Hakunamatata a metál bandától - HanGerilla interjú
A HanGerilla színes zenekara a honi kínálatnak. Amit vallanak az tetszetős és könnyen értelmezhető. Sőt, kifejezetten tanácsos. Zenével tálalva pedig fenséges. Puppyval beszélgettünk mindenről, ami most körülöttük van.
– Hakunamatata! Valljátok, hogy az élet szép?
– Valljuk bizony, hiszen mi egy vidám brigád vagyunk, barátok, akik hetente találkoznak és azon túl, hogy a húrok közé csapunk, azért mindig jut idő egy kicsit egymás gondjait, bajait is felszínre hozni, illetve kiadni azt magunkból, némi poéndömping és a ránk jellemző ironikus vidámkodás mellett. Azért is szép, mert kevesebb, mint három év alatt kiugrottunk a garázsban bujkálás már-már fojtóan szoros fogságából, valamint tiszteletünket tettük olyan helyeken, és olyan emberek társaságában, ahol, és akikkel eddig nem nyílt lehetőségünk. Megalkottunk egy lázongó, de jóakaró, a zene palástjába burkolózó irányzatot, mely félretesz minden magasztot és erőlködést, de ép annyira süpped bele az időnkénti vasriffelésbe, amennyire azt a könnyed funk és reggae vonulatok megkívánják. Nem más ez az irány, mint a hangszeres Gerilláskodás.
– S nektek ez mit is jelent pontosan?
– Nem sokkal jelent többet, mint mondjuk Timonnak és Pumbának, hiszen maga az ötlet is innen származik. Ha meg szeretnénk fogalmazni, akkor valami olyasképpen írnánk körbe, hogy voltunk már mindannyian kulimászba egy párszor, és ahelyett, hogy elgyengültségtől aléltan inkább önsajnálatba fürdettük volna az orcánkat, fenéken billentettük a világot, majd újratöltve kiadtuk a feszkót a próbaterembe a hangszereink segítségével. Remélhetően, aki hallgat bennünket, az észreveszi a zene feszültség levezető képességét… :-)
– Ha azt kérem, röviden foglaljátok össze, miről szól a dal…
– Ezt a kérdést talán az Énekes Úr tudná a leginkább summázni, de szerencsére ismerem őt annyira, illetve a számot meg pláne, hogy megpróbáljam elhinteni pár sorban a lényeget. Azzal kezdeném, amivel általában ilyenkor szoktam: nem küzdünk magasztos célokért, és a világot sem szeretnénk megváltani, de annál inkább felforgatni! Talán elmondható, hogy minden nótánk mögött ott bujkálunk valahol mi négyen: a négy fenegyerek, így van ez itt is. Mi és a zene, a zene és mi, a világ és a zene, a zene meg a zene. Azt hogy most ez egy korongon díszeleg és vonaton, otthon, a városban, az erdőben hallgatod mindegy, kicsit elmeséli azt, hogy hogyan lettünk, miből vagyunk, és milyen egyszerű megvalósítani magát az embernek akár zenészként is, hogy megszólítson embereket és mondjon nekik valami jót. Ezen van a hangsúly, hogy pozitív, vicces és ne búvalbélelt ego-ként lebegjünk a lét keserédes habjai között, hanem legyen egy nagy buli az egész. Legyen egy olyan parti, ahol jó a zene, ami izgalmas, mert azzá teszik a szép „lyányok”, ami emlékezetes, mert mindenki ott van, aki számít, mert ütős, mint a „Metallica”. :-)
Egyébként a szöveget egy fórumhozzászólás ihlette, mely a tatabányai szereplésünket követően ihletet bennünket. Mókás hasonlatokat tartalmazott arra nézve, hogy itt a HanGerillában ki hogyan performálja magát koncert közben a színpad vadregényes mezején, a forró lámpások és tekergőző kábelrengeteg dzsungelében. Na, ezt írta bele Sipi az ő sajátos módján a nótába.
- S ha a klippel kapcsolatban kérem ezt? - A Hakunamatata egy nyeremény klip. Nem is sokat ültünk rajta, egy-két hónapnyi előkészületet követően Tokjaban, 2010 januárjában le is forgattuk saját forgatókönyvvel és egy profi stábbal. Mintegy 7 óra alatt rögzítettük a megfelelő képi anyagot a már meglévő hangra. Olyan volt az egész, mint egy nagy zsúr, amelyen a zenekar közösen ünnepel a barátaival: a közönséggel, melynek lélekszámát főként helybeli és környéki pajtásaink alkották. És itt szeretném megjegyezni, hogy nagyon jól tolták a műsort, hiszen nem is volt nehéz magukat adni. Csak lazulás, party és zene egy kis tetőtéri apartman-szobában. Ahogy Pumba mondaná: „Ez nagyon Hakunamatata” volt!
