Rapülésből jeles!

A Rapülők nagy visszatérése: a ráadás koncet is teltházas volt, de legalább fenomenális.

A RAPÜLŐK csapata,  - fedélzetén Berkes Gáborral, Geszti Péterrel és Szentmihályi Gáborral, valamint a légikísérőkkel kiegészülve -, hatalmas látvány és hang effektek kíséretében leszállt a Papp László Budapest Sportarénában, hogy felvegye utasait, majd felszálljon és elvigye őket a két és negyed órás sétarepülésre.

Péntek délelőtt kíváncsiságomtól hajtva elsétáltam az aréna pénztáraihoz, hogy meglessem vajon mennyien állnak sorba a Rapülők koncertre való jegyük megszerzése céljából, és valóban kisebb nagyobb sorok és folyamatosan a metró felől érkező emberek csoportjai tűntek fel és váltottak jegyet az esti járatra. Ami érdekelt: sikerül-e vajon kétszer fullra megtölteniük az arénát?

Erre a válaszra azért estig még várnom kellett. Kora este az arénába érésem pillanatában már érzékelhető volt a tömeg, de a bejutás simán ment, a beengedésnél udvariasak és készségesek voltak a rendezők. Bent az arénában gyorsan lecsaptam az egyik mozgó CD árus fiatalemberre, hogy beszerezzem a várva várt - és mai napon először kapható - „újra hasznosított dalok gyűjteményét” a Riszájkling CD-t, sikerült és boldog tulajdonosaként kerestem meg azt a szektort, ahová a jegyem szólt.

Helyemet elfoglalva már rögvest szembetűnt a még kivilágítatlanul álló hatalmas és különös formájú színpad, aminek méretei és formája leginkább F117-es (lopakodó) géphez hasonlított felülnézetből és tényleg lenyűgöző és tekintélyt parancsoló volt. Néhány adat: több mint 400 m2, a legalacsonyabb pontja 2méter és a legmagasabb 6méter volt.

Fél nyolc magasságában még mindég és folyamatosan özönlött a tömeg és a „kűzdőtér” már teljesen tele volt és a lelátókon is szépen elfogytak az üresen álló székek.

Megcsinálták! Valóban két teltházas bulival tértek vissza a RAPÜLŐK!

A koncert kezdése előtti negyed órában, a két oldalsó hatalmas projekttoron poénos üzenetek és kérések voltak olvashatóak a közönség hangulatának bemelegítése céljából, valamint az „utasítások értelmében” a közönség elénekelte a Süsü a sárkány c. mesefilmből a: ha én rózsa volnék kezdetű dal első néhány sorát is.

Majd este pontban nyolc órakor elkezdődött az évezred első és utolsó Rapölők bulija, a színpad tetejénél lévő három gigantikus monitoron egy virtuális repülőgép tűnt fel és a színpadba épített leszálló futófényekkel szimbolikusan is leszállt a Rapülők legénysége, hogy felvegye utasait, és közösen felszállva megkezdődhessen a varázslatos sétarepülés.

Időben visszarepülhettünk a kilencvenes évekbe, amikor a Rapülők megkezdték (akkori) történelmi rapülésüket, amikor megszülettek ezek a dalok, hiszen a koncerten elhangzó dalok gerincét az eredeti, de feljavított (és leporolt) újra hangszerelt és dolby digital, szőrrandosított változata alkotta, tökéletes hang és fénytechnikával ötvözve.

Szép sorban csendültek fel az ismert dallamok, ismert szövegek (a rímhányó-Romhányi után szabadon), melyek néhol nyelvtörő, de mégis értelmes egészet alkotó kedves mondatokká állnak össze. Természetesen a közönség az első másodperctől felvette a koncert ritmusát, és együtt énekelték Gesztivel a szövegeket.

Persze nem lenne teljes a hangzás a kitűnő vokalisták nélkül, akik ebben segédkeztek Auth Csilla, Cserovszky Heni, Tunyogi Orsi, Szolnoki Péter. Valamint a kitűnő zenészek, akik szintén elősegítették a produkciót: a fúvósok: Csizmadia Dávid, Huba Zoltán, Hunyadi László, Tulkán Péter; a gitáros: Sipek Zoltán; a basszusgitáros: Frey György; valamint a húszfős tánckar… és még sokan mások.

A koncert interaktív mivoltát mi sem bizonyíthatná jobban, hogy Geszti Péter arra kérte a koncert elején a közönséget, hogy mindenki kapcsolja be a mobilját és szavazzon, ugyanis az újra hasznosított dalokra lehetett szavazni a koncert alatt melyiket szeretné a közönség hallani a műsor végén.

