"A küszöb itt van a talpunk alatt..." - interjú a több tehetségkutatót megnyert HanGerilla zenekarral

Több tehetségkutató megnyerése után elindulhat egy tokaji zenekar pályája is. A HanGerilla tagjai évek óta zenélnek, együtt is volt már közös produkciójuk. Zenéjükkel nem lesz könnyű betörni a hazai piacra, mert nem épp a tingli-tangli muzsikának kötelezték el magukat. A szakma elismerően nyiltakozik róluk, és lassan a közönség is megismerő őket. A formáció dobosával, Pákh Tamással beszélgettünk.

- Tokaji zenekar vagytok. A város túl sok ismert formációt még nem adott a hazai rockzenének, ti azonban régóta muzsikáltok együtt. Évekkel ezelőtt létezett egy StinkyFish Co. nevű zenekar… A Hangerilla tulajdonképpen ennek a folytatása? (régi, ’stinkys dalok, vagy teljesen új, Hangerillás muzsikák?)
- Tokaj valójában mindig is közel állt a rock zenéhez, gondoljunk csak a régi rock táborokra, vagy a már több mint 10 éves Hegylajára. Mégis, ahogy mondtad, attól függetlenül, hogy folyamatosan működtek a hegy lábánál amatőr zenekarok, egyikőjük sem tudott ebből a szűk mozgáskörű "garázsrockzenélésből" kiszakadni. Talán az volt a baj, hogy valahol kicsit a mentalitás hibádzott, pont ott, ahol az egész folyamat tartóoszlopa van: az egészséges önkép és a játék utáni vágy terén. Na ebből, mindkettőből igencsak jutott a HanGerillának.

Mi is ugyanúgy kezdtük, mint mindig: megalakulás, első néhány próba, mely utóbbi mérvadó volt abban a tekintetben, hogy életképes lesz-e a formáció, tudunk e valami többet, valami mást felszínre hozni, mint az előd Stinky Fish, vagy ugyanúgy végigjárjuk azt a bizonyos íves pályát, mely nem töri át a célszalagot a szakmában, és visszahull a feledésbe. Nem így történt, és nem is szerencse kérdése volt, hanem mert az ’exek’ mertek szakítani a beléjük ivódott régi sallangokkal, és valami egészen újszerű világot kezdtek el kiépíteni. Olyat, melyhez ugródeszka volt a „bűzös hal társulata”, és felvirradt az új nap, mert hogy mindig van új a nap alatt, és ez a gondolat vezérelt minket, hogy igazán életre keltsük azt a gyurmafigurát, mely saját kedvenc zenéink hangulatvilágából építkezik és egyéni hangszeres fűszerezéseink által válik igazán Magyar Gerillává.

- Több tehetségkutató győzteseként egyre inkább nevet szereztek a zenei szakmában. Beszélhetünk már arról, hogy az amatőr és a profi zenekarok közötti küszöböt kezditek átlépni?
- Jó hallani ezeket a szavakat. Nos azt, hogy ép hol tartunk, nagyjából körvonalazódik: igen, a küszöb itt van a talpunk alatt és a 2009-es év igazán jól sült el, mert gyakorlatilag ott kezdtük az aktív bemutatkozást és tehetségkutatózást, ha fogalmazhatunk így: a népszerűsítést. Az, hogy átlépjük-e, úgy gondolom, most már nem csak rajtunk múlik, mi már megmutattuk, és meg is mutatjuk koncertről koncertre, hogy kik vagyunk, mit képviselünk, és főként, hogy hogyan járja be a teret a zenénk. A többi az egyre gyarapodó közönségünkön, és természetesen a magyar média, koncert- és klubélet nehézkes, ámde lehetőségekben roskadó intézményén múlik.

- Két klipet is forgattok a közeljövőben. Mit tudhatnak az olvasók ezekről?
- Az első klipet a 14. Peron Tehetségkutató Fesztiválon nyertük meg Tatabányán, 2009 szeptemberében. Az ott bemutatott két nótánk (Hakunamatata, Hey) volt a lehetséges tárgya a videónak. A zsűri véleményezése alapján és mérlegelve azt a tényt is, hogy a tv-be, rádióba sokkalta könnyebben bejuttatható egy populárisabb anyag, mint mondjuk egy húzós metálos, hörgős track, ezért mi a Hakunamatatát választottuk prezentálásra. Jó ötlet volt, hiszen ez egy igazi bulizós szám, pont olyan, ami első klipes bemutatkozásnak ideális. A forgatás már itt van a nyakunkon, január 23-án Tokajban fognak pörögni a kamerák. A videó tartalmáról csak annyit árulnék el, hogy nem fog sem a világbékéről, sem a környezetvédelemről szólni, de még a szürke hétköznapok nehézségeit sem pedzegeti majd, hanem teljesen ki fogja bélelni azt a kádat, melyet a muzsikánk hivatott megformázni. Tulajdonképp teljesen reálisan próbálkozik majd visszaadni egy igazi vérbeli tokaji mulatság képét. A másodikról még mi is keveset tudunk, azt egy online felületen nyertük a hallgatók szavazatai alapján. Majd valamikor tavasz közepén fognak elkezdődni a munkálatok, még csak annyi infó van róla, hogy a Funky Junk Punk című szerzeményünkkel kaptuk meg eme lehetőséget és a képi anyag is erre fog rögzülni.