- „Négy majdnem zenész”? Kiragadott sor, de megütötte a fülem. Önkritika? Hallgatva a dalt, zenésznek tűntök… - Ha azok vagyunk, akkor ezt a közönség titulálja ránk, mert úgy az igazi. Nem vagyunk tanult zenészek, de van bennünk valami, ami hajt afelé, hogy kifejezésre juttassuk a zenélés iránti rajongásunkat. Ami persze nem lenne ahhoz elég, hogy utat törjünk magunknak, de mint mindenhol az előadói szférában a publikum dönt majd a mi sorsunkról is.
- „Mire vársz, legyél már pozitív!” Osztom! Ezek szerint Ti is érzitek, hogy eléggé padlón van a hangulat. Mit tesztek azért, hogy felkavarjátok az állóvizet? - Amennyiben arra gondolsz, hogy itt Magyarországon van padlón a helyzet, akkor igazad van, bár a politika egy gaz fenevad, inkább nem méltatjuk. Valójában muszáj valami jó arcot vágni a legnagyobb trutyiban is, mert élni kell, dolgozni, boldogulni. Az állóvizet gondolom a zenekarra értetted, nos nincs ezen a fertályon sem gond. A május hónap pihenős volt, nem koncerteztünk, de ez kellett is egy olyan április után, ahol minden hétvégén az ország legtávolabbi pontjain játszottunk megállás nélkül. Hogy mennyire volt ránk pozitív hatással ez a pihi, azt majd meghalljátok koncerten, amikor új számainkkal fogjuk terjesztgetni a szárnyainkat nektek!
- Néhány hete pörög a klip. Milyenek a visszajelzések? - Örülünk, hogy pörög, de főként még csak a honlapunkon és a videó megosztó portálon. Az első tv-s vetítés a nyíregyházi Kölcsey Televízió jóvoltából történt, melyet egy interjú kapcsán érintett a csatorna kulturális rovata. Reményeink szerint minél többször lepörgetik majd, és természetesen puhatolózunk a hazai zenei tv-k felé is, de ez kicsit rögösebbnek ígérkezik majd, attól tartunk. Bárhogy is lesz, a videót szeretnénk minél több ember szemei elé tárni!
- Na de miért erre a dalra forgattatok a zenekar első klipjét? - Erre egy R.T.V. típusú választ adnék: azért mert ez a legpopposabb számunk, és valljuk be hamarabb érhetünk el vele a nézők és hallgatók szempontjából „zenérefejbiccentgetést”, vagy tapsikolást, mint mondjuk az Amigo című számunkkal, amit egyébként tegyünk hozzá, hogy imádunk. Egy szó, mint száz az emberek többségének feláll a szőr a hátán egy hörgős metál szám hallatán, vagy láttán a médiában - gondolok itt a közszolgálati csatornákra, stb. - és ezt a hatást nem pozitív értelemben kell venni. Finom próbálkozás ez a klip az érzékeny fülű és szemű fórumok meghódítására.
- Nem lenne könnyebb a fővárosban tevékenykedni? - De, biztosan könnyebb lenne. Jelenleg köt minket a munka erre a vidékre, és ez egész addig így is lesz valószínűleg, míg a főváros zenebázisa – hallgatótábora elő nem rukkol a „kedvezőbb boldogulás reményével”.
- Merre tovább fiúk?
- Klubok és fesztiválok kínálkoznak a nyáron tömkelegével, de főként az utóbbiakra egyre nehezebb bejutni, szóval képviseljük magunkat, ahol csak tudjuk, ahol csak engedik!
Toljuk magunkat fentebb a kis ösvényünkön, megbújunk néha kicsit, majd felpattanunk a hadszínterünkre: a stage-re, előadunk egy-két Partyzán dalt, megütjük a rapmetált 102 bpm-en, csináljuk a cirkuszt untalanul és hirdetjük a világnak, hogy HAKUNAMATATA!!!
Hírek
Gerilláskodás.