Az első szárvendég megjelenése is hatalmas őrületet váltott ki a közönségből, amikor Szulák Andrea lépett színpadra, hogy refrénezzen Gesztinek. A tánckar pedig, legalább hússzor átöltözve – a számok között -, hatalmas építőkockák és óriási labdák (melyek a szám végén a közönséghez passzoltak) segítségével tette mozgalmassá a hatalmas színpadot.

Az első különleges meglepetés az volt, amikor a Rapülők némi pihenőre a háttérbe vonultak és helyüket átadták egy férfikórusnak, akik „kórusra írott” Rapülők egyveleget adtak elő saját zenei stílusukban. Bombasikert arattak!

A Rapülők visszatértével a színpadra ismét fokozódott a hangulat, majd jött a „Némber One”! Erre az alkalomra egyből három is jutott a nagyérdeműnek Dobó Kata, Gubás Gabi és Oroszlán Szonja személyében. A három grácia káprázatos ruhakölteményekben lejtette végig a színpadot, tényleg gyönyörűek voltak!

Nehéz dolog, tényleg csak szemezgetni lehet az élményekből, hiszen a koncert minden pillanatában történt érdekesség…  Majd ismét újabb szárvendég a színpadon: Somló Tamás. Ha valaki azt hinné, hogy besétált a színpadra az téved, miért is tenné ezt ezen az estén, egy artista nyakában ülve egy egykerekű biciklin érkezett, nem volt semmi belépés. Na persze, könnyű annak, akinek az „eredeti” szakmája artista volt!

Aki azt hinné, hogy ennyi sztárvendég, fellépő után már nem érheti meglepetés az nagyot tévedett! Az interaktív szavazás lezárult időközben és a Riszájkling  albumról az "Áj Láv Jú" c. dal latinos feldolgozása kapta a legtöbb sms szavazatot, amit eljátszottak és első hallásra is fülbemászó az új ruhája ennek a dalnak. A háttérben latin és akrobatikus elemekkel teletűzdelt táncosok roptak a latinos dallamokra.

Valamint volt még egy sorsolás is, hiszen aki sms-ben elküldte jegye sorszámát, az bizony fél millió forintot nyerhetett. A sors fintora, hogy épp nem volt bekapcsolva a nyertes mobilja így sajnos nem tudták felhívni a színpadra, hogy átvehesse nyereményét.

A koncerten az első búcsúmeghajlás pontban 22 órakor volt, de természetesen mindenki tudat alatt tisztában volt vele, történni fog valami még ma este. Némi lámpaoltás és pár másodperces szünet után fokozni már szinte lehetetlen volt a hangulatot, de a Rapülőknek ez is sikerült.

Egy fantasztikus hang zengett végig az arénán majd előtűnt a félhomályból Gregor József, akik nem éppen a könnyűzenei élet szereplője, de fantasztikusan oldotta meg, és interpretálta a "Zúg a Volga" nyitányát, egy komplett, egyenruhába bújtatott hadsereg kíséretében.

Az ember hátán felállt a szőr annyira jó volt és annyira magával tudta ragadni a közönséget. Játszi könnyedséggel oldotta meg a zenei műfajok közötti ugrásokat, sőt szerintem legalább negyven évet fiatalodott a színpadon és mondanom sem kell óriási sikert aratott.

Majd jött a ráadás a nagy finálé és a földet érés a sétarepülés után - ez is sikeres volt, és a búcsú, ami nagyon szigorúan rövid volt, de a búcsúzást sosem szabad elhúzni. Hiszen másnap ismét és most már tényleg utoljára azért még fel kell szállnia a Rapülők csapatának.

Hazafelé ballagva a közönség beszélgetéseiből csak pozitív megnyilvánulásokat lehetett hallani, és végre igazán boldog és felszabadult arcokat, akik velem együtt nagyon jól érezhették magukat ezen a fergeteges bulin. Nem beszélve a jegy ár-érték arányáról, hiszen itt valóban megkapta a közönség a pénzéért a maximális profizmust, a színvonalas már-már „ hollywood” produkciót, amit tényleg nem mindennap láthat a nagyérdemű!

Természetesen köszönet illeti azt a hatalmas „árnyék” csapatot is, akik a koncert előkészítésében és a koncert minden másodpercében aládolgoztak a fellépőknek, hisz komoly háttérváros épült a színfalak mögött a fellépők öltöztetéséhez, kiszolgálásához és a produkció zökkenőmentes lebonyolításához.

A RAPtér termináljáról búcsút intettünk: Mc Gesztenyének, Berkes T. Boy-nak, és Michel De Lux-nak, a Rapülők legénységének. Több alkalommal mondtam már egyéb produkciók kapcsán, hogy aki nem volt ott, az bizony lemaradt valamiről, ez fokozottan igaz volt erre a bulira! …de semmi gond, aki meg szeretné nézni a hamarosan megjelenő DVD megvásárlása után megteheti…, de az élmény nem ugyan az!

- BK -

[2006.01.21.]