"Desperados" csontrepesztő snowboard túra

Az új év januárjának első felét pihenéssel, kikapcsolódással töltötte a DESPERADO. Zsolti, a csapat frontembere, ismét snowboard-szenvedélyének hódolt. Most is - mint már évek óta - az aktív pihenést választotta.

Zsolti Olaszország északi részén, a Dolomitok festői csúcsai között, Sappadán töltött egy felejthetetlen hetet. Több okból is feledhetetlen volt a kalandos utazás, de menjünk csak szépen sorjában...

Elsősorban a csodás környezetben, gyönyörű napsütésben, nagyon jó minőségű pályákon, deszkázással töltött napok tették nagy élménnyé az új év első napjait. Helyi oktatók és versenyzők tartottak éjszakai síbemutatót. Sífutók, síelők, boarderek, ejtették ámulatba a nagy számú nézősereget. Sőt, motoros szánok és mindenféle őrült járgányok szántották fel a havat. Volt, aki gólyalábon síelt, de volt olyan is, aki fürdőkádban vagy éppen tolószékben ülve, ámokfutó módjára robogott a hegyről lefelé.

Másodsorban, a méltán világhírű Cortina d'Ampezzo lejtőinek "meglovaglása" fokozta a felejthetetlen élményt. Az egyik legismertebb sí- és snowboard-paradicsom egyikeként számon tartott pályákon világversenyeket is rendeznek. Van itt minden, amit csak el lehet képzelni: 50, sőt 80 személyes kabinos felvonók, bobpálya, műugrósánc és természetesen snowboard park.

Hősünk most arról is meggyőződhetett, hogy milyen nagy jelentősége van a védőfelszereléseknek! Történt ugyanis, hogy Zsolti az utolsó előtti nap délutánján, közvetlenül a pályazárások előtt még egyszer utoljára siklott le a hegytetőről, és beleadott mindent, amit csak bírt. Bár ne tette volna, ugyanis a hatalmas sebességgel száguldozó zenészt egy nagy bukkanó alaposan a magasba repítette.

"Láttam, hogy baj lesz, de ilyen nagy sebességnél nem sok választásom akadt. Igyekeztem minél biztonságosabban földet érni, és elsősorban a fejemet védtem. A hátsó felemmel csapódtam be a már kemény hóba. Pörögtem, forogtam, repült a hó mindenfelé, mire háton fekve végre megállt velem a világ. Percekig nem bírtam mozdulni, majd óvatosan tapogattam végig magam. Keserves kínok között lábra álltam, és segítség nélkül hagytam el a pályát. Hazautazásunk után derült csak ki, hogy a farcsontom megrepedt." - nyilatkozta a póruljárt frontember.

Ez a mutatvány némiképpen beárnyékolta az utolsó napot, de nem szegte Zsolti kedvét. Kutyaharapást szőrével - gondolta, és bár jóval körültekintőbben és lassabban, de végigsnowboardozta az olaszországi telelés fináléját is.

Már csak a hosszú hazaút várta, a több mint 900 km, meg a finom otthoni vacsora utáni dunaújvárosi fellépés. "Betti és Zoy! az otthoni kikapcsolódást választották, és izgultak, hogy időben hazaérek-e. Természetesen, mint mindig, most is én vezettem. 1600 km volt az aznapi út, de megérte, mert az ez évi első fellépésünk is igen jól sikerült! Bár, az igazat megvallva, azt sem bántam volna, ha Olaszországban tavaszodik rám!" - mesélte Zsolti.

[2006.01.18.]