Össztűz a közönségre Varnus Xavér és Rhoda Scott koncertjén
Párbajra hívta ki tavaly Varnus Xavér a Hammond orgona koronázatlan királynőjét, Rhoda Scottot. A küzdelem akkor döntetlennel végződött, legalábbis, ami a zenészeket illeti, egyedül a Hammond orgona rakoncátlankodott, ami miatt a szélládáit többször meg kellett reparálni koncert közben. Most, noha nemrégiben súlyos betegségen esett át, Rhoda Scott visszavágót kért a magyar orgonaművésztől. A „fegyvernem” természetesen ez alkalommal is az orgona volt.
A hangszerek csatáján ezúttal a mindkét művész számára örömteli kihívást jelentő szabad improvizáció mellett és keretében Mozarté és Gershwiné volt a főszerep a Budapest Sportarénában, ahol csak a klímaberendezés tette kellemetlenül fagyossá a légkört. Rhoda Scott arcán boldog mosoly játszott, amint a billentyűkhöz, pedálokhoz ért, és Varnus Xavér a hangszeréből kicsalt mesteri dallamokkal és hangerővel jólesőn dübörögtette meg a teret. Örömzenélés volt ez a javából, amelyhez szokása szerint olykor anekdotázó összekötőszöveget is fűzött a hazai páston játszó művész.
A Franciaországban élő orgonista úgy jön Magyarországra, mintha hazajárna. Még mielőtt először látogatott volna hozzánk a hetvenes években, a Kodály-módszerből és Bartók népdalgyűjtéséből írta a diplomamunkáját. A népzene-feldolgozások, amelyekkel budapesti szereplésekor mindig megörvendezteti közönségét, talán azért állnak közel hozzá, mert maga is különböző műfajokkal, például afroamerikai ritmusokat vagy klasszikus zenei témákkal tarkítja a dzsesszt. Dobosával és énekesével teljes zenei összhangban interpretálták gospelgyökerekből táplálkozó muzsikájukat.
A zene szétszakítottságát könnyű és komoly féltekére Varnus Xavér is tagadja. Bach-Jacques Loussier: d-moll toccata és fúga című műve és az Óz filmzenéje, Harold Arlen Somewhere Over the Rainbow című alkotása egyenrangú félként jelenik meg előadásában. Az elsőt rendre régi zenészpartnereivel, a Talamba Ütőegyüttes tagjaival adja elő, a másodikat ezúttal László Attila a harmadik Csillag születik nyertese énekelte, sikeresen állva a versenyt a hangversenyorgona energikus hangzásvilágával. A színpadi szituációban is érződött az az inspiráló támogatás, amelyet Varnus Xavértől kap egy ideje a tehetséges ifjú énekes, aki – és nyilván ez lehet a rokonszenv egyik élesztője – már tízévesen orgonálni tanult.
A Rhoda Scott-tal közös hangversenysorozatról nyilatkozta egy helyütt Varnus: „A világ ellen csatázunk mi ketten; a zenében is eluralkodó igénytelenséggel vesszük fel a harcot. Megmutatjuk az orgonamuzsikában fellelhető gazdag hangzásvilágot, nemes és folyton megújítható hagyományt.”
Akusztikai össztűzbe vették a közönséget. A kedvtelve átélt, lenyűgöző muzsikájuk adta élmény kikergetett a fejekből minden köznapit.
-izs-
[2012.07.26.]