeknek írt zenét, mint az Arany iránytű, a Coco Chanel, a Benjamin Button vagy a Ghost.

Egy nagyon összeszedett, jól felépített lemezről van szó, amely nem csupán a film betétdalait tartalmazza, nem annak kötelező csatlósa, hanem egy önálló fejezetet is jelent az alkonyat világában. Tartalmas és sokszínű indie válogatás ez, egy gyönyörű szép komolyzenei lezárással. Habár a film megtekintése során nem minden dalra figyeltem fel, biztos vagyok benne, hogy egytől-egyig ott és akkor csendülnek fel, amikor eljön az idejük. Ajánlható bárkinek, aki egy picit elkalandozna ebben a világban, és annak is, aki szereti az indie egyedi hangulatvilágát. A twilighterek pedig kedvenc történetük egy darabját lelik majd benne.

-George - 

[2009.12.14.]