Dolly PluSSSz…

Érdekes kérdés fogalmazódott meg bennem az énekesnő legutóbbi albuma kapcsán – talán a válaszra is rájöttem.

Kezdeném a problémámmal, elárulom, mire jutottam. Azt viszont nem tudom, hogy jól látom-e a helyzetet, vagy tévedek. Csak a főszereplő, vagyis Dolly a megmondhatója.

Az illetékesek úton-útfélen szajkózzák, hogy manapság mennyire fontos a vizualitás. Ha a külső mutatós, jobban odafigyelünk a termékre, ezáltal könnyebben eladható. Dolly figyelmen kívül hagyta ezt. Szólólemezének borítója kizárólag negatív jelzőkkel illethető. Ötlettelen, igénytelen, összecsapott – mindegyik helytálló. Még borítófüzet sem társul mellé. Ebből kifolyólag, aki nem hűséges rajongója az énekesnőnek és zenekarának, a Dolly Rollnak, ahhoz bizonyára nem jut el.

A CD-hallgatás közben azon járt az agyam, vajon miért lett ilyen a borító. A végére, azt hiszem, megfejtettem. Valószínűleg dacból. Dolly az árral szemben úszik. Talán azért, mert így jó neki, talán azért, mert megteheti. Elképzelhető azonban, hogy a szándékosságot csak én képzelem bele a történetbe.

Dolly 1980-ban tett szert országos hírnévre – a Hungária tagjaként írta be magát a zene történelemkönyvébe. Később, főszereplőként újabb fejezetet nyitott a könyvben. A legendás együttes feloszlása után Szikora Róbert megalapította az R-Gót, a frontember, Fenyő Miklós új csapatot verbuvált Miki Team néven, a többiek – Fekete Gyula, Flipper Öcsi, Kékes Zoltán, Novai Gábor és Zsoldos Dedy – pedig Dolly köré csoportosultak. A Dolly Roll első nagylemeze ’83-ban látott napvilágot.

A zenekar sikere a kilencvenes évek derekáig töretlen volt, csupán a felállás változott. Az elmúlt évtized közepén a sok tátogó műsztár a zeneipart komoly válságba sodorta. A kedvezőtlen változásokat Dollyék is megsínylették, részben ennek tulajdonítható, hogy sikerük évről évre halványult, mígnem teljesen kiszorultak az élvonalból. Az együttes hivatalosan nem oszlott fel, albumot azonban évek óta nem készít. Csupán a frontasszony, Dolly aktív. Pontosabban itt-ott hallat magáról.

2000-ben szép csendben megjelentette a Könny és mosoly című szólólemezét, amelynek folytatása, a PluSSSz… ugyanígy, különösebb hírverés nélkül került a boltokba tavaly novemberben. (Közben, 2003-ban koncertalbummal is előrukkolt.) Profi korong! Modern hangzásvilágú, vérpezsdítő rock and roll-felvételek keverednek rajta lírai hangvételűekkel. Három duett is felkerült rá: Szandival, Szulák Andreával és Fenyő Miklóssal. Az összes dal szövegét és zenéjét saját maga írta, egy kivétellel: a Fenyővel előadott duett, A szemed ugye csillog még című a hungáriás főnök munkája. Három Dolly Roll-os zenésztársa is közreműködik rajta, a már kivált Fekete Gyula és Novai Gábor, valamint Kékes Zoltán, aki a mai napig tagja az együttesnek.

Nos, a borító szántszándékkal lett ilyen – szerintem. Dolly látszólag senkinek sem akart megfelelni. Már mindent elért a pályán, s minden további munka csak plusz számára, pontosabban PluSSSz…, ahogy a cím mondja. (A cím is alátámasztja az elképzelésemet.) A lemez ajándék a hűséges rajongótáborának, miközben újak maga mellé állítása talán már nem is célja. Nincs szükség borítófüzetre sem, felesleges lett volna dalszövegeket csatolni, mint mindig, most is tisztán, érthetően énekel. Egész oldalas köszönetnyilvánítás sem kell, az albumot magának köszönheti, valamint egy szűk zenészcsapatnak, a barátoknak. Ha ezeket vesszük alapul, a borító is más megvilágítást kap: nem ötlettelen, igénytelen vagy összecsapott, hanem egyszerű.

Akiknek szánja a korongot, bizonyára rátalálnak. Az sem baj, ha csak évek múltán következik be a találkozás, ez a zene akkor is hallgatható lesz. Ugyanolyan élményt nyújt majd, mint most, ellentétben a sok mai, világtrendeket meglovagló lemezzel. A rock and roll ugyanis örök. Dolly pedig a stílus egyik élő magyar legendája.

Puha József (Új Szó)

[2006.05.05.]