- Január elején a Crazy Mamában is megnyertetek egy tehetségkutatót. Milyen volt a budapesti közeg és zsűri előtt zenélni, egyáltalán hogy fogadták muzsikátokat?
- Mint minden banda életében eljön, és el kell, hogy jöjjön az, az időszak, amikor kinyitogatja szárnyait a fővárosban is. Nálunk most kezdődött el ez a korszak, annyi különbséggel, hogy jelenleg nem költözünk ennek érdekében mindenestől Pestre, mivel hogy mindannyian dolgozunk itt Borsod megyében, de az egyes fellépések alkalmával ingázunk. Még most jól van ez így, nem olyan hosszú az út, két-három óra, ami általában derűsen telik el. A Crazy Mamás fellépés remek hangulatban zajlott, és a hely is igazán kellemes feeling-et kölcsönzött az estnek. A hangzás kifejezetten ütős volt: a lábdob és basszus repesztette a falakat, nálunk ez lenne az alap, csak nem mindenhol tudják kikeverni sajnos, és ez addig így is lesz, míg nincs saját hangosítónk.

A zsűri itt is neves zenészekből állt, mint a Peronon és pontoztak szigorúan, szakmaiságuk javát beleadva. Mi pedig akkor se, meg most se tettünk mást, csak felmentünk és robbantottunk egyet tokaji Gerillás módon, mindenfajta szorongás vagy félelem nélkül, és a hatás nem is maradt el. Első helyezettként tovább jutottunk a középdöntőbe, és hát a zsűri véleményezésébe is bele tudtunk kicsit kukkantani, amihez elég legyen annyi, hogy meg voltak elégedve és kihangsúlyozták, hogy "Egy már rutinos zenekar"- ként mutatkoztunk be. Ez annál is inkább érdekes, minthogy gyakorlatilag még nincs egy éve, hogy elkezdtük a koncertezést, és máris gyakorlottnak látszunk, fincsi! Valószínű, hogy ezt az összeszokottságot a heti három próba, és a Stinky-s évek hozták meg. Az aktív közönség pár tagot számlált, de még nem érte el a 10 főt :), ez teljesen normális egy idegen vidéki zenekar esetében, arról nem is beszélve, hogy azért a háttérben ott csücsült a többi zenekar is, akik szintén végigkísérték azt a bizonyos 20 percnyi hatásszünetet, amit becsempésztünk az amúgy keményen és vérbeli hosszúhajas metálos módon zajló éjszakába.

- Valahol a Clawfingerre emlékeztet az, amit játszotok. Mennyire behatárolhatóak dalaitok?
- Na hát, ezt még eddig nem hallottuk, bár már sok minden mást igen, pl. hogy magyar Bizkit, vagy hogy reggae -s Rage, meg hogy néhol Systemes a muzsikánk. Igazából senki sem téved annyira sokat, mert a felsorolt zenék zömét valóban szeretjük, hallgatjuk, de kizárólag csak külső hatásokról beszélhetünk, mert alapkoncepciónk volt még a megalakuláskor, hogy csak saját téma, saját szám, és NO feldolgozás. Aki tud a hangszerén játszani, az bármit be tud tanulni, személy szerint nem tartom nagyra a feldolgozásokat. A közönségben nem az fog megfogalmazódni, hogy „hú de baromi jól eljátszották a Subscribe-tól a High Fly-t”, hanem, hogy „juj ezek nagy jó zenét játszanak és hasonló bizsergés fog el, mint mikor ép egy Subscribe koncerten vagyok...”. Természetesen ez csak egy példa volt, nekünk még forrni kell egy kicsit a saját levünkben, hogy az íz ép oly ínycsiklandó legyen, mint a fent említett sztárok esetében, de azt gondolom, a megfelelő ösvényen trappolunk szépen előre.

- Lemezről mikor beszélhetünk, mikor válik aktuálissá a dolog?
- Sajnos ezt a kérdést passzolnom kell, nem tudjuk, ez csak pénz kérdése, semmi egyéb, ugyanis már most lassan másfél lemeznyi dalunk van, ami csak arra vár, hogy ráégethessük egy korongra valahol, valamikor. Tehát ezt nem tudom megválaszolni, remélem minél hamarabb.

- Ugyan január van, de a nyári fesztiválokra a jelentkezési időszak elkezdődik hamarosan. Merre számíthat rátok a közönség, egyáltalán mi kell ahhoz, hogy ott lehessetek az eseményeken?
- Ahhoz, hogy jelen lehessünk, hangzóanyag kell egy részt, más felől egy kis ismeretség sem hátrány, de talán ami a legjobban számít az az, hogy hallani lehessen rólunk egyre több fórumon, (rádió, tv, internet, cikkek, interjúk) és akkor van esély, hogy a legtöbb fesztiválon játszhassunk.

Tudomásom szerint az eddigi nyereményeink között szerepel a 2010-es Hegyalja fesztiválon, és a Balatone fesztiválon (vagy ennek a jogutódján - a szerk.) való szereplés. Elképzelhető, hogy játszunk majd a miskolci Gyár fesztiválon, elindult egy szavazás az idei Pannónia Fesztiválról is, ha lesz elég voksunk, akkor ott is megjelenünk. Ehhez szavazni a zenekar weblapján a: hangerilla.hu, illetve a pannoniafesztival.hu portálon lehet. Végül, de nem utolsó sorban, hogy ki ne hagyjam, terveink szerint az egyre nevesebb és nagyobb kaliberű AzFeszten is megpengetjük a tokaji rap-metal popos feszességű és funkos rezgésű húrkészletét.

-ej-
 

[2010.01.25.]