Kiosztották a Súgó Csiga díjakat
A kellemes vacsora után ismét beszivárogtunk a színházterembe, ahol a jelölt művészek is helyet foglaltak. Jó dolog a második sorban ülni, de nem ebben az esetben. Hajós András és Hegyi Görgy laza performance-szal készültek, kaptunk fagyaszott lufit, rózsát, kalapot. Rekeszizmokat bemelegítettük, kezdődött a díjak átadása. A műsorvezetők 12 színdarabot írtak az alkalomra és gondolom ők is abban reménykedtek, hogy a fanyar humorral átitatott részleteken nem sértődnek meg kedvenc színészeink.
Az első díjazott az Operett Színház művésze,
Mészáros Árpád Zsolt, aki megköszönte a „Csigát” és helyet foglalt a színpadon napszemüvegben, narancs ingben. Hiába no, nem szerencsés elsőként kivonulni. Ennek ellenére hatalmas ovációval fogadták őt. Folytatódott a kísérleti színházi előadás, a következő díjazott előtt Hajósék hidrogénes lufival konferáltak, amelyből szívesen szippantottam volna én is. Bár így is könnyesre nevettük magunkat. Színpadra szólították
Dolhai Attilát, ifjú Rómeónkat, az Operett Színház művészét, aki nem kerülhette el sorsát, hidrogénes lufis hangon kellett köszönetet mondania. Vicces volt.
A harmadik előadás a mozgás színházat imitálta, Hajós és Hegyi György irgalmatlan arckifejezéssel rohangált a színpadon, mi röhögtünk, fény derült arra is, hogy az érkező színművész a Google keresőjében is sokat szerepel. Ő nem más, mint
Nagy Sándor, aki szintén „Csigával” gazdagodott.
Ezután tv reklámokból merítettek a konferansziék, nagyon jó, hogy vehetünk színészt, nem? Meg is vettük a Nemzeti Színház kedvelt művésznőjét,
Schell Juditot, aki csinosan, fiatalosan érkezett.
Az ötödik díjazott zenés produkcióból ismerhette fel magát. Ugye mindannyian tudjuk, milyen egy musical vége, azaz fináléja? Némi éneklés után Hajós beleadott apait –anyait, hogy kellőképpen trillázzon hangjával.
Siménfalvy Ágota mosolyogva vette át szobrocskáját.
[2006.03.29.]
Hírek
